Komáromi Sándor, rendező
1977-ben születtem, Ajkán nőttem fel, Veszprémben töltöttem egyetemi
éveimet, és most Pápán élek a családommal. 8 éven át vezettem a
Veszprémi Egyetemi Színpadot, és tizenhárom éve dolgozom a Magyarpolányi
Művészeti Iskolában.
2007. óta (megalapításától kezdve) vezetem a Teleszterion Színházi
Műhelyt, de színházzal és drámapedagógiával már több, mint tíz éve
foglalkozom.
Munkáimban nagy hangsúlyt fektetek a színjátszók fizikai
képzésére, tréningek alkalmával a mozgás, a mozdulat kivitelezésének
különböző módjait keresem, és sokat dolgozom zenére.
A színház számomra a világ megélésének egy lehetséges formája, éppen
ezért nem érdekelnek a művészkedni vágyók, inkább azokkal dolgozom, akik
az életben is lázasan keresnek, és vágynak új utakat nyitni a már
meglévő dolgok értelmezésében.
Figyelem a körülöttünk zajló világot - az elméleti fizika áttöréseit
éppúgy, mint a politikai folyamatokat, a barátaim sorsának alakulását,
vagy a családom életét.
Főbb rendezéseim: Lorca: Vérnász,
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Dosztojevszkij: Feljegyzések az
egérlyukból, Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd, Marquez: Szerelemről és
más démonokról.
Ifjúsági színházi munkáim: Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek
vissza, Ben Rice: Babó és Bigyó, Lois Lowry: Az Emlékek Őre.
Kása Ferenc, színész
Vitathatatlanul
én voltam a versmondó versenyek Michael Schumacherje körülbelül
ötödikes koromig és már akkor is nagy erősségem volt a csehovi szünet,
illetve a 3-as 4-es, vagy akár 5-ös spétek mérnöki kivitelezése.
Eredetileg űrhajós akartam lenni, de van néhány tömés a fogamban, ami
hatalmas gyorsulás és nyomáskülönbségek közepette állítólag rendkívül
kellemetlenné tenné az űrutazást. Sokszor akarok még most is űrhajós
lenni – hátha a jövőben megoldást találnak a „fogtömés problémára” –, de
másféle kutatásokat is végzek, leginkább a színház területén. Mert
bizony az is olyan. Mindenütt sötét van körülötted, aztán egyszer csak
felkapcsolják a reflektort, begyújtják a hajtóművet és elindul a műsor.
Sajnos itt is, mint a NASA-nál becsúsznak bakik, de az a legjobb, amikor
ezeket sikerül úgy orvosolni, hogy sem a néző, sem a játszó nem
károsodik, lásd Apollo 13.
Komolyra
fordítva a szót: 2007 nyara volt számomra a kezdet a Teleszterion
Színházi Műhelynél, az Odulakó című stúdiószínházi előadásban, amit
azóta még sok-sok izgalmas munka követett. A színház számomra egy olyan
tér, ami lehetőséget nyújt elrugaszkodni a hétköznapitól, új, más
megközelítésbe helyezni a dolgokat és főleg hatni, és főleg érzelmekre
hatni! Éppen ezért nem szeretem a magyarországi kőszínházat, mert az
többnyire nem ilyen. Többnyire.
Elméletileg
nagy hatással volt rám sok-sok mozifilm, könyv és színházi előadás,
leginkább kedvenc színházi gondolkodóm pedig Antonio Stavro Gambini. Ha
lehet, szeressetek.
Benkó Zsófia Anna, színésznő
Egyszer, amikor még
kisebb voltam, az osztályunktól megkérdezték, hogy mik szeretnénk lenni és
miért? Én akkor azt válaszoltam, hogy színésznő! Hogy miért? – mert azt érzem,
hogy én egy kis lángocska vagyok, ami folyamatosan pislákol és szeretne
lángolni hevesen és szenvedélyesen, és úgy érzem, hogy ez csak a színpadon
teljesedhet ki. Akkor tudok igazán teljes értékű tűzként lobogni.
