DIONÜSZIA :)

Őszi Dionüszia!

Több helyen is éltem már hosszabb-rövidebb ideig életem során, és előbb vagy utóbb úgy éreztem, hogy unatkozni kezdek. Szerencsére nem azért, mert nem voltak barátaim, vagy nem tartoztam közösségbe (állítólag mindenhol voltak barátaim, és ők azt állították, hogy a közösségünk tagja vagyok :) ). A hiba ott kezdődött mindig is, amikor úgy éreztem elfogyott a lendület a környezetemből. Igen, a hiba az én készülékemben is ott volt, hiszen ugyanúgy én is unatkozni kezdtem, és órákon át tudtam én magam is panaszkodni, hogy uncsi uncsi uncsi. Egy idő után én sem törekedtem arra, hogy feltöltsem a többieket.
Pápán, ezen a fesztiválon, az Őszi Dionüszián, irtó nagy volt a lendület, és a Dionüszia szertartáson picit meg is hatódtam (oké, nagyon meghatódtam). Fiatal vagyok én magam is, de olyan jó volt kívülről nézni a még fiatalabbakat, ahogy táncolnak, tűzzel hadonásznak, nagy lepleket festenek, és ezzel elképesztő vidám energiákkal töltenek meg egy egész teret (én is táncoltam és én is hadonásztam ám...festeni nem festettem, mert így mindenki jobban járt azt hiszem :) ). Semmi különös nem történt csak a szabad táncolás, és magunkat jól érezni tudás. Remélem lesz még több ilyen, mert azt a hangulatot elmesélni nem tudom, részt kell venni benne, hogy érezni tudjuk. Nagyon tuti lenne, ha egyre több ember jönne ki a főtérre bulizni egyet, és eltűnne mindenkiből a "jujj ez egy kicsit ciki, ha itt a téren táncolni kezdek" érzés. Jujj, de mennyire hogy nem ciki! :)
Azt hiszem a kedvenc programom volt ez a szertartás az egész héten. Természetesen a sok szuper előadás és szuper drámafoglalkozás mellett. Az is lehet, hogy mindig az volt a kedvencem, ami éppen tartott. :) Miközben élveztem a drámatanárok foglalkozásait, rengeteget tanultam is tőlük. Mivel a sok élményt nehéz tárolni egyszerre a fejedben, magadban, ezért többször állt görcs a kezembe, a jegyzetelések során.
 A  Dionüszia szertartás összefoglalta a hét sok jó érzését. Számomra biztosan. Ahogy Vekerdy Tamás doktor úr is említette, a szabad játék az, ami leginkább fejleszti minden téren a gyerekeket. Azt hiszem nemcsak őket, mert állítólag én már felnőtt vagyok, mégis úgy érzem, fejlesztve vagyok.
Ekkora vidámság van akkor, ha sok egymással párbeszédbe keveredni vágyó ember találkozik? Hé, akkor találkozzunk többet!
Visszatérve az elejére, nagy lendületet kaptam, és remélem adtam ezen a fesztiválon. Ha ilyeneket művelünk, és ilyen találkozásokra törekszünk, senki nem fog unatkozni! :)

                                                                                                     Herczeg Dia