ÖSSZHANG

Nagyon sokszor találkozom azzal a problémával, hogy egy előadásban alakítások egymásmellettiségével dolgoznak a játszók. Mit jelent ez? Mindenki felépíti a maga szövegeit , vagyis helyesen intonál, jó hangsúlyokat használ, ügyesen mozog, és közben nagyokat érez is. Mégis, valami hiányzik az összhatásból. A megszólaló hangszerek tiszta játéka nem elég ahhoz, hogy a zenemű működjön. Törekedni kell az összhatásra, és ennek megteremtése nem csak a rendező feladata. A színész, ha saját alakítására figyel, irányt vét. Játéka befelé fordul, sajátja lesz, minden erejével azon fog igyekezni, hogy "jó legyen", és ez hosszú távon a személyiség bezáródásához is vezet (pipázó, kalapos, lila sálas, lépcső tetején nagyokat gondoló színjátszókhoz).

Az első és legfontosabb dolog, amit a játszónak meg kell tanítani, az a testhatárok közötti magabiztos testhasználat. Tudjon kifejezővé válni egy egyszerű leülésben, sétában, kávézgatásban, cipőfűzésben, kabát szögre akasztásában, stb. A kifejezés energiája ott kell, hogy legyen minden testrészben - az ujjpercek játéka egyenértékű eleme a karlendítésnek, és ezt nem szokták megfelelően tudatosítani. Az energia nincs ott automatikusan! A testrészek játékára fordított figyelem rendkívül fontos!
MÉGSEM töltheti ki teljesen a játszó figyelmét.
Gondoljunk az autóvezetésre. Ha minden figyelmünket a tolatás részmozdulataira koncentráljuk, és nem veszünk tudomást a környezetünkről, esetleg áttolathatunk a szomszéd macskáján. A mozdulatokat meg kell tanulni, magunkévá kell tenni, sőt, mechanikussá kell tenni, és onnantól fogva megkezdődhet a játék a térrel. Attól a pillanattól kezdve, hogy tolatni kezdünk, már az számít, hogy a külső környezethez képest mit csinálunk, hol tartunk, tehát összehangoljuk a teljes tolatást a világ minden mozgó és mozdulatlan elemével. Ha nem erre koncentrálunk, a szerencse megmenthet minket egy hirtelen mögénk kanyarodó autótól, de erre nem alapozhatunk!

A színésznek is abban kell biztos tudásra szert tennie, hogy a térhez és a tér elemeihez képest tudja meghatározni magát.
Ha túl vagyunk a testtudat megragadhatóvá tételén, érdemes az adott gyakorlatokat végeztetni.
FONTOS! Első körben (jó sokáig) ne használjunk zenét!

1. Gyakorlat

FELADAT: Páros improvizáció. Egy ember egyetlen mozdulatot és/vagy térben való elmozdulást tesz, majd megvárja a társa válaszreakcióját. A mozdulat/mozgás kivitelezésében szükségesek az alapelvek: a mozdulathoz való lendületvétel, a mozdulat kivitelezése, valamint a mozdulat lezárása. Nem állóképből állóképbe kerülés a cél. Meg kell tartani a természetes viszonyokat, és nem lehet teátrális a játék (kerülni kell a túlzó mozdulatokat, az illusztratív játékmódot). A két ember arra figyel továbbá, hogy "válaszaik" mindig megfelelő ritmusban induljanak el, és megfelelő tempóban történjenek meg, tehát törekedni kell a harmóniára.
TAPASZTALAT: A játszó automatikusan testfegyelemmel dolgozik. Lekerül a figyelme önmagáról, saját "alakításáról", és a másikhoz képesti meghatározottság kezdi uralni játékát.
MEGJEGYZÉS: A játék egyre több szereplő részvételével játszatható.

2. Gyakorlat
FELADAT: Mint az előző, de most egészítsük ki azzal, hogy megszólalásokat is teszünk a játékba, de ugyanezzel a szabályrendszerrel. A lényeg itt is az egymáshoz képestiség, az összhang harmóniája.
TAPASZTALAT: A megszólalások is koncentráltabbak, sűrítettebbek lesznek, magabiztosabbá válnak, hiszen konkrét irányokat szabnak ki a térben.
MEGJEGYZÉS: Nem kell mindig "értelmes" párbeszédnek lennie. Észre fogjuk venni, hogy nem csak azok a szövegek működnek, amelyek a néző számára érthető, lineáris dialógussá válnak, hanem azok is, amelyek mögött "csupán" irányokat, tartalmakat sejtünk, de nem feltétlenül ismerjük a konkrét motivációkat (hogy lehetne máskülönben érdekes egy párbeszéd számokkal, vagy akár egy abszurd szöveg).

3. Gyakorlat
FELADAT: Páros improvizáció. Mindkét fél elkezd mozogni a térben. TILOS táncmozdulatokkal, teátrális mozdulatokkal dolgozni! A legegyszerűbb, tiszta mozdulatokkal/mozgással dolgozzunk. DE mindkét játszó a másik tempóját, ritmusát figyeli, és ahhoz alkalmazkodik. Még a kibillenés az egyensúlyból is a tér részévé válik, tehát a partner véletlenszerű mozdulatait is pontosan le kell követni! Nem tükörjáték, mindenkinek önálló mozgásrendszere van.
TAPASZTALAT: Rendkívül szép, koncentrált, egymásból építkező játékok alakulhatnak ki, és az egymásra odafigyelés rögtön meghatározza a játszók közti viszonyokat (azok mineműsége a figyelem által szinte belerajzolódik a térbe).
MEGJEGYZÉS: Mindig figyelmeztessük a játszókat, ha nem egymásból építkezve dolgoznak.

4. Gyakorlat
FELADAT: Mint az előző, de most a mozdulatok, a lépések, az érintések, stb. zajai egyben sajátos zenét is jelentenek. A játszók így komponáljanak zeneműveket.
TAPASZTALAT: Még erősebb lesz a koncentráció, a figyelem ugyanakkor elkezd a "másik" helyett a teljes összhang felé fordulni, ahol már nem a másik lekövetői vagyunk.
MEGJEGYZÉS: Kerüljük a ritmusjátékot (ki tud alakulni kopogásból, dobogásból, stb.), és mindig figyelmeztessük a játszókat, ha nem "halljuk" a zenét (vizuális értelemben).

5. Gyakorlat
FELADAT: A 4-es számú gyakorlat kiegészítése hangokkal, vagy dialógusokkal.
TAPASZTALAT: A megszólalások is koncentráltabbak lesznek, a mozdulatokhoz és a térhez illeszkedőkké válnak.
MEGJEGYZÉS: Nem kell feltétlenül "értelmes", reális jelenetnek születnie. Lehet, hogy csak hangulatok, érzetek lesznek megfoghatók, de ez az elsődleges cél!

6. Gyakorlat
FELADAT: Válasszunk ki egy dialógust adott drámából, és kezdjük megdolgoztatni a fenti tapasztalatokkal.
TAPASZTALAT: Prózai játékban a játszó főként a megszólalásokra koncentrál, és ez probléma. Azt hisszük, hogy a szöveg értelme automatikusan megmutatkozik a kimondás aktusa során, pedig dehogyis! A szöveg ugyanúgy "kifejezésre vár"! Össze kell hangolódjon a test és a tér munkájával. A fenti technikák segítségével a mondás aktusa kibővül a cselekvés gesztusával.
MEGJEGYZÉS: Ne rendezzük a jelenetet, éreztessük meg a játszóval az összhangot magát! Szóljunk, ha eltérnek tőle, vagy ha nem elég sikeres ez a hangolás. Adott jelenetet indítsunk el sokféle improvizációban, és mindig utólag reagáljunk a játékra, összegző jelleggel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése