Csurgó - az inspiratív környezet megkönnyíti a színházi munkát

Hétfő óta, azaz július hatodika óta tart a VIII. Csokonai Egyetemi Színjátszó Tábor, ahol az egyik szakmai közreműködő Komáromi Sándor, a Teleszterion Színházi Műhely művészeti vezetője, rendezője.

Méltán kijelenthetjük, hogy Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumnak ( http://www.csvmrg.hu/ ) varázslatos hangulata van...így van ez akkor is, ha egyszerű látogatói vagyunk az intézménynek, de ha még dolgunk is akad ott, és esetleg több napig tartózkodunk ott...és esetleg még...az ott tartózkodás oka a színház körül forog...nos, akkor aztán megtaláltuk a megfelelő helyet és időt arra, hogy alkossunk! Közösségben vagy egyénileg dolgozunk, a környezet és a közeg támogatni fog bennünket!

A Teleszterion Színházi Műhely legutóbb tanévzáráskor pihent meg két napra a Református Gimnáziumban, akkor Komáromi Sándor egy pécsi színjátszó csoportja mutatta be előadását a diákoknak, és a társulat éppen Komlóra tartott, fesztiválra. Mondanom sem kell, hogy már akkor is tapasztaltuk, itt érdemes lenne alkotni!
Komáromi Sándornak most van erre alkalma, rendezőként, szakmai közreműködőként.



A táborban 18 év feletti, egyetemisták vehetnek részt. Vannak már évek óta visszajáró diákok, és vannak, akik most jelentkeztek először a táborba. De a munkára hangolódást, a közös színházi gondolkodást ez nem nehezítette, sőt, tapasztalatok szerint az csak jó, ha a csoport évről évre frissül.
Ezért figyelnek a szervezők arra is, hogy a szakmai közreműködők se ugyanazok a személyek legyenek minden évben. Sándor először vesz részt a táborban, bár az elmúlt évek alatt a szervezőkkel több fesztiválon is megismerhették egymás munkáját, láthatták egymás szakmai fejlődését.

A tábor hangulatáról néhány kép:










További élmény és szakmai beszámolók érkeznek még a blogra:)

Amatőrszínházi energiák robbantak Pápán

A fesztivál, mint egy új kezdet alapköve

A Progress Pápa Nemzeti és Nemzetközi Amatőrszínházi Fesztivál 2014 nyarán még gondolat és megbeszélés tárgya volt Pápán, a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központban.
(sajtó a konferenciáról, ahol eldőlt, hogy Pápa megrendezi 2015-ben a fesztivált:
 http://www.papa-ma.hu/cikk_reszletes.php?id=12001 )

Személy szerint én három frontról is érintett vagyok a Progress kapcsán, és pont ezért, nagyon szívügyemnek tekintettem, ha lehetek ennyire személyes.
A Teleszterion Színházi Műhely tagjaként vettem részt a 2014-es augusztusi konferencián, kifejezve ezzel, hogy helyi csapatként szívesen támogatjuk, segítjük a fesztivál létrejöttét. Majd a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ alkalmazottjaként márciusig kezeltem a levelezést, segítettem a szervezést a jelentkezések kapcsán. Harmadrészt a rendezvény logóját én terveztem, majd az arculati anyagokat is.
Ma lassan egy hét távlatából, kezdenek körvonalazódni az emlékek, kialakulni a jelképessé vált mondatok, pillanatok, képek....
Most, néhány nap elteltével, még mindig feltöltve és pezsgetve érzem magam a kapott impulzusok miatt, a forróság és a kevés alvás ellenére is azt mondhatom, nem  kimerítő, hanem feltöltő volt a fesztivál.









Miért lehetett az?
A pozitív emberi energiák találkozása miatt. A sokszínűség miatt. Mert rá kell jönnünk, hogy a nyelvi és kulturális különbségek nem szerepelhetnek akadályként a fejlődés útján.  Nemzeti és Nemzetközi....miért fontos ez? Hallottam olyan véleményt a fesztivál alatt, hogy " itt már minden Nemzeti meg Nemzetközi akar lenni ebben az országban"  Ez egy pejoratív megjegyzés volt nyilván,  de ha a tónusát elveszem a mondatnak, és kiegészítem: "szerencsére elindultunk a nemzeti és nemzetközi közös gondolkodás felé" akkor pont a fesztivál lényegét domborítom ki. Az amatőrszínházi gondolkodásban is nagyon fontos volt mindig, hiszen akkor Kazincbarcika sem működött volna majdnem félévszázadon át....az, hogy a politika ide oda sodorja az országot közben, az nem szabad, hogy befolyásolja a nemzetközi és nemzeti fogalmak módosulását. Sőt, meg kell erősíteni, hogy a nemzeti sajátosságok és a sokszínűség összevethető. A fejlődés és a tanulás sohasem hiábavaló. Én, mint néző (körülbelül az előadások felét tudtam megnézni) azt mondhatom, rengeteget tanultam emberként, amatőrszínházi színjátszóként és állampolgárként is.
A közös gondolkodás és fejlődés alaköve lehet tehát ez a fesztivál, melynek neve is ezt hivatott kifejezni. Miről kell közösen gondolkodni? Az amatőrszínjátszás mibenlétéről, arról, miként és hogyan definiálhatjuk ezt a művészeti, oktatói  és kreatív tevékenységet.














Szervezés, együttműködések
Igen, voltak nehézségek, de hol nincsenek?
A világ, ami körülvesz minket, az bizony ilyen...eltörnek dolgok, elromlanak dolgok, pont nem úgy jönnek ki dolgok, sőt, elfáradunk néha elkeseredünk és ami még rosszabb, vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, nem bírjuk az adott napot tovább, mert minden a tárgyi világban összefogott ellenünk..."nincs ez vagy az, meleg van, elfogyott, összeomlott, eltűnt, beragadt, fáj, bedagadt, leszakadt és egyébként is mit keresünk itt?"....és ezekben a pillanatokban ott terem egy kedves segítő, egy belső energiával feltöltött személy vagy elmegyünk egy következő előadásra, ami túllendít az anyagi világ apróságain...És ez a fesztivál pont ilyen volt:)

Ezúton is szeretném megköszönni minden szervezőnek és segítőnek, hogy jó energiák és kellemes hangulat uralta a fesztivált. Ha probléma, vagy hiány merült fel, mindig volt alternatíva. Minden probléma komolyan lett kezelve és nem láttam elégedetlen arcokat ( az a bizonyos kivétel persze itt is létezett, de szerencsére elhanyagolható százalékban). Kellenek a problémafelvetések, hogy fejlődhessünk, hogy a folyamat progresszív lehessen. :)

Mint a Teleszterion Színházi Műhely tagja, szeretném megköszönni és kiemelni művészeti iskolás diákjainknak, (a pécsi Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak, akiknek Herczeg Diána és Komáromi Sándor a drámatanáraik) és azoknak a diákszínjátszóknak akik az előadásainkban játszanak, hogy aktívan, segítőkészen rendelkezésre álltak a fesztivál ideje alatt, hogy a rájuk bízott feladataikat ügyesen és talpraesetten oldották meg. Főként pedig azt, hogy mindezt pozitív hozzáállással és nyitottan tették!

A Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ minden dolgozója azon fáradozott (ki hónapokig, ki hetekig, ki napokig:) hogy a fesztivál zökkenőmentesen és jó hangulatban telhessen. Mint fesztivál résztvevő- részemről- és a hallott, kapott véleményekből kiindulva sikerült megvalósítani!
A Magyar Színjátékos Szövetség képviselőinek is köszönjük a munkát és a bizalmat! Pápa városának az anyagi és eszmei támogatást, a város remek tereit és hangulatait!

A programok és előadások nyújtotta élményeket és tapasztalatokat nehéz mindenkinek személyesen megköszönni, de azt hiszem, a zsűrivel való közös beszélgetések az Árkádia Nosztalgia Kávézóban (ami minden fesztiválozó kedvenc helye lett:) vagy a nézőtéri tapsok mind-mind arról tanúskodnak, hogy élmények és tapasztalatok cseréje zajlott.









A kedvenc pillanatom a fesztiválról:

Amikor a fesztivál záró rendezvényén a Cseh Pantomima System International társulat vette át Pápa város Díját, akkor a közönség jelnyelven tapsolt, felemelve mindkét kezét, a kézfejét mozgatva. Mert az előadásukból megtanulta  a közönség, a jelnyelvi tapsot. Az a néhány másodperces csend a mozgó kezekkel, az volt a legtisztább tisztelet és öröm néhány másodperce...mosoly és egy közös gondolat...igazi színházi pillanata a való életnek:)

(fotók: Molnár László)


(a bejegyzésben szereplő fotók: Molnár László)

Oláh Júlia
Teleszterion Kulturális Egyesület