Hogyan kell "TIE-színészkedni"???


A Kicsik és nagyok klasszikus TIE foglalkozás és színészként is új kihívások elé állít bennünket. Az egy-két perces jeleneteket - melyek nem történetet mesélnek, szinte csak inspirációként szolgálnak a foglalkozáshoz - nehéz elmélyíteni, feltölteni. Ebben az esetben végképp nem hagyatkozhat a játszó csupán saját ösztöneire, a játéknak pontosnak, és amennyire lehet "kosztól mentesnek" kell lennie. Azt a kényelmes állapotot pedig, hogy a színész ugródeszkának használja a színpadot, végképp el kell felejteni.
Foglalkozás közben, egy-egy jelenet újrajátszása után meg szoktam kérdezni a gyerekektől, láttak-e valami különbséget az első és a második játék között. Habár szándékunk szerint mi pontosan ugyanazt játsszuk másodszor, a nézők mindig találnak eltéréseket. Az, hogy nüanszokban a játék folyamatosan változik, vagyis, hogy a színház "mindig más", egyszerre lehet áldás és átok. Adhat többletjelentést az addigiakhoz, de olyan irányba is terelheti a foglalkozás résztvevőit, ami eredetileg nem volt tervben. Persze az a legjobb, ha az előkerülő témák valóban foglalkoztatják a gyerekeket, magukénak érzik a felvetődő problémákat. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezeknek a problémáknak a konkrét felvetését a színészi játék milyensége határozza meg.

Az SZDN-en jártunk

Budapestre mehettünk múlt vasárnap (18.-án) a Semmi című előadásunkkal. A 20 éves SZDN (Színház Dráma Nevelés) fesztiválra mentünk. Reggel korai keléssel indult a nap. Először a pápaiakat, aztán az ajkaiakat szedte föl a lekes csapat kisbusza. Amikor odaértünk, kicsit megrémültünk, mert nem a színpadon, hanem egy kamara teremben kaptunk helyet az előadáshoz. Viszont nem pánikolt senki, ígyis megoldottuk. Körülbelül 70 fős nézőközönség jött megnézni minket. Idősebbek, fiatalabbak, és egy másik színjátszó társulat is beült a nézőtérre, ami azért volt érdekes, mert ők is a Semmi-t adták elő korábban, amiről sajnos lemaradtunk. Jó visszajelzéseket kaptunk az előadással kapcsolatban. Ezt igazolja az a 2 felkérés is, amit a darab megtekintése után kaptunk. Az egyik Romániába szól. Este fáradtan, de azt hiszem elégedetten tértünk haza, majd huppantunk bele a pihe-puha ágyikónkba.

Bércy Maja

Szarvasfi előadás



2012. november 26-án, hétfőn 14:30 órakor a JMSZK színháztermében
Szarvasfi előadásunk látható.
Jegyek korlátozott számban a JMSZK jegypénztárában válthatók.
Jegypénztár nyitva tartása: munkanapokon 14-18 óráig.
Jegyár: 1.800 Ft

Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt! 




És egy kis beszámoló a darabról:

Szarvasfi - kicsit másképp
    Idén nyáron, Bakonyszentivánon (kezdődhetne így egy mondóka is), szóval azon az augusztusi héten mikor időtlen idők óta a leghűvösebb volt, lelkes kis csapatunk megismerkedett egy kicsit a Tűzzsonglőrködéssel. Így, nagybetűvel. Inspirálónak érezve, hogy senkit nem ért komolyabb balesett az első pár napban (és hál' ég utána se) kevertük a kellemeset a hasznossal és kerítettünk egy remek kis előadást a Fehérlófia című mese cselekménye alapján, megspékelve ugye az ominózus tüzes kellékekkel. Játszottuk is szabadtéren pár előadást még a hónap végén aztán szépen betettük újdonsült partnereinket a nekik szánt kartondobozba és eltettük őket a szezon végére, májusra. A Művelődési Központ azonban, nagy örömünkre, felvette előadásunkat egyik Ifjúsági bérletére. Aztán jöttek a szervezésbéli gondok. Mi szerettünk volna gyújtani, de persze azt sem akartuk, hogy a közönség szétfagyjon. Szerettük volna, ha ugyan azt a látványvilágot adni a gyerekeknek novemberben, mint amit augusztusban sikerült, de nem is akartunk véteni a tűzvédelmi szabályok ellen. Na, itt kezdődött az ötletelés...
    Nadetehátésszóval, kompromisszumokra képes színházi műhelyünk a szombati nap folyamán (igen erről fog szólni a bejegyzés csak nem bírok magammal) varrt, erősített, rohant, kötött és próbált, próbált, próbált. Ennek eredményeképpen sikerült úgy átültetnünk az előadást beltérbe, hogy sem a történeten sem a látványvilágon nem kellett, hogy csorbát ejtsünk. Ez is volt talán a nap tanulsága. Ezer meg még egy módon érhetjük el ugyan azt a hatást a színpadon. Nem feltétlen kell tűznek lennie, hogy tüzet mutassunk. Minden rajtunk múlik. És persze azon, hogy-hogy állunk a dologhoz. Ha úgy álltunk volna hozzá, hogy rászánunk egy napot arra, hogy "lebutítsuk" az előadást akkor az is történt volna. De így, hogy minél inkább törekedve a jóra átalakítani próbáltunk egy kész valamit, egy teljesen más dolog született, ami ugyan olyan jó mint az eredeti. Csak egy kicsit más. Ami mégis ugyan az.
    Ja és nem mellékesen kicsit történelmi volt az előadás hétfőn. Ez volt a Teleszterion Színházi Műhely első nagyszínpadon történő gyermekelőadása. Hipp-hipp-hurrá.
 
Móczár Bence



Interjú :)

Beszélgetés Komáromi Sándorral
Beszélgetőtárs: Fekete Anikó

Interjú elérési címe:
http://felonline.hu/2012/11/19/interju-komaromi-sandorral/


T.I.E. Kicsik és nagyon foglalkozás a Pápai Forgatag projektben

Kicsik és nagyok


A Kicsik és nagyok foglalkozás-sorozat, olyan, középiskolás diákokkal töltött 3 óra, melyben (egy fiú véleményét tolmácsolva az Acsády suliból) „nem feltétlenül ti szeretnétek megmondani a tutit, én is hozzászólhatok a dolgokhoz”. :D

Nagyon fontosnak tartom, hogy a ma iskolás korosztály hozzászokjon ahhoz, hogy neki is lehet véleménye dolgokról, joga van vitába szállni bárkivel bizonyos témák kapcsán, a saját érvei, álláspontjai mentén. Ha ilyen módon megszólítják őket, borzasztóan hálásak lesznek, ami abban nyilvánul meg, hogy hajlandók részt venni, sőt szivesen mélyülnek el a feldobott témában, érdeklődni kezdenek a másik nézőpontja felé, és fontosnak érzik elmondani a sajátjukat is.

Véleményt nyilvánítani lehet csupán a „Nekem nem tetszik, Nekem tetszik, Ez rossz/unalmas/szép/izgalmas” mondatokkal is. De ezek megragadnak az első benyomás szintjén. Gyakran nem gondolunk bele, miért nem tetszett nekem az adott előadás/szituáció, vagy hogyan is értem pontosan, hogy nem tetszett. Megmaradunk a felszínen, és onnan nincs is szükség lejjebb hatolni. Pedig dehogynem!

Tapasztalataim és egyébként emlékeim szerint is, egy középiskolás korú fiú vagy lány, igenis nagyon érzelmesen áll hozzá mindenhez, sőt ez az a korosztály, ami hiperérzékeny a világ dolgaira. Mégsem élnek meg sok mindent mélyen. Nem reflektálják a körülöttük lévő világot, mert sok esetben az sem reflektálja őket.

Hiszen előfordul, hogy nem is kérdezünk igazán semmit a másiktól. Feltesszük ugyan a kérdést, hogy : „hogy érezted magad?” De általában csak azt a választ várjuk, hogy jól vagy rosszul. Ha mégis belefog beszélgetőpartnerünk egy hosszabb kifejtésbe, kétségbeesünk, hogy ezt a monológot azért mégsincs időnk végighallgatni. De akkor miért kérdeztük?

A Kicsik és nagyok rövid színházi része, Sánta Ferenc novellájából adaptálódott, és ehhez kapcsolódik egy drámafoglalkozás, melyet négyen vezetünk (Árvai Mária, Tegyi Tibor, Kása Ferenc, Herczeg Diána). Témája a családon belüli erőszak, nehézségek a családon belül. Érdekes,- hogy egy kicsit visszacsatoljak az előbbi gondolatokhoz-, hogy a családon belüli erőszakról mindenki, egy középiskolás is rengeteget hall. Sajnos gyakori jelenség, és a média is tele van ezzel a témával. Tudomásul vesszük, hogy van, létezik a probléma, de különösebben nem foglalkozunk vele, mert tenni úgysem tudunk semmit. Lehet, hogy ismeretlen családok baján közvetlenül nem is áll módunkban segíteni, de saját életünkben, környezetünkben tudunk rá figyelni, és ha úgy adódik esetleg tehetünk is ellene. 
 
A foglalkozás első fél órájában ez a távolságtartás szinte mindig érezhető: Szegény anya szomorú, az apa alkoholista, a gyerekeknek ez nagyon rossz lehet. Kész. Felszín.

De mi szeretjük megkérdezni a diákokat, hogy szerinted miért? Hogyan? Választ is várunk rá, érdekel, hogy mit gondol erről a családról, mit gondol a problémáról.

Abban, hogy a diákok gondolkodása elmélyüljön ebben a témában, nagy segítségükre vannak a foglalkozás különböző feladatai: például a család egy-egy tagjának részletes megismerése, jellemzése, nemcsak általános külső és belső tulajdonságok gyűjtésével, hanem a látott jelenetekben való viselkedésük, reakciójuk figyelembevételével együtt. A család minden tagjához kereshetnek például különböző színű és anyagú, tapintású textíliákat is, amely ötletet különösen szeretek alkalmazni, mert úgy gondolom ezen a ponton már lehetetlen megkerülni azt, hogy a gondolkodásba az érzetek is bekerüljenek, és túljussunk a pusztán első benyomásokon.

Jeleneteket is játszhatnak a diákok, például belebújhatnak anya, apa, kislány, kisfiú bőrébe és ezen keresztül tapasztalhatják meg, milyen ha az osztályfőnök családlátogatásra jön, és esetleg kellemetlen ez a szituáció, mert hát tudjuk, nincs minden rendben odahaza. Vagy anya bőrébe, aki segélyt próbál szerezni a hivatalban, vagy apa bőrébe aki állásinterjúra megy stb… A beszámolók és saját tapasztalataim szerint, ezeket élvezik leginkább a diákok, a kezdeti zavarbanlevés után. :D Azt reflektálják, hogy ilyenkor már tudatos döntésre van szükség ahhoz, hogy távol tudjanak maradni a témától. Ugyanis amikor szerepet vesznek fel, akkor az a szereplő, akinek bőrébe belebújtak, egy kicsit már az ő ismerősük is. Megismerték, elfogadták, szeretnének segíteni neki. Vagy nem akarnak segíteni neki éppen azért, mert megismerték. Rengeteg variáció lehetséges.

Az is előnyös lehet, hogyha a fennálló problémán nemcsak kesergünk, hanem kiutakat, más utakat keresünk, ha a járt út már nem kényelmes, sőt esetleg ártalmas is.

Mindezekre, amiket igyekeztem összeszedni, és biztos, hogy még ezer dologra felhívhatja a figyelmet ez a program, nagyon szeretnénk minél több középiskolást megkínálni ezzel a lehetőséggel.


Herczeg Dia




Megkezdődött a Bűn és bűnhődés próbafolyamat

Megkezdődtek a Teleszterion Színházi Műhely és a Soltis Lajos Színház közös produkciójának előkészületei. E felkészülés első lépcsőfoka volt a november eleji tréning is. E tréning a maga intenzív négy órájával ráébresztett arra, mennyi tanulni valóm van még, mennyi kihasználatlan energia feszül, vagy éppen bújik meg bennem és lapul makacsul, mintha varázsszóra várna. A ritmus és az aktív jelenlét mellett az intenzitás, az energia megfelelő irányítása, felhasználása fontos szerepet játszik a színházi próbák és előadások világában, így most is ez volt a fókuszban.

A színpadon a fizikai jelenlét mellett az egyik legnehezebb dolog a szellemi, belső energiát használó jelenlét. A fizikai állapot nem létezhet a szellemi állapot nélkül. Azt szokták mondani, motiváció nélkül nincs cselekvés. A cselekvés mindig valamiért, valami miatt történik. S ez a valami belülről indul, vagy külső hatásként irányít. Mozdulatokat, hangokat generál, megmutat valamit a láthatatlanból, a bennünk feszülő energiákból, érzelmeket, hangulatokat fest a néző elé. De miképpen lehet ezeket az energiákat irányítani, használni, vagy akár előidézni? 
 
Útkeresés. Aktív, intenzív jelenlét. Minden gyakorlat célja ennek az energiának a keresése volt. Magunkban, egymásban. Belső és külső impulzusok. Többször éreztem azt, hogy szándékosan próbálom irányítani önmagam, karaktert keresek, jól bevált sémákat használok. Mert ezekkel egyszerűbb, könnyebb. A cél viszont más volt. A belső energia megtalálása, alkalmazása és szinten tartása. Az intenzitás csökkenése nélküli állapotváltozás. 
 
Izgalmas és egyben fárasztó kezdet volt, de engem felvillanyozott. Kihívás elé állított, melyet örömmel vállalok. Mert hiszen ezért vagyok a csapatban, ezért állok színpadra. Szóval jöhet a következő próba!


Szabó Szilárd