A minapi csoportfoglalkozáson véletlenül nekitámaszkodtam a villanykapcsolónak…Onnantól kezdve vaksötétben játszottunk. Kérdezem a gyerekektől, hogy mit jelentsen nekünk ez a tér, mi legyen ez a sötét. Azt mondták, legyen a jövő…hmmm milyen jó gondolat. Sötétben igyekeztünk eljutni A-ból B-be, próbáltuk megkeresni egymást, összegyűjtötték egymást, tűz köré kuporodtak, aztán mindenkinek vissza kellett találnia kiinduló pontjához, különböző hangokkal, zajokkal segítették egymást közlekedni. Tapogatóztak, hiszen semmi nem volt biztos. Volt ugyanis egy külső tényező (én), aki mindig akadályokat helyezett eléjük, hogy ne legyen olyan könnyű. Így már valóban olyan, mint a jövő. Azt mondta az egyik kislány, ez nagyon félelmetes volt, de nagyon izgalmas is egyben. Hát olyan ez, mint a jövő.
Őket nagyon foglalkoztatja ez a dolog. Olyan félelmeik vannak a jövővel kapcsolatban, ami fele részben nem is az övék…a felnőtteké! Nem kellene még azon izgulni, hogy miből teremtenek tökéletes egzisztenciát. Mert hát az minimum saját kertes házat, autót, legmodernebb számítógépet (ha lehet ne csak egyet, mert az komoly vitákat eredményezne), szép ruhákat jelent. Legalábbis egyikőjüknek ezt mondta az anyukája. Ó, jajj!
Ja, és új tantervet is sikerült kidolgozniuk, miszerint történelmet csak időgéppel szeretnének tanulni, hogy élmény legyen, ne pusztán adat áradat. De ha nincs is időgép, jó volna minden csatát, békekötést, puccsot eljátszani…Szituációba hozni. Azt mondják úgy jobban megragadna. Ők beiktatnának az órarendbe mágia órát, ufó nyelvórát, Jedi képző órát és egyéb ilyen izgalmas fakultációkat
Lehet, hogy az új közoktatási törvényhez javaslatokat kellene tenniük a gyerkőcöknek:)
VálaszTörlés