Lássuk apránként.
Március 10. Vasárnap: két diákszínjátszó csoport idei fesztivál darabját nézhettük meg, mielőtt Pécsre vitték, a regionális diákszínjátszó fesztiválra. A Log Out című előadást a PSG Színjátszó Kör mutatta be, és Komáromi
Sándor drámaóráinak keretében készült. Utalok ezzel arra, hogy heti egy
próba, tanteremben. De teljesen ledöbbentem.
A témaválasztás a közös improvizációk és a tréningek során előkerült problémakörök eredménye. A közösséghez tartozás, az egyén elmagányosodása. Volt benne facebook chat, facebook adatlap mozaikok, családi konfliktus, szerelem, stresszes fiatalok...de lényegében egy központi magja volt számomra, az az utolsó jelenet, amikor a főszereplő srác végül pisztolyt ránt, és a többiek, akik az osztálytársait játsszák kimerevednek mindenféle görcsös pozíciókban, majd teljes sötétség a színpadon, és egy vékony bár karakteres hang elkezdi mesélni az iskolai lövöldözést. És akkor összeállt bennem, hogy az előadásban tényleg mennyi aktuális hír és aktuális érzelmi állapot sorakozott fel, és hogy a fiatalok talán ezekben az években küzdenek a legtöbbet az út és célkereséssel.
Technikailag szép teljesítmény, szép koreográfiák, pontos tér és darabismeret, jó humor és kellő átgondoltság látszott a darabon. Beszédtechnikailag sokat kell fejlődniük a diákoknak, de semmi más "negatív"kritika nem jut eszembe. Mondjuk ez egy általános probléma, a beszédfejlesztés egy életen át tart:) Dicséretes munka, főleg, hogy ez a második éve, hogy színjátszást tanulnak a Sanyi keze alatt, a Magyarpolányi Művészeti Iskola keretein belül.
Ugyanezen a délután kaptam a másik sokkoló élményt, a Thea Türr színjátszó csoport előadásában Senák címmel. Íme a plakát, melyet az előzőhöz hasonlóan Veres Péter szerkesztett:
Ez az előadás konkrét szövegen alapult, Háy János Senák című művén. A Wikipédia szerint a mű: "Istendrámák két részben, illetve kétrészes színmű, melynek a Nemzeti
Színházban volt az ősbemutatója- a darab a hatvanas évek szerveződő
téeszvilágába, budapesti agitátorok és vidéki ellenállók közé kalauzolja
az olvasót" Ebből annyi domborodott ki az előadásban, hogy ellenség és család. Hogy van egy külső erő, ami a családot, a szeretet meleg fészkét szét akarta tiporni. És ha családot, mint a legkisebb társadalmi csoportot szétrobbantja, akkor nincs társadalom. És ez fáj. És ha végignézem az előadást, olyan érzés kerít hatalmába, hogy félre a politikát, tanuljunk emberek emberséget, olvassunk Háy Jánost és úgy egyébként irodalmat és járjunk színházba és mindebből TANULJUNK végre...mert sikerült ezeknek a tizenéves diákoknak az, ami ma nagy hiány: őszintén nyilatkozni egy világról, ami egy rossz példa. És zokogva nézem az előadást, és örülök, hogy nem abban az időben éltem, és arra vágyom, hogy szabad maradhassak és a családommal csak úgy éljek. Hirtelen nem kell több, csak ennyi. A téma erőssége és a szövegek nehézsége nem okozott gondot a színjátszóknak, és hát le a kalappal.
A harmadik előadás kedden zúdult rám. Egy Lear király. Az előadás címe, Fenyér. Előadta: Színjátszma drámacsoport.Plakát: ugyancsak Veres Péter alkotása:
Még jó, mert a hármat egymás után, nos, azt végképp nem bírtam volna ki, mert hát tele tele lesz az ember gondolatokkal és szó szerint meg kell emészteni. Ki kell beszélni. Nos, a harmadik előadást az ajkai fiatalokkal készítette Sanyi, vegyes csapat, vannak akik már négy -öt éve járnak Sanyihoz vannak egészen újak is. De mindez az összehangolt munkán és a pontos darab-íven egyáltalán nem látszik. A dramaturgiai munka pont annyi információt juttat el a nézőhöz az eredeti műből, ami éppen kell egy történet ívéhez. Tele van improvizált szövegekkel, ami működik. Amikor először megszólalt egy eredeti szöveg,féltem, hátha a két szövegtípus nem fog megférni egymás mellett, de teljesen értelmezett módon van használva a káromkodástól kezdve az összes improvizált szövegen át a Shakespeare idézetekig minden. A színjátszók fizikai és szellemi jelenléte érezhető a térben, és nem hagyja unatkozni a nézőt.
Megható és hogy is mondjam, nyers előadás. és igen, Tescós szatyorral közlekedik Lear, és nem botránkozok meg, és nem érzem azt, hogy "jajj de alter akar lenni". Egyszerűen jár kel a szatyrokkal, egyszerűen lezseren és lezseren megtörten. A smink és a tekintetek amiket hordoz oly annyira sajnálni és szánni valóvá teszi az egész figurát, hogy amikor a végén még énekelni is kezd az egész tragédiát siratva, hát könnyek szöknek az ember szemébe.
Mindezek után másnap szerencsém volt végignézni -ugyancsak ajkai diákok szereplésével és Herczeg Diána rendezésében - a Kötelék című ünnepi műsort március 15. alkalmából. És nem is ünnepi műsornak, hanem Ünnepi Előadásnak szeretném nevezni. Ha mindenütt ilyen emelkedett módon emlékeznénk, azt hiszem a forradalmi hangulat sosem halványulna el a magyar emberben. Plakát:(ugyancsak Veres Peti alkotása:)
Gratulálok minden kedves színjátszónak, és a rendezőknek, mert most aztán megújultam tavaszi energiákkal, mert ennyi szép percet egyszerre ritkán kap az emberfia...hát jól el kell raktároznom:))))
A harmadik előadás kedden zúdult rám. Egy Lear király. Az előadás címe, Fenyér. Előadta: Színjátszma drámacsoport.Plakát: ugyancsak Veres Péter alkotása:
Még jó, mert a hármat egymás után, nos, azt végképp nem bírtam volna ki, mert hát tele tele lesz az ember gondolatokkal és szó szerint meg kell emészteni. Ki kell beszélni. Nos, a harmadik előadást az ajkai fiatalokkal készítette Sanyi, vegyes csapat, vannak akik már négy -öt éve járnak Sanyihoz vannak egészen újak is. De mindez az összehangolt munkán és a pontos darab-íven egyáltalán nem látszik. A dramaturgiai munka pont annyi információt juttat el a nézőhöz az eredeti műből, ami éppen kell egy történet ívéhez. Tele van improvizált szövegekkel, ami működik. Amikor először megszólalt egy eredeti szöveg,féltem, hátha a két szövegtípus nem fog megférni egymás mellett, de teljesen értelmezett módon van használva a káromkodástól kezdve az összes improvizált szövegen át a Shakespeare idézetekig minden. A színjátszók fizikai és szellemi jelenléte érezhető a térben, és nem hagyja unatkozni a nézőt.
Megható és hogy is mondjam, nyers előadás. és igen, Tescós szatyorral közlekedik Lear, és nem botránkozok meg, és nem érzem azt, hogy "jajj de alter akar lenni". Egyszerűen jár kel a szatyrokkal, egyszerűen lezseren és lezseren megtörten. A smink és a tekintetek amiket hordoz oly annyira sajnálni és szánni valóvá teszi az egész figurát, hogy amikor a végén még énekelni is kezd az egész tragédiát siratva, hát könnyek szöknek az ember szemébe.
Mindezek után másnap szerencsém volt végignézni -ugyancsak ajkai diákok szereplésével és Herczeg Diána rendezésében - a Kötelék című ünnepi műsort március 15. alkalmából. És nem is ünnepi műsornak, hanem Ünnepi Előadásnak szeretném nevezni. Ha mindenütt ilyen emelkedett módon emlékeznénk, azt hiszem a forradalmi hangulat sosem halványulna el a magyar emberben. Plakát:(ugyancsak Veres Peti alkotása:)
Gratulálok minden kedves színjátszónak, és a rendezőknek, mert most aztán megújultam tavaszi energiákkal, mert ennyi szép percet egyszerre ritkán kap az emberfia...hát jól el kell raktároznom:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése