Pétdürdő folytatás

10-kor elkezdődnek az előadások. Gyönyörű színházi pillanat, ahogy a megvilágított selyemlepedőkkel játszanak. Előadás után, hanyatt-homlok rohanás a WC-re, mert állítólag, ha nem érsz oda kezdésre, az ajtónál álló néni nem enged be. Rekord idő alatt intézzük el ügyes-bajos dolgainkat...de ez sem bizonyul elég gyorsnak. A Wc ajtóból kilépve még látni egy egyre kisebbedő fénysávot...egy szempillantás alatt odaérünk, de a néni mogorva, és megrendíthetetlen arccal közli velünk, hogy ide mi bizony már nem tesszük be a lábunk, max az előadás végén. Bárcsak más dolgokban is ilyen elvhűek lennének a Fölnőttek...
Nincs mit tenni, kiülünk az épület elé. A cigi persze a táskában maradt. A táska meg a teremben. De nem unatkozunk, mindig vannak lézengő gyerekek...

Aztán a többi 6 előadást zsínórban egymás után végignézzük. Feszül már a hólyag, de nem esünk még egyszer abba a hibába, hogy könnyítsünk magunkon, mert tudjuk, hogy esélyünk sincs visszaérni időben. Vannak nagyon szép, aranyos, lélekemelő pillanatok, de akad olyan is, ami nézőként zavarba hoz...
Az utolsó előadás végére, már mindenkinek zsong a feje a sok impulzustól. És akkor most kezdhetjük a gyerekekkel a játékot. Másfél órán keresztül kidobózunk vagy fogócskázunk. A fogónak mi is rengeteg fajtáját ismerjük, de a gyerekeknek egyrészt mindig eszükbe jut egy újjab, másrészt a csoportok folyamatosan váltják egymást az ebédnél. Így negyedóránként 30 gyerek újúlt erővel veti magát a színfogó gyönyöreibe. Háromnegyed háromkor már mindenkinek lóg a nyelve, be van durranva a vádlija, és a hangja is kezd reszelőssé válni. Aztán jön a megváltás az egyik szervező személyében, aki beinvitál mindenkit a Találkozó délutáni előadásaira. Az újjonann érkezők beözönlenek a terembe, mi pedig gyorsan elfogyasztjuk a szelet pizzánkat. Utána usgyi be, mi is elfoglaljuk helyeinket. Újabb 6 előadás...egyszuszra.
Amikor vége az utolsónak, kétségbeesett pillantások egymásra, és valami csoda várása, hogy a gyerekek a fogócska helyett a csöndkirályt követelik majd, vagy legalább esik az eső... Az ajtón kilépve verőfényes napsütés, és kb 60 fogócskalázban égő kölyök fogad minket. Egy gyors cigi, aztán összenézés, nagy levegő, határon túli határátlépés, és csukafejessel bele a fogócska kiapadhatatlan variációiba! Vannak próbálkozások impluzus-játékra, meg névtanulósdira, de ezeket hamar megunják, és a cápa fogót követelik. Nincs mit tenni, ha ők fogócskázni szeretnének, akkor fogócskázunk! A szín, cápa, párosfogó mellett a másik két legnagyobb siker a zombi illetve a láncfogó. A zombifogónak köszönhetően kimoshatatlan fűfoltokkal és fájó torokkal, a láncfogó jóvoltából pedig 2 centivel hosszabb karokkal gazdagodunk.
De megéri! Minden megéri azokért a lelkes sikkantásokért, kacajokért, mosolygós szempárokért amiket az önfeledt játék hoz ki belőlük!

Aztán elkezd sötétedni, a zsűri is meghozta döntését, eredményhirdetés. A gyerkőcök bevonulnak, mi is indulnánk, de egy helybeli kislány bociszemekkel néz ránk, hogy ő még szeretne játszani. Ha pedig akár csak egyetlen egy kicsi is játszani szeretne, akkor játszunk! azért vagyunk! Tehát az egész csapat(igaz nagy nehezen) de felemeli a seggét a lépcsőről, és a kislány instrukciói szerint tojásból kikelő síró kispingvineket játszik, akiket a kislány egyesével megvígasztal. Aztán jön Mrs. Jegesné Fontosvagyok Szigorka és közli, hogy mindjárt kezdődik az eredményhirdetés, fáradjunk be. A kislány is szeretne jönni, még nem látott ilyet. Dia kézen is fogja, hogy akkor menjünk együtt. De a missz nem engedi be. Lesajnáló pillantást vet felé, és közli, hogy ő "helyi gyerek". Nah persze ezzel nem hat meg senkit, attól mi még bevinnénk, de a kislány, akármilyen csöpp is, pontosan érzékeli, hogy ő "nemidevaló", és nem látják szívesen. Ezért visszafordul, és leül a lépcsőre. Már minden hiába, elment a kedve...
Hogy lehet egy felnőtt ilyen?! És ez a nagy különbség a felnőttek és a Fölnőttek között. Egy felnőtt felelősségteljes, és nemcsak magával szemben, hanem a környezetével szemben is, a gyerekekkel szemben meg pláne. Hogy engedheti meg magának egy drámapedagógus, hogy akár egyetlen gyerekkel is így bánjon?! (csak zárójelben jegyezném meg, hogy a kislány amúgy cigány volt...)
Nah mindegy...kiforrongtuk mi is magunk, aztán vége lett az eredményhirdetésenk is, és elindultunk a buszmegállóba. Nem részletezném azt a fizikai állapotot, amiben voltunk... mégis mindenki mosolygott. Igaz, hogy a testünk game ower stádiumban állt át, de az élményanyag, amivel gazdagodtunk ott bizsergett mindenkinek a bal pitvarában.
Csodálatos nap volt! Az elmúlt hetek legcsodálatosabb napja!

XVIII. WEÖRES SÁNDOR GYERMEKSZÍNJÁTSZÓ TALÁLKOZÓ

Sándor április elején levelet küld a levlsitára: "Április 19-én a pétfürdői gyermekszínjátszó fesztiválon játékos délutánt kell szerveznünk kb. 100-150 gyereknekDugjátok össze a fejeteket, és szervezzétek meg a játékokat."


Csapatmunka, rendben. Akkor találkozzunk a Sportban 2-kor, aztán kiagyaljuk mit is lehet csinálni ennyi gyerkőccel. Meg is érkeznek a csapattagok, rövid evés ivás után, komolyan nekifeszülünk az ötletelésnek. Kiderül, hogy sokkal több játékot ismerünk, mint azt gondoltuk volna. Ahogy jönnek az ötletek, úgy nő a lelkesedés, ezáltal a hangerő és a gesztikuláció is a még jelen lévő 5-6 "külsős" emberke legnagyobb örömére vagy bánatára. :) A Teleszterionnál mindig adott a jókedv, így most sincs belőle hiány, meg a kreativitás is. És persze a hülyeség. Ezért, amikor a csapatfelosztásnál már a gyerekek feldarabolásánál tartunk, egy kis erélyesség kell, hogy ismét visszatérjünk a feladathoz. 2 óra alatt megvannak a játékok, hogy ki-kivel fog együtt dolgozni, ki melyik korosztállyal foglalkozna szívesen. Ez rendben is volna. Akkor szombaton 3-kor a Bécsyben a pontosítások kedvéért.
Enikő jóvoltából kész tematikát kapunk, hogy milyen séma szerint érdemes a kölykökkel foglalkozni. Bemelegítő játékok, aztán névtanulósdi, aztán.... Végeztünk, vasárnap hajnali fél 8-kor találkozunk a buszpályaudvaron!


Gyönyörű napsütéses reggel...kár, hogy minenkinek be vannak gyógyulva a szemei...ugye, ugye az a fránya Quimbykoncert.... de a lelkesedés meg van! Jajjdejó lesz egész nap 150 gyerekkel játszani! :)


Megérkezés után terepszemle. Azaz csak lenne, mert egy csapat 8-10 éves kislány, egyből kiszúr minket. Hát, jó, mi azért vagyunk itt, hogy játszunk, akkor legyen körkidobó! Nagyon hamar rákkattan a többi gyerkőc is. Így történt, hogy délelőtt fél 10-kor már minden megfáradt egyetemista (sok sok határt átlépve) a tűző napon a zöld fűben egymást túlkiabálva, és bíztatva a kicsiket, felfokozott érzelmi állapotban ugrándozott.

folyt.köv. :)

Pétfürdő

A mai nap legnagyobb tanulsága: a gyerekek sose fáradnak el, és amikor neked már a nyelved lóg, ők még századszorra is követelik a fogócska különböző fajtáit!
:)