Azóta ezt meg is
tapasztaltam, már 5 éve a Teleszterion tagjaként lángolok, és beigazolódott az
akkori gondolatom. Számomra nagyon
fontos az álmok valóra váltása, a célokért való küzdés, maga a KÜZDÉS. Azt
gondolom, hogy ezekért érdemes élni. Én
eszerint élek és a társulatban folyamatosan meg lehet találni az újabb
motivációkat. Jó sok darabban szerepeltem már, ilyenek: Koplaló Mátyás, Mester
és Margarita, Odulakó, Faust unborn vision, Démonokról és más szerelmekről,
Babó és Bigyó, Meseszekér, Ötös számú vágóhíd, Emlékek őre, és sok- sok egyéb
kreatív megmozdulásban (Nagy László est, kocsmaszínház keretein belül Mozis
műsor, vagy improvizációs estek, városi ünnepségek, Workshopok…stb…)
A munkánk során nagyon
fontos a fegyelmezett komoly munka, ami mindig a fizikalitáson nyugszik.
Fontos, hogy megismerd önmagad és a játszótársaidat. Egy-egy komolyabb munka
alkalmával elvonulunk a külvilágtól és csak a darabnak szenteljük az időnket.
Egy ilyen próbafolyamat folyamán rengeteg mindent megtapasztalunk és
elsajátítunk, és megismerkedünk önmagunkkal.
Ezeket a
tapasztalataimat a Magyarpolányi Művészeti Alapiskola tanáraként továbbadom a
csoportomnak, ami idén Csóton volt. Úgy érzem, hogy nagyon fontos a gyerekeknek
ez a fajta tapasztalás, ezért aktívan és örömmel foglalkozom velük továbbra is.
Egyébként
Balassagyarmaton születtem Nógrád megyében, 1987. 04. 15.-én. Jó messze ettől a
környéktől. Valahogyan idesodort az élet, annak ellenére, hogy én nem akartam.
De jó, hogy ez így történt. Nincsenek véletlenek!
Herczeg Diána, színésznő
Herczeg Diána vagyok, a Teleszterion Színházi Műhely tagja 4 éve (az
is lehet, hogy 5 éve, de az idő nagyon gyorsan telik, főleg ha aktív alkotómunkával telik, így néha magam is elbizonytalanodom, mennyi ideje pontosan...:) )
Tatán születtem, Komárom-Esztergom megyében. Arról a tájékról költöztem ide, tanulmányaim miatt. Véletlenül elvetődtem egy Komáromi Sanyi által tartott tréningre, ami annyira megtetszett, hogy attól fogva stabil taggá kövültem a csapatban. :)
Színháztörténetet végeztem a Pannon Egyetemen, ahol főként a színházzal kapcsolatos elméleti megközelítésekkel ismerkedtem meg.
Eddigi gyakorlati tapasztalataimat pedig itt, a Teleszterionnál szereztem.
A 2011/2012-es tanévben csatlakoztam a Magyarpolányi Alapfokú Művészeti Iskolához, és ebben az évben 3 dráma, illetve színjátszócsoportot vezettem. Noszlopon, Kapolcson és
Székesfehérváron. A gyerekekkel való munka, valamint a Teleszterion műhelyben folytatott színészi tevékenység az, -ami egymásba kapcsolódva-, mozgatnak ezen a területen.
A magánéletben és munkáink által is keresem a minél közvetlenebb, nyitott kommunikációt az emberekkel, igyekszem őket valóban megszólítani, a színpadról ugyanúgy, mint az élet bármely területén.
Fontosnak tartom az őszinte találkozásokat.
Különösen élvezem, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket igyekszem átadni a gyerekeknek, én magam is megélem egy-egy tréning folytán.
Előadások, amelyekben játszottam/játszom: Mester és Margarita, Babó és Bigyó, Zabhegyező, Az ötös számú vágóhíd, Szerelmekről és más démonokról, Az Emlékek őre.
Tatán születtem, Komárom-Esztergom megyében. Arról a tájékról költöztem ide, tanulmányaim miatt. Véletlenül elvetődtem egy Komáromi Sanyi által tartott tréningre, ami annyira megtetszett, hogy attól fogva stabil taggá kövültem a csapatban. :)
Színháztörténetet végeztem a Pannon Egyetemen, ahol főként a színházzal kapcsolatos elméleti megközelítésekkel ismerkedtem meg.
Eddigi gyakorlati tapasztalataimat pedig itt, a Teleszterionnál szereztem.
A 2011/2012-es tanévben csatlakoztam a Magyarpolányi Alapfokú Művészeti Iskolához, és ebben az évben 3 dráma, illetve színjátszócsoportot vezettem. Noszlopon, Kapolcson és
Székesfehérváron. A gyerekekkel való munka, valamint a Teleszterion műhelyben folytatott színészi tevékenység az, -ami egymásba kapcsolódva-, mozgatnak ezen a területen.
A magánéletben és munkáink által is keresem a minél közvetlenebb, nyitott kommunikációt az emberekkel, igyekszem őket valóban megszólítani, a színpadról ugyanúgy, mint az élet bármely területén.
Fontosnak tartom az őszinte találkozásokat.
Különösen élvezem, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket igyekszem átadni a gyerekeknek, én magam is megélem egy-egy tréning folytán.
Előadások, amelyekben játszottam/játszom: Mester és Margarita, Babó és Bigyó, Zabhegyező, Az ötös számú vágóhíd, Szerelmekről és más démonokról, Az Emlékek őre.
Oláh Júlia, színésznő
Magamról:
Születtem Nagyszalontán, 1988.03.14. Édesanyám kívánságára a Júlia keresztnevet kaptam, így az édesapámtól örökölt Oláh vezetéknevem után ez áll. Így: Oláh Júlia.
Sokfelé laktam, jártam keltem a világban, majd Veszprémbe vetődtem 2008. őszén, és ekkor csatlakoztam a Teleszterion Színházi Műhelyhez. Lenyűgözőnek találtam, ahogyan Bulgakov Mester és Margaritáját színpadra adaptálták. Ez volt az első előadás, amit az akkori csapattól láttam.
Most a negyedik éve, hogy a csapat tagja lehetek. Ezalatt részt vettem rengeteg tréningen, négy előadásban játszóként és rengeteg kalandban. A tréningek: mozgástréningek, amelyek felejthetetlenek, színészgyakorlatok, amelyek még felejthetetlenebbek. Az előadások: Örkény est (rendezte: Kása Ferenc), Babó és Bigyó (r:Komáromi Sándor), Az ötösszámú vágóhíd (r:Komáromi Sándor), Zabhegyező (r:Komáromi Sándor)
Jelenleg nem vagyok aktív játszó, mert 2012. őszén megszületett Hanna Mikolt kislányom, és az ő érkezése szab némi korlátot a színpadi munkát illetően. De új utakat is nyit, például több lehetőségem van a kreatív energiáim mozgatására. Jelenleg ott segítem a társulat munkáját ahol tudom, és ahol éppen szükséges.
Miért jó egy olyan csapat részese lenni, amely nem rendelkezik állandó hellyel, nem állandóak a tagok, küzdeni kell még a fennmaradásért is? Mert a változások, küzdések és a sok bizonytalanság mellett van egy állandó dolog: az alkotás. És az alkotás lényege, hogy az ember mélyéről tör elő, és egy másik embert hivatott megszólítani. Na, ezért a párbeszédért érdemes csinálni.
Születtem Nagyszalontán, 1988.03.14. Édesanyám kívánságára a Júlia keresztnevet kaptam, így az édesapámtól örökölt Oláh vezetéknevem után ez áll. Így: Oláh Júlia.
Sokfelé laktam, jártam keltem a világban, majd Veszprémbe vetődtem 2008. őszén, és ekkor csatlakoztam a Teleszterion Színházi Műhelyhez. Lenyűgözőnek találtam, ahogyan Bulgakov Mester és Margaritáját színpadra adaptálták. Ez volt az első előadás, amit az akkori csapattól láttam.
Most a negyedik éve, hogy a csapat tagja lehetek. Ezalatt részt vettem rengeteg tréningen, négy előadásban játszóként és rengeteg kalandban. A tréningek: mozgástréningek, amelyek felejthetetlenek, színészgyakorlatok, amelyek még felejthetetlenebbek. Az előadások: Örkény est (rendezte: Kása Ferenc), Babó és Bigyó (r:Komáromi Sándor), Az ötösszámú vágóhíd (r:Komáromi Sándor), Zabhegyező (r:Komáromi Sándor)
Jelenleg nem vagyok aktív játszó, mert 2012. őszén megszületett Hanna Mikolt kislányom, és az ő érkezése szab némi korlátot a színpadi munkát illetően. De új utakat is nyit, például több lehetőségem van a kreatív energiáim mozgatására. Jelenleg ott segítem a társulat munkáját ahol tudom, és ahol éppen szükséges.
Miért jó egy olyan csapat részese lenni, amely nem rendelkezik állandó hellyel, nem állandóak a tagok, küzdeni kell még a fennmaradásért is? Mert a változások, küzdések és a sok bizonytalanság mellett van egy állandó dolog: az alkotás. És az alkotás lényege, hogy az ember mélyéről tör elő, és egy másik embert hivatott megszólítani. Na, ezért a párbeszédért érdemes csinálni.
Kovács Mónika, rendezőasszisztens
1990. március 18-án születtem.
Mindennapjaimat az érettségiig Sümeg városában töltöttem, majd elkerültem egyetemi
éveimre Veszprémbe, s jelenleg Pápán tartózkodom/dolgozom.
Általános iskolai és gimis éveim alatt
rengeteg dologban vettem részt pl. zongoráztam, kórusban énekeltem, táncoltam
meg miegymás. Ez egyetemista éveim alatt sem változott, csupán annyi
különbséggel, hogy valami egészen új és különleges dologba csöppentem bele, ami
nem más, mint a Teleszterion Színházi Műhely.
2010-ben csatlakoztam a társulathoz (ami
egy meglehetősen vicces sztori) és rögtön csatlakozás után egy hónapra el is
vonultam velük táborozni Kapolcsra. A táborba szinte úgy érkeztem, hogy senkit
sem ismertem, de egy rossz szavam nem lehetett…. fantasztikus élmény volt egy
ilyen klassz, kitartó, nehézségeket és lehetetlent nem ismerő csapattal
megismerkedni és együtt dolgozni. A pozitív tapasztalatok következtében úgy
tűnt: Kapolcs csak a kezdet :) Nem tudtam és nem is akartam elhagyni a
csapatot ezek után. Köztük akartam lenni és velük dolgozni.
Kapolcs után aztán jöttek a fesztiválok,
az előadások, a tréningek és persze a táborok tömkelege.
Ez a szoros kapocs köztem és a
Teleszterion között mind a mai napig tart. :) A nyáron két
táborunk is volt, azóta egymást érik az ünnepi előadások, a bérletes előadások,
a fesztiválok (általunk rendezett is) és a pályázatok.
A
Teleszteriontól, a közös beszélgetésektől, próbáktól rengeteget kaptam. Úgy
érzem, ez egy olyan változást hozott az életemben, aminek roppantul hálás
vagyok.
UI.: és nem utolsó, hogy a Teleszterion
miatt kaphattam állást a pápai Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központnál is :)
Munkák, amikben közreműködtem:
Az ötös számú vágóhíd
Zabhegyező
Démonokról és más szerelmekről
Emlékek Őre
Szarvasfi
Ördögdöngölő
Semmi
2011
óta vagyok tagja a társulatnak, bár korábban dolgoztam már együtt
Sanyival több előadásban is. Színészi bizonyítványomat 2004-ben
szereztem a Liliommal a Prospero Színkörben.
A
Teleszterionban sosem dolgozunk hozott anyagból, nem számít mi van az
ember háta mögött. Titkolózni nem lehet, mert a valódiság a mérce. A
felkészülés és játékmód egy belső út is egyben ezért kikerülhetetlen az
Ember, lehetetlen álarcok mögé bújni. Nehéz de felelmelő munka.
Ebben a darabban játszom:
Márquez: Démonokról és más szerelmekről
Pápai Fruzsina, színésznő
2011 óta vagyok tagja a Teleszterion Színházi Műhelynek, az
Emlékek Őre kapcsán. 2007 óta járok színház-drámára a suliban, 2008 óta Sanyi
vezeti a foglalkozásokat. Idén előrehozott érettségit tettem drámából, – igaz,
a gyakorlati és a szóbeli vizsga még hátra van – eddig nagyon jó
teljesítménnyel. A társulat korábbi előadásai mindig magával ragadtak, a
játszókra felnéztem és még most is felnézek. Tetszik, mert más,
mint a többi. Persze, semmi/senki sem egyforma, de itt minden mozdulat, akció
és reakció az egyénből fakad. Tapasztalás juttat el a teljes egészig. Tanulunk
egymástól, tanulunk a nézőtől, tanulunk saját magunktól. Kemény munka, de nincs
felemelőbb érzés, mikor megszületik valami és te a részese lehetsz.
Koncz Lilla, színésznő
2011 nyarán csatlakoztam a Teleszterion Színházi Műhelyhez. Színészi pályafutásom kezdetén állok, de igyekszem egyre több mindent elsajátítani. Az Emlékek Őre előadásban szerepeltem eddig. A Teleszterion azért fontos nekem, mert olyan mintha egy másik világba
csöppennék mikor ott játszom, és megmutathatom azt az énemet is akit
lehet, hogy senki sem ismer.
Móczár Bence, színész
'96-ban születtem Pápa városában. Gyermekkoromban sok szavaló-, prózamondó-, szépkiejtési versenyen vettem részt, több kevesebb sikerrel. Általános iskolás koromban tagja voltam az iskolai színjátszókörnek, ahol inkább a színház "klasszikusabb" formáival és kifejzésmódjaival ismerkedtünk.
A Türr Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, ahol a helyi színjátszó csoport, a TheaTürr révén ismerkedtem meg Sanyival, aki a csoportvezetőnk volt (/van/és reméljük lesz is). Ő ismertetett meg a színház mélyebb világával, így a mozgásszínházzal, az alternatív technikákkal, a színházi filozófiákkal, és egy Örkény-darab kapcsán a groteszk színjátszás alapjaival is.
Ilyesfajta életem nagy lépcsőfoka volt 2012 nyara, mikor is immáron Teleszterionosként dolgozhattam eggyütt a kemény maggal, három inspirálóan sűrű és tanulságos héten át.
Remek és felemelő dolog olyan közegben létezni, ahol egy csoport egy emberként tevékenykedik azért, hogy utána közösen adjanak valamit az őket körülvevő embereknek, legyen ez a valami élmény, kiragadás a mindennapokból, vagy az elgondolokodás öröme. Vagy minket ismerve egy álmatlan éjszaka.
Itt jönne az a rész, ahol leírom mi a célom, a hitvallásom és az álmom a színházzal kapcsolatban, de azt hiszem hitelesebb lesz, ha majd tízszer ennyi tréning, előadás és (jóleső) szenvedés után teszem mindezt, mikor egy kis hitele is van a dolognak. Csak majd jusson eszembe akkor is!
Előadások amikben játszom:
Janne Teller: Semmi.......Ole
Szarvasfi:.........Hétrőfszakállú Kapanyányimányi Monyók
Janne Teller: Semmi.......Ole
Szarvasfi:.........Hétrőfszakállú Kapanyányimányi Monyók
Szabó Szilárd, színész
Szabó Szilárd vagyok. Talán a csoport legidősebb tagja. Igazából a Semmi
című produkcióra érkeztem a társulathoz. Így elmondhatom, hogy itt, a
Teleszterionnál ez lesz az első produkcióm. Persze a színjátszás nem
ismeretlen számomra. Játszottam több csoportban is. Több év kihagyás
után tértem vissza a színpadra, és örülök, hogy részese lehettem egy
eddig csak kívülről csodált színpadi munkának, mely egyszerre volt
izgalmas, fárasztó, de mégis felemelő. Miért csinálom? Mert érdekel a
színház, az együtt gondolkodás, az együtt munkálkodás, a játék öröme. A
csapat nagyon jó, a munka kemény, mégis vonzó. A két hét próba alatt
rengeteget tanultam. Azok a fiatalok, akik részesei az előadásnak,
igazán tehetségesek és nagyon természetesek. A társulat "öregjei" pedig
fantasztikusak. Eddig is szerettem volna hasonló körülmények között,
hasonló módszerekkel dolgozni, de ez a vágyam most, hogy
belekóstolhattam, még inkább megerősödött. Ha kérhetnék karácsonyra
valamit, akkor azt kérném, sok sok együtt munkálkodást ezzel a
csapattal!
Köszi mindenkinek!
Sarah Lina Mortada, színésznő
1995-ben születtem, szüleimmel Szerecsenyben élek. Pápán, a Petőfi
Sándor Gimnáziumba járok, ott ismertem meg Sanyit 2011-ben. Színjátszó
csoportot indított amire örömmel jelentkeztem, egyrészt nagyon szeretek
szerepelni, másrészt olyan izgalmasnak tűnt.
Kiskoromban a szüleimmel sokat jártunk színházba és ott látottakból éreztem, hogy egyszer én is a színpadon szeretnék lenni!
A
tavalyi évben, a színjátszó csoporttal Jób könyvét adtuk elő. A próbák
nagyon kemények, de ugyanakkor nagyon szórakoztatóak voltak. Imádtam!
Egy
délután, a próba végén Sanyi odahívott magához és megkérdezte lenne-e
kedvem szerepelni egy darabban? Meg sem vártam a bővebb információkat,
egyből igent mondtam.
Ez a Semmi című eladás (írta: Janne Teller).
Nyáron
egy két hetes "kiképzésben" volt részem, ahol megismerhettem a
Teleszterionosokat és más velem egykorú pápai diákokat. Nem mondom hogy
csupa móka és kacagás volt, hisz elég keményen dolgoztunk, de meg is
lett az eredménye! Plusz olyan emberekkel dolgozhattam együtt akik most
már inspirálnak az életre nézve!
A kemény két hét után,
Bakonyszentivánon táboroztunk egy hétig, ahol a Szarvasfi című előadásra
készültünk. Itt találkoztam először tüzes zsonglőreszközökkel, amiket
most már kifejezetten szeretek használni!
Még nem igazán döntöttem el, hogy mi a célom, de egyre jobban megszeretem a színjátszást és a színpadi szereplést!
Funtek Martin, színész
Funtek
Martin vagyok. 2010-ben, több mint 1 éve kezdtem ismerkedni a színházzal és kis
kihagyás után a Petőfi Sándor gimnázium színjátszó körében folytattam. Két
hónapja voltam tag, amikor Sanyi felhívott, hogy szerepelhetnék a Semmi című
darabban és másfél óra múlva már az első próbán voltam. Írnom kéne a terveimet is,
de igazándiból nincsenek. Jó lenne a színészettel foglalkozni, de az egyetlen,
amit tudok, hogy izgalmas, eseménydús és boldog életet szeretnék, a
legfontosabb, hogy jól érezzem magam. A Teleszterion-nál pedig majdnem minden
percet élvezek. Még az is jó amikor hússzor kell nekiugrani egy jelenetnek,
mert akkor érzed, hogy valami újat tanultál, hogy egy újabb akadályon vagy túl.
Réfi Dorina, színésznő
Réfi Dorinának hívnak, és 1997. 06. 16-án születtem Ajkán, és azóta is itt élek. Kislány korom óta szeretek szerepelni, és már az oviban is szívesen vállaltam a főszerepet, az ünnepi műsorban. Négy éve vagyok színjátszós a suliban, de ezen a nyáron lettem csak Teleszterionos. A jövőben is szeretnék színjátszós lenni, és terveim (és persze lehetőségeim) szerint szeretnék majd drámából érettségizni, és ha "nagyleszek" szeretnék majd a színházzal foglalkozni.
Amióta én is Teleszterionos vagyok, azóta rengeteget változtam, természetesen pozitív irányba. :) Imádok ehhez a csapathoz tartozni, mert a többiek segítettek megismerni önmagam, és rengeteget tanultam tőlük, amiért nagyon hálás vagyok.
Kovács Viktória,
színésznő
1993. december.
2-án születtem Pápán, és egy Nyárád nevű falucskában éldegélek immáron 18 éve.
Gyerekkorom óta megmagyarázhatatlan módon vonz a színpad. Amióta az eszemet
tudom, színész-énekes szeretnék lenni. Az óvoda óta próbálkozom szavalással, és
az általános iskolában szerepeltem néhány kisebb darabban is. Az évek során
folyamatosan kutattam olyan színi társulatok után, ahol lehetőségem nyílik
próbálgatni a szárnyaimat. Sajnos sikertelenül.
Mígnem a tavalyi
(2011-es) tanév kezdetén a fülembe jutott a hír, mi szerint egy titokzatos
idegen színjátszó csoportot indít az iskolánkban (a pápai Petőfi Sándor
Gimnáziumban). Kapva kaptam az alkalmon, s így már egy éve foglalkozom a
színházzal.
Úgy
hiszem a világban minden okkal történik, és bizonyos személyek pont akkor
robbannak be az életünkbe, mikor a legnagyobb szükségünk van rájuk. Sanyi a
legjobbkor talált rám, s egy olyan világot tárt fel előttem, ami sokkal
érdekesebb, varázslatosabb, mint a szürke valóság. Rávilágított a színház
valódi lényegére, s mindarra, amit általa kifejezhetünk.
A
kezdetektől szerettem a petőfisekkel dolgozni, de az igazán nagy fordulópontot
a Teleszterion-hoz való csatlakozás jelentette a számomra. Itt egy olyan csapat
tagja lehetek, ahol az emberek előítéletek nélkül elfogadják a másikat
olyannak, amilyen, és hihetetlen módon inspirálják egymást. A három hetes
próbafolyamat során rengeteg új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam.
Első
sorban sokat tanultam a színházról. Ha ez idáig lettek is volna kétségeim a
céljaimat illetően, ma már nem tudnék elképzelni egy olyan alternatív jövőt,
amelyben nem szerepel valamilyen úton-módom a színjátszás. Mert számomra ez
jelenti a szabadságot. Ilyenkor élek, és szárnyalok igazán. Hihetetlenül jó
érzés, hogy valami olyat adhatok az embereknek, amivel ők is többek lesznek.
Ezen
kívül, sokat megtudtam az emberi kapcsolatokról, és a közösségben való
együttműködésről. De ami ennél is fontosabb, hogy ha megkésve is, de elindultam
az önismeret útját. Sanyi, a csapat, és egyáltalán a színházi lét segített
abban, hogy minél mélyebbre ássak, és felszínre hozzak olyan dolgokat, amikről
eddig csak fantáziáltam. Azóta valahogy más embernek érzem magam, vagyis mintha
most lennék igazán önmagam. Ezért nagyon hálás vagyok mindnyájatoknak, és
remélem, hogy még sok-sok előadáson munkálkodhatunk együtt.
Előadások,
amikben eddig részt vettem:
Janne
Teller: Semmi – Sofie
Szarvasfi