Csoportunk tegnap az V. Soltis Lajos Színházi Találkozón lépett fel.
Sajnos nem tudtunk végig ottmaradni a fesztiválon, hiszen nagy munka áll előttünk, amit már január 31-én útnak indítunk.
Ennyi ott töltött idő is újra elég volt, hogy részesüljünk abból a hihetetlen vendégszeretetből, amivel a celldömölki színház tagjai fogadják a résztvevőket.
Szomorúan hallottuk, hogy ők is nagy nehézségekkel küszködnek, de remélem, megoldódnak gondjaik, hiszen az ország egyik legizgalmasabb és legnagyobb múltú színházi jelensége az övék.
Úgy látszik, Dosztojevszkijnek igaza volt: a Sátán a 20. században a közömbösség alakját ölti magára.
De kedves Dosztojevszkij Úr! Ne aggódjon, mert a mi feladatunk viszont ébren tartani az egymásra való odafigyelést és a közösségek iránti elkötelezettség szükségességét!
És hogy milyen eszközünk van rá?
Testünk, lelkünk és szellemünk. Kell más?
http://kultura.hu/main.php?folderID=952&ctag=articlelist&iid=1&articleID=309635
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése