V. NAP
- A tegnapi játékos este ára a mai kemény munka, mert holnap bemutató!!!!Ennek megfelelően a gyors reggeli, bemelegítés után már a jelenetek összerakása és próbálása és finomítása és és és tisztázása történt:)
- A csoportos jelenet szépen haladt, zenékkel megtűzdelve, pontosításokkal, tisztogatással.
- Mozgás:)
- A jelenetfüzér összeállítása: lássuk, mink van...a hét munkáit összegeztük, tisztogattuk, sorrendbe raktuk. Egy kerek negyven perces előadást kaptunk végeredményként!
- A srácok mintha mindig ezzel foglalkoztak volna, két összpróba után készen álltak a másnapi bemutatóra. Az izgalom és a fáradság jó párosítás is lehet...a Sanyi szokta mondani, annál jobb, minél fáradtabban állunk neki dolgozni, mert annál kevesebb energiánk jut arra, hogy a gátakat bekapcsoljuk. A gyerekeknél is működött a dolog:) Szerencsére a gátak, a nehézségek nem jöttek elő, bár megtörténhet az is egy bizonyos fáradsági szint után. Akinek nevetéssel volt gondja egész héten (szinpadi kényszer-zavar mosolygás) az küzdött az ellen, akinek a hangerővel volt gondja, próbált hangosítani, artikulálni mindenkinek pontosabban kellett, az egymásra való odafigyelés pedig alap lett.
- Az előadás kerek negyven percén átível a játszók vitalitása, hogy értik és érzik mit miért csinálnak. A szövegeket ők improvizálták, egyetlen idézet volt meghatározva amit meg kellett tanulniuk, amely a Hamlet egy híres szállóigéje. ( "Kizökkent az idő-; oh kárhozat, hogy én születtem helyre tolni azt!" Arany János ford.)Az idézeten kívül minden saját improvizációkból és jelenetépítésekből állt össze.
A jelenetek változatosak voltak, (apa anya veszekedés a házasságról, osztályból kiközösítés, éhezés, a közösséghez tartozás árnyoldalai) de a téma közös volt: egyén és a közege, vagy a társadalma közötti élhető avagy élhetetlen világban való létezés.
-Remélem sok pozitív élménnyel gazdagodtak a játszók, reméljük a viszontlátást és, hogy jövőre esetleg újra együtt dolgozhatunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése