Szia Dionüszia!

Szia Dionüszia! – gondoltam szomorkásan hazafelé az autóban, még a fesztivált záró Szélkötő Kalamonából megmaradt adrenalinnal, miközben alapzajként hallgattam a szüleim és barátnőim beszámolóit a nézőtéren történt eseményekről (a felvételek miatt begörcsölt kéz drámáján, és apukám bíztató poénjain már majdnem sírtam ).

A fesztivál első két napján technikai okokból (iskola) nem sikerült részt vennem, de pénteken már ott voltam azon a buszon, ami gőzerővel száguldott az arcot, lelket, testet, tekintetet és persze rekeszizmot próbára tevő tréningekre. Szinte két óránként valami újjal gazdagodtam, amit igazából, míg haza nem értem, nem sikerült feldolgoznom. Befogadtam az egészet, de nem tudatosan. Fantasztikus volt.

Amikor már fájt mindenem, és úgy éreztem nincs tovább, akkor pedig belobbant-robbant a szombat esti kis ceremóniánk – a szó szoros értelmében. Hihetetlen, hogy egy maroknyi ember milyen hangulatot képes létrehozni, és három éve még el se tudtam képzelni azt, hogy egyszer köztük lehetek. Hatalmas bulit csaptunk, amit szerintem nem csak a résztvevők élveztek. Megszokotthoz hűen ez a nap is véget ért, de a meleg víz és az otthon melegének hiánya ellenére is pozitívan álltam a vasárnaphoz, ami szépen megkoronázta az egész fesztivál hangulatát a számomra. Szép volt, jó volt, vége lett. Vissza mennék . 

Baráth Krisztina

DIONÜSZIA :)

Őszi Dionüszia!

Több helyen is éltem már hosszabb-rövidebb ideig életem során, és előbb vagy utóbb úgy éreztem, hogy unatkozni kezdek. Szerencsére nem azért, mert nem voltak barátaim, vagy nem tartoztam közösségbe (állítólag mindenhol voltak barátaim, és ők azt állították, hogy a közösségünk tagja vagyok :) ). A hiba ott kezdődött mindig is, amikor úgy éreztem elfogyott a lendület a környezetemből. Igen, a hiba az én készülékemben is ott volt, hiszen ugyanúgy én is unatkozni kezdtem, és órákon át tudtam én magam is panaszkodni, hogy uncsi uncsi uncsi. Egy idő után én sem törekedtem arra, hogy feltöltsem a többieket.
Pápán, ezen a fesztiválon, az Őszi Dionüszián, irtó nagy volt a lendület, és a Dionüszia szertartáson picit meg is hatódtam (oké, nagyon meghatódtam). Fiatal vagyok én magam is, de olyan jó volt kívülről nézni a még fiatalabbakat, ahogy táncolnak, tűzzel hadonásznak, nagy lepleket festenek, és ezzel elképesztő vidám energiákkal töltenek meg egy egész teret (én is táncoltam és én is hadonásztam ám...festeni nem festettem, mert így mindenki jobban járt azt hiszem :) ). Semmi különös nem történt csak a szabad táncolás, és magunkat jól érezni tudás. Remélem lesz még több ilyen, mert azt a hangulatot elmesélni nem tudom, részt kell venni benne, hogy érezni tudjuk. Nagyon tuti lenne, ha egyre több ember jönne ki a főtérre bulizni egyet, és eltűnne mindenkiből a "jujj ez egy kicsit ciki, ha itt a téren táncolni kezdek" érzés. Jujj, de mennyire hogy nem ciki! :)
Azt hiszem a kedvenc programom volt ez a szertartás az egész héten. Természetesen a sok szuper előadás és szuper drámafoglalkozás mellett. Az is lehet, hogy mindig az volt a kedvencem, ami éppen tartott. :) Miközben élveztem a drámatanárok foglalkozásait, rengeteget tanultam is tőlük. Mivel a sok élményt nehéz tárolni egyszerre a fejedben, magadban, ezért többször állt görcs a kezembe, a jegyzetelések során.
 A  Dionüszia szertartás összefoglalta a hét sok jó érzését. Számomra biztosan. Ahogy Vekerdy Tamás doktor úr is említette, a szabad játék az, ami leginkább fejleszti minden téren a gyerekeket. Azt hiszem nemcsak őket, mert állítólag én már felnőtt vagyok, mégis úgy érzem, fejlesztve vagyok.
Ekkora vidámság van akkor, ha sok egymással párbeszédbe keveredni vágyó ember találkozik? Hé, akkor találkozzunk többet!
Visszatérve az elejére, nagy lendületet kaptam, és remélem adtam ezen a fesztiválon. Ha ilyeneket művelünk, és ilyen találkozásokra törekszünk, senki nem fog unatkozni! :)

                                                                                                     Herczeg Dia

Őszi Dionűszia összefoglaló sok sok képpel...

Az Őszi Dionüszia - összefoglaló sok sok képpel:D

Ha az elmúlt hét eseményeire gondolok, akkor egyszerűen nem tudom mosoly és megelégedettség nélkül tenni. Muszáj jól érezni magamat a gondolattól, hogy a részese lehettem ennek a fesztiválnak. Vagy inkább találkozónak:D RÉSZESE lenni ma valaminek, ami KÖZÖSSÉGI. Igazi, élő, és ott abban a pillanatban zajlik. És ami a legfontosabb, hogy mindez HÚS-VÉR és NEM VIRTUÁLIS. Bocsánat,én nem bántom a virtuális dolgokat, az internet egy áldás, (hiszen ezzel juttatom el én is most az olvasóhoz a gondolataimat)

Készül a Dionüszia plakát:)

Viszont az elmúlt héten Pápán, - a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ, Pápa városa és a Teleszterion Színházi Műhely szervezésében - olyan bensőséges hangulatú és mégis szerteágazó fesztivál született, ami azt erősíti bennem, hogy alkotni jó, de mindezt közösen tenni, nos az remek, azért érdemes tenni, érdemes életre hívni,mert életenergiát ad.

 A programokban a kíváncsiság volt a lényeges. Az egymásra való reagálás. Vagyis az adott program (színházi előadás, drámafoglalkozás, kiállítás)felkínált egy problémát, egy témát, amit aztán meg kellett oldani, fel kellett dolgozni. A központban tehát reflektáltság állt. Mert főként az embert állította központba ez a programsorozat.

  Sok beszélgetéssel és  egymás megszólításával. Persze a fergeteges hangulat,  a tánc és a zene sem maradhatott el...

 A hét egyik nagy eseménye számomra a Komáromi Sándor által rendezett Háy János novella feldolgozás, a Senák című előadás és az utána következő beszélgetés volt. Mivel a magyar dráma napját is ünnepeltük, a meghívott vendég maga Háy János író volt. (http://hay.irolap.hu/hu/eletrajz) Remek beszélgetés alakult ki, egyszerűen megteltem energiával, csupán attól, amilyen közvetlen és természetes jelenség volt Háy János. Az volt a kedvenc részem, amikor az írásról mesélt, hogy miként zajlik maga az alkotás folyamata. Az elmélyülés és a tevékenység alapjaként az önmagunkkal való folyamatos ismerkedést, vagyis önkontrollt tette meg. Mert ha írsz, ha alkotsz, le kell szedd magadról az alkotás tárgyát. El kell távolítani az alkotót és az alkotást, hogy tisztán megszülethessen a mű. Az eltartás mértéke változó, de a "szirupot" azt nem szabad átengedni. Mert ha jól értelmeztem, akkor születnek az öncélú alkotások. És az alkotások lényege (persze ha nem direkt terápián vagyunk) nem lehet öncélú. Azért van létjogosultsága  a művészi alkotásnak, mert ezáltal megosztjuk a világgal a saját tükröződését. A tükör pedig az én. A reflexió pedig az alkotás. Én ennyivel lettem gazdagabb a saját szűrőmön átszűrve az estét. És nagyon köszönöm. Talán ennek az energiának volt köszönhető, hogy utána a főtéren két órán keresztül táncoltunk:)

A Dionüszia egy tűzszínházi előadással ért véget. A Teleszterion Színházi Műhely Szélkötő Kalamona feldolgozásával. Az előadás vitalitása a hűvös őszi estén azt hiszem szó szerint tüzessé varázsolta  a hangulatot.

Oldalak, ahol beszámolók találhatóak a Dionüszia valamely eleméről:

 http://www.papa-ma.hu/cikk_reszletes.php?id=10094&cqtr=Eljunk_kreativan!_%E2%80%93__A_magyar_drama_unnepe_a_Dionuszian

http://kulturkocka.tumblr.com/post/62231603433/dosztojevszkij-bun-es-bunhodes-soltis-lajos

http://vtvpapa.hu/hiradoink/hiradoink.html

Ismét Őszi Dionüszia!

Szeptember 18. és 22. között a kultúráé volt a főszerep Pápán, hiszen idén ismét városunk asztalának terítékére került az Őszi Dionüszia elnevezésű alternatív alkotóközösségek fesztiválja. A rendezvény öt nap alatt több száz érdeklődőt vonzott, kicsiket és nagyokat, sportolókat, graffytiseket, zenészeket és színjátszókat egyaránt. Az első nap szakmai megbeszéléssel indult, ahova határon innen és túlról is rengeteg érdeklődő, közművelődési szakember és drámapedagógus érkezett. Délután Dr. Vekerdy Tamás tartott előadást a problémamegoldásról.

Csütörtök délután a gyermek és a diákszínjátszók mutatták be tavaly készült előadásaikat. Szintén ezen a napon tartották a júniusi Szigeti veszedelem című összművészeti bemutató felvételének vetítését, majd ezt követte a Ribillio Andante Jazz Quartett koncertje. Pénteken 4 drámapedagógus, név szerint Tóth Szilvia, Sárosi Gábor, Tárnoki Márk és Pap Gábor tartott külön-külön egy-egy workshopot, ahol a diákok különféle színházi gyakorlatokat sajátíthattak el. A nap fénypontjának a Teleszterion Színházi Műhely és a Soltis Lajos Színház közös munkájának gyümölcse, a Bűn és bűnhődés bizonyult Komáromi Sándor rendezésében, ahol a kamaratér végül túl szűkre sikerült a nagyszámú nézőközönség befogadására. Szombat délután egy csomó érdekes programban vehettek részt a főtérre látogatók, ugyanis a „Miénk itt a tér” nevű program keretében volt viking sakk, egy kis zsonglőrködés, tánc, és még sok más. Ezt követte a Magyar Dráma Napja, ahol a vendég Háy János író volt. Este pedig a Dionüszia szertartás vette kezdetét, ahol eleinte a Teleszterion Színházi Műhely tagjai tűzszínházi eszközökkel alapozták meg a remek hangulatot, majd bárki, akinek kedve volt részt venni egy kis táncban csatlakozhatott. ( íme egy felvétel: http://www.youtube.com/watch?v=MYn4ijz9LQ8 )A fesztivál utolsó napján az S.K. Társulat Black Comedy című előadása, majd a Teleszterion Szélkötő Kalamona című tűzszínházi produkciója zárta az Őszi Dionüsziát.

Nagy Patrícia

Veres Péter

 A II. Őszi Dionüszia Pápán

A Magyar Dráma Napját a Senák nyitotta

A diákszínjátszók napján a Log Out

Bűn és Bűnhődés koprodukciós előadás (Soltis Lajos Színház és a
Teleszterion Színházi Műhely előadása)

Idén szintén öt napon keresztül tartott az Őszi Dionüszia, ami második alkalommal került megrendezésre Pápán. Mind résztvevőként, mind pedig segítőként mondhatom, hogy én remekül éreztem magam. Csütörtökön, amely a színjátszók napja volt, nevéből is könnyen ki lehet, hogy a gyermek és diákszínjátszó csoportok mutatták be tavalyi munkáit. 14.00 órától láthatták az érdeklődők a TheaTürr Csalóka Péter című vásári komédiáját, majd bemutatkozott a Weöres Egyes, a No komment és a Csóti suhancok is. 16.00 órától pedig a diákszínjátszók vették birtokba a teret. A három csapat, név szerint a NemArt, a PSG Színkör és a TheaTürr is lehetőséget kapott előadásuk bemutatására. Ezt a Szigeti Veszedelem vetítése követte majd a nap Ribillio Andante Jazz Quartett zenélésével ért véget . Igaz, hogy kissé kevesen voltunk a koncerten, de aki velünk tartott, tanúsíthatja, hogy ez sem gátolt minket a bulizásban. A pénteki nap a szakmáé volt, ugyanis a diákszínjátszók, név szerint a PSG Színkör, a TheaTürr és a Színjátszma csapatok tagjai 4 drámafoglalkozáson vehettek részt. Négy tréing, négy különböző workshop. Az elsőt Tóth Szilvia tartotta, majd őt követte Sárosi Gábor, Tárnoki Márk és Pap Gábor. Ezen a napon került bemutatásra Pápán először a Teleszterion Színházi Műhely és a Soltis Lajos Színház közös előadása, a Bűn és bűnhődés is, ami nagy érdeklődést keltett az emberekben, ugyanis annyian voltak kíváncsiak a bemutatóra, hogy a kamaratér kicsinek bizonyult. Azt hiszem egy néző sem bánta meg, hogy eljött, ugyanis a műsor tényleg remek! Nekem legalábbis nagyon tetszett. A darabot egy vacsora és egy fergeteges buli követte az Esti Kornél kávéházban. Szombat délután miénk lett a főtér, ugyanis a fesztivál „Miénk itt a tér” című programján lehetőségük nyílt az arra látogatóknak zsonglőrtányérok tanulására, viking sakkra, tánc, ördögbot és a tűzmeteor használatának megtanulására, és még egy csomó érdekes programra. Ezt követte Magyar dráma napja, ahol a vendég Háy János író volt. Este pedig a Dionüszia szertartás vette kezdetét, ahol kezdetben a Teleszterionosok egy kis tűzszínházzal szórakoztatták az embereket, majd egy nagy közös bulival folytattuk. A fesztivál utolsó napján az S.K. Társulat Black Comedy című előadása, majd a mi Szélkötő Kalamonánk zárta a második Őszi Dionüsziát.

 

Veres Péter