Az Őszi Dionüszia - összefoglaló sok sok képpel:D
Ha az elmúlt hét eseményeire gondolok, akkor egyszerűen nem tudom mosoly és megelégedettség nélkül tenni. Muszáj jól érezni magamat a gondolattól, hogy a részese lehettem ennek a fesztiválnak. Vagy inkább találkozónak:D RÉSZESE lenni ma valaminek, ami KÖZÖSSÉGI. Igazi, élő, és ott abban a pillanatban zajlik. És ami a legfontosabb, hogy mindez HÚS-VÉR és NEM VIRTUÁLIS. Bocsánat,én nem bántom a virtuális dolgokat, az internet egy áldás, (hiszen ezzel juttatom el én is most az olvasóhoz a gondolataimat)
 | |
| Készül a Dionüszia plakát:) |
Viszont az elmúlt héten Pápán, - a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ, Pápa városa és a Teleszterion Színházi Műhely szervezésében - olyan bensőséges hangulatú és mégis szerteágazó fesztivál született, ami azt erősíti bennem, hogy alkotni jó, de mindezt közösen tenni, nos az remek, azért érdemes tenni, érdemes életre hívni,mert életenergiát ad.
A programokban a kíváncsiság volt a lényeges. Az egymásra való reagálás. Vagyis az adott program (színházi előadás, drámafoglalkozás, kiállítás)felkínált egy problémát, egy témát, amit aztán meg kellett oldani, fel kellett dolgozni. A központban tehát reflektáltság állt. Mert főként az embert állította központba ez a programsorozat.
A hét egyik nagy eseménye számomra a Komáromi Sándor által rendezett Háy János novella feldolgozás, a Senák című előadás és az utána következő beszélgetés volt. Mivel a magyar dráma napját is ünnepeltük, a meghívott vendég maga Háy János író volt. (http://hay.irolap.hu/hu/eletrajz) Remek beszélgetés alakult ki, egyszerűen megteltem energiával, csupán attól, amilyen közvetlen és természetes jelenség volt Háy János. Az volt a kedvenc részem, amikor az írásról mesélt, hogy miként zajlik maga az alkotás folyamata. Az elmélyülés és a tevékenység alapjaként az önmagunkkal való folyamatos ismerkedést, vagyis önkontrollt tette meg. Mert ha írsz, ha alkotsz, le kell szedd magadról az alkotás tárgyát. El kell távolítani az alkotót és az alkotást, hogy tisztán megszülethessen a mű. Az eltartás mértéke változó, de a "szirupot" azt nem szabad átengedni. Mert ha jól értelmeztem, akkor születnek az öncélú alkotások. És az alkotások lényege (persze ha nem direkt terápián vagyunk) nem lehet öncélú. Azért van létjogosultsága a művészi alkotásnak, mert ezáltal megosztjuk a világgal a saját tükröződését. A tükör pedig az én. A reflexió pedig az alkotás. Én ennyivel lettem gazdagabb a saját szűrőmön átszűrve az estét. És nagyon köszönöm. Talán ennek az energiának volt köszönhető, hogy utána a főtéren két órán keresztül táncoltunk:)
A Dionüszia egy tűzszínházi előadással ért véget. A Teleszterion Színházi Műhely Szélkötő Kalamona feldolgozásával. Az előadás vitalitása a hűvös őszi estén azt hiszem szó szerint tüzessé varázsolta a hangulatot.
Oldalak, ahol beszámolók találhatóak a Dionüszia valamely eleméről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése