A színpadtér egyszerű, de rendkívül izgalmas játékot engedett kibontakozni. A fekete paravánokon bevágások voltak, amiket csak akkor láthattunk, ha éppen kibújik vagy bebújik rajta valaki. Ez érdekessé tette a ki és belépéseket. Emellett használtak fekete hungarocell téglalapokat amikkel a különböző helyszíneket, tereket rajzolták meg. Például az egyik jelenetben cirkuszi térré alakult a színpad, a férfiak a porondon kívül, és a nőalak a porondon, mint egy mutatvány, mint egy bámulni és hergelni való nőstényoroszlán, akivel nem tud mit kezdeni a cirkusz néző közönsége. Ahogy a férfiak megbújtak az elemek mögött azzal a tipikus férfi vagyok, meg nem is arckifejezéssel, az nagyon jó humorú dologgá tette a jelenetet. Az eszközöket pontosan, következetesen használták végig. A fekete anyag rései a különböző jelenetekben más-más jelentést kaphattak, ha volt ideje a befogadónak a pontos és igényes tánc mellett figyelni erre is. Egykét alkalommal lehetett lehetősége, mert két- három helyen megtört az előadás amikor a tánc csupán rendkívül pontos és megkoreografált mozdulatsor volt. Viszont váltás után újra magával bírt ragadni. Féltem, hogy a prostituáltak világát erőszakosan és didaktikusan , túlzásokkal fogom látni. De nem ez történt: igényes, árnyék játékokkal játszó, finom erotikát sugárzó, kiégett erotikát sugárzó, szerelem éhséget felvillantó képeket kaptam. Ami zavaró volt még, az a civil mozdulatok, amik kizökkentettek. A haj elsimítása (ami akár bele is férhetne, ha jó helyen és időben történne), a ruha megigazítása. A kosztümök is a díszlet visszafogottságával együtt hatottak, akárcsak a zene. A svájci zeneszerző (Philippe Heritier) hozzáadott Verdi zenéjéhez, és nem hatott idegenül.
Nem egy olyan előadás volt, ami teljesen feltölt és bizserget, de kellemes élmény volt látni a tehetséges táncosokat egy helyesen felépített darabban.
A Teleszterion Színházi Műhely színházi programjainak szellemi műhelye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése