A Tánc Fesztiválja

Idén is megrendezésre került a Tánc Fesztiválja Veszprémben. Nyitó előadásként a Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana című produkcióját láthatta a Nagyérdemű. Remek előadás, nagyszerű ötletekkel, szép képekkel, magával ragadó zenével, és nem utolsósorban nagyszerű táncosokkal. Az előadás végére feltöltődik az ember a tánccal, legszívesebben ő is beállna közéjük. Aztán végiglopakodik a színen a Halál. Szó szerint. A zárókép lehetne felemelő, de a fekete csuklyás osonkodása a háttérben, zavart mosolyt csal az arcokra. Kár érte.

Vastaps után usgyi át a SÉD Filmszínház színháztermébe. Zéró Balett előadás. Egy gyors kávé még belefér, gondoljuk naivan. Végül is belefért, csak épp a torkunk forrázódott le. Pedig, ha tudtuk volna előre.... A nézőtér a színpadon, ez alapjáraton szinpatikus lenne, de elég hajmeresztő módon van felpakolva a megemelt széksor. Nah mindegy, nincs élet kalandok nélkül! Remek ötlettel kezdődik az előadás: a táncosok(?) körben állnak, és közelről veszik sajátmagukat, azaz csak a kezeiket, ahogy egymás karján/testén vándorolnak az ujjaik, ezt mi nézők, egy kifeszített vásznon láthatjuk. Az ötlet jó, de túl sokáig tart, a közepe felé, már erőteljes undort vált ki az egymáson ide-oda matató nagyujjak kusza szövedéke, és a bőr folyamatos gyűrődése. Ami pedig ezután következik... a színpadon lévők jelenlétét csupán annyiból lehet érzékelni, hogy a tenyerük, talpuk odacsapódik a talajhoz. Sok a szöszölés, mozdulatokra ráigazítás. A szexualitás áll a középpontba, ami lehetne izgalmas, de a nézőtérről egyre gyakrabban lehet mély sóhajokat hallani.

1 megjegyzés:

  1. Hú, de finom kézzel, bársonyos kesztyűvel bíráltuk azt a 0 balettet..

    :)

    VálaszTörlés