Regionális Diákszínjátszó Találkozó
Pécs
Három középiskolás csoporttal (
Színjátszma, Thea Türr, PSG Színkör) indultunk Pécsre, március 14-én, hogy 4
napon keresztül csak színházzal foglalkozzunk.
Az időjárás
igazán mindent megtett azért, hogy megnehezítse az odajutásunkat, de nem is
baj, hiszen minden, amiért küzdenünk kell, jobban esik a végén.
Mi nem adtuk fel! Minden hóviharban megtett
lépésért hősi oklevelet ígértem a diákoknak. Ezekkel még tartozom nekik! J
Könnyen
lehet, hogy beszámolóm erről a találkozóról kevésbé lesz szakmai jellegű, mint
személyes hangvételű. Mentségemre szolgáljon, hogy annyi különböző érzelmi
viharon estem át ez alatt a négy nap alatt az előadásoknak köszönhetően, hogy
nehezen tudnám elkerülni a szubjektivitást. Nehéz lenne, hiszen ezen a
fesztiválon nézőként voltam jelen, és mint rendes, kedves, aktív néző, örömmel
hagytam magam átvezetni állapotokból állapotokba.
Nem ígérem,
hogy időbeli sorrendben haladok majd végig a látott előadásokon, és nem is
tudok mindegyikről beszámolni, hiszen kísérőként is érkezvén a találkozóra,
néhány előadásról le kellett hogy maradjak.
Müszi-
MaSchine-Eck: Hamletgép című előadása.
Annak ellenére, hogy az előadás telis tele volt
nagyon jó ötletekkel, és izgalmas megoldásokkal, a nagyon erős játszókról nem
is beszélve, a hatás nem igazán ért el hozzám.
Egyetértek ugyanis a szakmai beszélgetésen
elhangzottakkal, miszerint ebben az előadásban több ponton is tisztázatlan
műfaji, formai keveredések voltak felfedezhetők. Amelyek miatt a játék
esetleges maradt számomra és zavaros. A performance műfaj áll a legközelebb a
játékstílushoz, mégis nem pontos elkülönítések mentén, karakterek építése is
zajlott előttem. Amelyek viszont ott lettek hagyva félkész állapotban és nem
történt velük aztán semmi. A civilség és a színpadi karakterek keverése nem
feltétlenül kell, hogy zűrzavart keltsen a színpadon, de az volt az érzésem,
hogy maguk a játszók sem értik minden ponton, hogy mit miért csinálnak. Az
egyik többször használt elem viszont elérte nálam a kizökkentés és a meglepetés
hatását, ez az elem, a komplett fúvószenekar beemelése. Ők következetesen
jelentek meg, mindig a maguk civilségében, a szűk hely miatti civil zavarukban
és ügyetlenségükben. (Hatalmas tubával valóban nehéz lehet indulót fújni alig félméternyi
helyen.) Nagyon sokat kuncogtam rajtuk. Talán a bennem támadt zavar miatt nem
ért el nálam hatást, a most nagyon aktuálisnak mondható tűntetés jelenet sem.
A játszók nagyon erős színpadi jelenléte azonban
semmiképp nem vitatható. Felkészült és magabiztos színjátszók benyomását
keltették. Jó volt nézni őket. Kiváltképp Hanna monológját egy palackról a
legelején. Nagyon szép hangjával, nagyon pontosan felépített játék volt.
Ja, és a nylon mögött történő dolgok engem nagyon
megleptek. Mindenre számítottam, csak arra nem. Remélem ezzel felkeltettem
mások kíváncsiságát is! J
A zavar
ellenére, összességében azt mondom, jól éreztem magam ezen az előadáson.
Dombóvári
Galéria 5.0 nevű csapat Gimnasztika című előadása
Nagyon sajnáltam, és sajnálom még most is, hogy bár
a nézőtéren ültem, lemaradtam az egész előadásról. A negyedik sorban találtam
helyet, és odáig már nem jutott el a játszók egyetlen fontos hangfoszlánya sem.
Néhány mondatot hallottam csupán, amiből nem tudtam összetenni semmit a
játékból. A nyitó jelenet, amit viszont jól láttam és hallottam is, nagyon
szórakoztató volt. A nézőtérről érkező, beépített játszók által keltett zavaró
hanghatásokat (telefon megcsörrenés, chipses zacskó csörgése stb…) nagyon hitelesen
reagálta le a színpadon a szerepet játszó fiú, minden túljátszás és
illusztratív rápakolás nélkül.
Aztán
számomra már csak foszlányok maradtak. Mindenképp tanulságként fogalmazható
meg, hogy valóban igaz az a rendezők által sokat emlegetett dolog, hogy sok-sok
néző veszthető el a figurák hallhatatlansága miatt. Egy idő után már
elfáradtam, hogy erős füleléssel elkapjak néhány információt.
Szamócák
csoport: Éva tragédiája
Nagyon szerettem a játszókat és az előadást. Tele
volt nagyon sok izgalmas ötlettel az előadás, és azt is nagyon szerettem, hogy
a lányok nem hagyták magukat, fiú hiányában hoztak egy textil Ádámot magukkal.
Talán ha a játszókban több magabiztosság van, és koncentráltabb színpadi
jelenlét, akkor erősebbek lehettek volna a jelenetek.
Az jutott eszembe az előadás kapcsán, hogy milyen
hasznos lenne minden diáknak így tanulnia az iskolában. Madách Ember
tragédiáját mivel lehetne közelebb hozni a tizenévesekhez, ha nem ezzel a
módszerrel. Frissek lesznek a színek, megtöltődnek élettel, és játék lesz
belőle.
Müszi-Placcs-Eck:
Placcs című előadás
Zavarban voltam a nézőtéren, miközben néztem az
előadást. Elsősorban azért, mert nagyon sok szöveg hangzott el a játszók
szájából, miközben megtörténtséget nagyon ritkán éreztem. Hosszú volt az
előadás azért is, mert néhány esetben háromszor annyi ideig húzódott egy-egy
jelenet, mint amennyit türelemmel elbírok viselni. Illetve nagyon magabiztos és
erős játszókat láttam a színpadon, nagyon sokat beszélni, és sokat érezni, ám
ezek mellett testi megformáltságot, testeket alig.
Ami a legfontosabb viszont, hogy magányosnak is
éreztem magam. Úgy éreztem, hogy hívatlanul érkeztem a nézőtérre. Azért
gondoltam ezt, mert az előadás némely pontján úgy láttam, hogy egy szűk csapat
belső poénjaiból táplálkozó nyelvet hallok és látok, amit én természetesen nem
érthetek, hiába erőlködök.
Kivétel ezek alól a pillanatok alól, amikor a csapat
kórusban énekel, mert azok az énekek számomra elemi erővel törtek fel, és én is
köztük éreztem magam.
Az őrült elnök morgása és fel-alá járása is izgalmat
keltett bennem, lehet, hogy azért, mert hirtelen dinamikát kapott a test is, hang
is, ezáltal a játszó jelenléte is. Azt élvezet volt nézni is.
Egy biztos, úgy szeretnék olyan szépen énekelni,
mint ők! J
Janus
SR-Eck: Balkán című előadása
Nagy öröm volt nekem, hogy a West-Balkánban történt
tragikus eseményekre nem egy katasztrófa-helyzet után kialakuló megemlékezés
jellegű reflexió született.
Olykor könnyesre nevettem magam, olykor
elszégyelltem magam, a végeredmény pedig, egy nagy pofon nekem.
Irigylésre méltó, ahogy a játszók végig, maximálisan
hitelesen mozognak a hirtelen váltó szituációkban. Egyetlen túljátszott
karaktert sem láttam, egyetlen mesterkélt megszólalást sem hallottam. Fiatalok
voltak, frissek, dinamikusak, mindenből pont tökéletes arányban.
Nem tudom pontosan, hogy milyen tréningeken vesznek
részt, annyi bizonyos, hogy valami nagyon jó módszert alkalmaznak a hitelesség
és az igaziság megőrzésére.
Nagyon rosszulesett, amikor ki kellett mennem a
teremből, és ott hagytam a lányt. Kísértet volt ő nekem, aki csak áll és vár,
ki tudja még mennyi ideig, várja, hogy hátha egyszer elmagyarázza neki valaki,
hogy történhetett ez meg. Ha megérti, akkor könnyebb lesz? Azt sem hiszem.
A végén én már éreztem a tragédiát, de hagyták, hogy
én jussak el idáig ha akarok, nem az előadás táplálta belém. Az előadás alatt
egyetlen percig sem éreztem, hogy itt tragédia születik. Könnyesre nevettem
magam, ezáltal elemelt a problémától. Működött.
Szóval rettentő közel került hozzám ez az előadás,
és töménytelen gondolatot ébresztett bennem. A - „borzalmasan kevés itt a
levegő”- mondat azóta is eszembe jut néha, és kiráz a hideg. Eltaláltak engem.
Itt most egy időre befejezem beszámolómat, de nem
végleg! Van még egy-két előadás, amiről szeretnék még írni pár sort. Szóval
hamarosan találkozunk! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése