JER Fesztiválon jártunk Győrben

Sokadik JER Találkozót rendezték meg január 25-én a győri Révai Miklós Gimnáziumban. Idén meghívták pápai műhelyünket is.
Nyolc diákszínjátszóval  (Réfi Dorina-Ajka, Erős Márti, Bárdos Kata Kincső, Farkas Boglárka Lúcia, Dabóczy Orsolya, Bencze Dorottya, Magyar Balázs, Funtek Martin)  érkeztünk, és mind nagyon izgultunk, hiszen egyikünk sem vett részt még ezen a fesztiválon, sem ehhez hasonlón.
Izgalmasnak és nagyon vidámnak találtam ezt a találkozót, főleg úgy, hogy ismeretlen csoporttal dolgozhattunk együtt annak érdekében, hogy a nap végén valamilyen produktum is létrejöjjön. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy valami rossz, vagy unalmas dolog süljön ki az egész napos közös ötletelésből, nevetőgörcsökből! :)

Természetes, hogy én, mint rendezőpáros egyik tagja, el kellett töltsek egy kis időt a különböző színjátszó csoportokból verbuválódott diákok feloldásával, illetve azzal, hogy bizalommal legyenek irántam is. Mert ha jól meggondoljuk, hogy egy teljesen ismeretlen nő kezd el ilyen-olyan dolgokat kérni tőlem színpadon, rögtön belevágva mindennek a közepébe, az okozhat bennem némi visszafogottságot. Ahhoz, hogy elfogadjam ezt a nőt aktuális vezetőmnek, kell egyfajta nyitottság. Szerencsére hamar áttörtük ezeket a gátakat.

De hogy mi is történt pontosan.
Rendezőpárosok dolgoztak vegyes, véletlenszerűen sorsolt diákokkal, négy csoportban. Mindegyik csoport húzott egy mesét, egy képet, amit valahogy bele kellett szerkeszteni a nap végi előadásba, valamint egy célközönséget (óvodások, iskolások, felnőttek, nyugdíjasok). Mesék: A császár új ruhája, A rút kiskacsa, Hófehérke és a hét törpe, Brémai muzsikusok.
Amint a sorsolások megtörténtek, indulhatott is csoportmunka. Este hat órára, pedig készen kellett állni, hogy a négy produkciót közönség előtt is megmutassuk.

Az egyik legmeghatározóbb élményem a munkával kapcsolatban, hogy nincs idő! :) Ami rákényszerített egy idő után a gyorskapcsolásra, arra, hogy folyton ezer szállal legyek a játszók bármilyen megmozdulásán, hogy azokat aztán tovább tudjam lendíteni, be tudjam építeni, sőt lehetőleg mindent egyben lássak. Szerencsére az ötletek záporoztak, amiből építkezni lehet. Amikor pedig úgy éreztük, leblokkoltunk, akkor kielégítettük az addig fel nem tűnő fiziológiás szükségleteinket, mint például a folyadékbevitelt. :)
A vezető párom Varju Nándi módszereit nem ismerem pontosan, annyi biztos, hogy a fesztivál napján egy rugóra járt az agyunk, nem vesztünk össze, még csak feszültség sem volt kettőnk között, teljes egyetértésben dolgoztunk együtt. Nem osztottunk le egymás között feladatokat, az azonban kialakult, hogy az ő felelőssége lett a szóviccek folyamatos biztosítása, az enyém pedig a zene. :) A többi munkát együtt végeztük.

Nagyon vidám, színes, és az idő rövidsége ellenére, pontosan kidolgozott bemutatókat láttam. Hogy melyik volt a kedvencem, most inkább eltitkolom. :) Talán, mindegyik valamiért! :)
Természetesen eredmények számtalan mennyiségben születtek,és szerényen megjegyzem, nagyon büszke vagyok a pápai (és az egyedüli ajkai) színjátszókra is! :)

Réfi Dorina: legjobb női alakítás

Balla Richie és Szabó Matyi rendezte, Hófehérke és a hét törpe című előadás (teleszterionos szereplők ebben: Dorottya Bencze, Réfi Dorina): a zsűri által megszavazott, fesztivál legjobb előadása !
Csoportos alakításért ebben az előadásban a hét törpe is díjazott lett!

Korányi Bálint és Bojkovszky Zsolt rendezte, Brémai muzsikusok (Bárdos Kata Kincső, Magyar Balázs): a stílusokban leggazdagabb előadás díját kapta!

Pingiczer Csaba és Szántó Dani rendezte, A császár új ruhája előadás (Farkas Boglárka Lúcia, Dabóczy Orsolya) A legszebb történetmesélés díját kapta!

Varju Nándi és Herczeg Diána rendezte, A rút kiskacsa előadás (Erős Márti, Funtek Martin) : Közönség szerinti legjobb előadás díja! A mese üzenetének legmélyebb ábrázolásáért járó díj! Csoportos alakításért ebben az előadásban díjazott lett a 'Hat-tyúk'!


                                                                                                 Herczeg Dia

A MOTIVÁCIÓ belülről kell, hogy fakadjon

Amikor eljön a pillanat, és ráeszmélünk arra, hogy célt kell megfogalmaznunk, mert másképp nincs produktum, nincs progresszív lépés, na, akkor jönnek a döbbent kifogások. Azok, amelyek "én" "csak" "de" és egyéb olyan szavakkal kezdődnek, amelyek sosem a tárgyra (kívánt cél felé) hanem visszafelé, egy olyan belső felé mutatnak, amely megakadt valahol...valahol a "valamikor azt álmodtam, és akkor akartam" és megvalósítás  között. Kifogásokat találni jó lehet, egy ideig. Sebtapasz a léleknek. Csak vigyázzunk, a seb nehezen hegesedik, majd nehezen gyógyul ha állandóan takargatjuk. Ez az életben sem jó stratégia. De a színpadon a lehető legrosszabb. Pedig olyan könnyű beleesni.

Számomra, jelen olvasmányélményem, A színészi hatás eszközei -  Zeami mester művei szerint című összefoglaló mű ad szép és igaz válaszokat az út keresésben. Vekerdy Tamás fordításában olvashatjuk magyarul Zeami mester tanítását, és rendkívül pezsgető olvasmány. Olyan kérdésekre találok benne választ,amit hiátusokkal teli tudásom fel sem enged tenni.


A következő néhány héten az éppen olvasott és magam által értelmezett gondolatokra fogok reflektálni néhány bejegyzésen át.

Az első és leggyönyörűbb gondolat amit kaptam, és ami belém hasított:

"...hogy a néző mit lát, azt az az idea határozza meg, amit erről a színész a fejében hord" 

Olyan egyszerűen hangzik ez a mondat ma, rávágjuk mai divatos szóval, hogy persze, hát koncentrál, akkor a néző naná,hogy azt látja,amit a színész gondol...de jön a következő mondat:
"..a nó-színész tehát benső megvilágosodásban megismerte a valóságot, - és most ezt a valóságot megismerteti a közönséggel is."

Ebben a kulcs az, hogy a színész elsődleges feladata az önmaga felé való fordulásnak az a módja, amit Zeami mester és a nó-színész a sintoizmusban, Buddha tanaiban elsajátítanak...de hogyan tegye ezt a nyugati világ áldozata,az európai színész...a maga meghatározhatatlan vallásával vagy éppen nem vallásával, hívő -hitetlenségével? Zeami erre is választ ad.
" Keressétek Buddhát egyedül csak a saját szívetekben ...Az imádságok hiábavalók, az írások tanulmányozása hiábavaló, a böjtölés hiábavaló...aki Buddhát keresi,nem találja őt.."(tudniillik : az találja meg, aki önmagát, a maga szívét keresi.A szív eben az értelemben a szellem székhelye.)

Még egy megjegyzés, ha már az európai színész léte szóba került:

Az európai színész is tudja: ' a jó munkafeltételeket , amelyek között a színész tehetsége kivirágozhat, igazából csak szigorúan fegyelmezett társaságon belül találunk.'

Csak úgy képes a környezetét építeni az egyén, ha önmagát épülő egyénként kezeli, és dolgozik azon, hogy fejlődjön, hogy a maga kijelölt útján haladjon. És ha ez nem sikerül, ne gyártsa a kifogásokat. Főleg ne terelje azt másra. Mert az nem egyenlő a Zeami által említett fegyelemmel. Nem lehet az, hiszen elsősorban önmagunk felé kell megtennünk azt a nehéz valamit, amit őszinteségnek neveznek.