Megkezdődtek
a Teleszterion Színházi Műhely és a Soltis Lajos Színház közös
produkciójának előkészületei. E felkészülés első lépcsőfoka
volt a november eleji tréning is. E tréning a maga intenzív négy
órájával ráébresztett arra, mennyi tanulni valóm van még,
mennyi kihasználatlan energia feszül, vagy éppen bújik meg bennem
és lapul makacsul, mintha varázsszóra várna. A ritmus és az
aktív jelenlét mellett az intenzitás, az energia megfelelő
irányítása, felhasználása fontos szerepet játszik a színházi
próbák és előadások világában, így most is ez volt a
fókuszban.
A
színpadon a fizikai jelenlét mellett az egyik legnehezebb dolog a
szellemi, belső energiát használó jelenlét. A fizikai állapot
nem létezhet a szellemi állapot nélkül. Azt szokták mondani,
motiváció nélkül nincs cselekvés. A cselekvés mindig valamiért,
valami miatt történik. S ez a valami belülről indul, vagy külső
hatásként irányít. Mozdulatokat, hangokat generál, megmutat
valamit a láthatatlanból, a bennünk feszülő energiákból,
érzelmeket, hangulatokat fest a néző elé. De miképpen lehet
ezeket az energiákat irányítani, használni, vagy akár előidézni?
Útkeresés.
Aktív, intenzív jelenlét. Minden gyakorlat célja ennek az
energiának a keresése volt. Magunkban, egymásban. Belső és külső
impulzusok. Többször éreztem azt, hogy szándékosan próbálom
irányítani önmagam, karaktert keresek, jól bevált sémákat
használok. Mert ezekkel egyszerűbb, könnyebb. A cél viszont más
volt. A belső energia megtalálása, alkalmazása és szinten
tartása. Az intenzitás csökkenése nélküli állapotváltozás.
Izgalmas
és egyben fárasztó kezdet volt, de engem felvillanyozott. Kihívás
elé állított, melyet örömmel vállalok. Mert hiszen ezért
vagyok a csapatban, ezért állok színpadra. Szóval jöhet a
következő próba!
Szabó Szilárd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése