A második műhelyfoglalkozás egyik alaptémája a problémamegoldás fogalmának körüljárása volt. Ezzel kapcsolatban tettünk néhány érdekes megállapítást.
- A problémamegoldás nem feltétlenül alapja a játéknak, de mindenképpen tanít stratégiákat. Még a Ki nevet a végén? társasjáték is, ahol a saját döntés és a véletlen egyaránt alakítója a kialakult helyzetnek.
- Ha van kitűzött cél, törekszel felé, vagyis valami felé, ami megoldást vár. Ez nem biztos, hogy probléma.
- Probléma: feladat, amit meg kell oldani. Probléma akkor adódik, ha leküzdendő akadályt érzékelek, ami a cél és közém kerül.
- Ma nagyon jellemző a probléma szó negatív jelentéstartalmának előtérbe kerülése. A mai ember mindig „problémákat” old meg. A határidőnaplóba írt események is például az időbeliség problémáját vetítik elénk. „Ide is el kell menni, ezzel is találkozni kell, azzal is kell foglalkozni.” Ilyen gondolkodásban sokszor az örömteli dolog is „feladattá” válik. Ez a problémamegoldó gondolkodás kor-függő. Mai jellemző fogalmaink a feladat és a stressz. A hétköznapi életben mindenből feladatot csinálunk. Pl. ma köd van. Ez nem probléma, ha alkalmazkodom (teszem azt nem miniszoknyát veszek fel). Ma magunknak állítunk feladatokat, mindennel kapcsolatban. Minden percben ezeket a problémákat oldjuk meg.
- Ki tudjuk-e kerülni a probléma-központú gondolkodást? Meddig definiálódik problémaként a probléma? Ami a maga öröméért, jóságáért, vagy az élvezetért jön létre, az nem probléma. El kell fogadni azt, hogy semmilyen probléma nem szüntethető meg. Például cipőt kötni meg kell tanulni annak érdekében, hogy az önálló öltözködés problémáját megoldjuk. A probléma ugyanaz marad, csak a tanulás és/vagy játék révén szert teszünk a problémamegoldás rutinjára. Ebből kifolyólag ha a probléma megszüntetésére teszünk fel mindent, az felemészt. Alkalmazkodókészség kell, és akkor a problémához való hozzáállásunk nem probléma-orientált, hanem felerősödik a Leleményesség és a Kreativitás, vagyis a JÁTÉKOSSÁG.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése