Amikor eljön a pillanat, és ráeszmélünk arra, hogy célt kell megfogalmaznunk, mert másképp nincs produktum, nincs progresszív lépés, na, akkor jönnek a döbbent kifogások. Azok, amelyek "én" "csak" "de" és egyéb olyan szavakkal kezdődnek, amelyek sosem a tárgyra (kívánt cél felé) hanem visszafelé, egy olyan belső felé mutatnak, amely megakadt valahol...valahol a "valamikor azt álmodtam, és akkor akartam" és megvalósítás között. Kifogásokat találni jó lehet, egy ideig. Sebtapasz a léleknek. Csak vigyázzunk, a seb nehezen hegesedik, majd nehezen gyógyul ha állandóan takargatjuk. Ez az életben sem jó stratégia. De a színpadon a lehető legrosszabb. Pedig olyan könnyű beleesni.
Számomra, jelen olvasmányélményem, A színészi hatás eszközei - Zeami mester művei szerint című összefoglaló mű ad szép és igaz válaszokat az út keresésben. Vekerdy Tamás fordításában olvashatjuk magyarul Zeami mester tanítását, és rendkívül pezsgető olvasmány. Olyan kérdésekre találok benne választ,amit hiátusokkal teli tudásom fel sem enged tenni.
A következő néhány héten az éppen olvasott és magam által értelmezett gondolatokra fogok reflektálni néhány bejegyzésen át.
Az első és leggyönyörűbb gondolat amit kaptam, és ami belém hasított:
"...hogy a néző mit lát, azt az az idea határozza meg, amit erről a színész a fejében hord"
Olyan egyszerűen hangzik ez a mondat ma, rávágjuk mai divatos szóval, hogy persze, hát koncentrál, akkor a néző naná,hogy azt látja,amit a színész gondol...de jön a következő mondat:
"..a nó-színész tehát benső megvilágosodásban megismerte a valóságot, - és most ezt a valóságot megismerteti a közönséggel is."
Ebben a kulcs az, hogy a színész elsődleges feladata az önmaga felé való fordulásnak az a módja, amit Zeami mester és a nó-színész a sintoizmusban, Buddha tanaiban elsajátítanak...de hogyan tegye ezt a nyugati világ áldozata,az európai színész...a maga meghatározhatatlan vallásával vagy éppen nem vallásával, hívő -hitetlenségével? Zeami erre is választ ad.
" Keressétek Buddhát egyedül csak a saját szívetekben ...Az imádságok hiábavalók, az írások tanulmányozása hiábavaló, a böjtölés hiábavaló...aki Buddhát keresi,nem találja őt.."(tudniillik : az találja meg, aki önmagát, a maga szívét keresi.A szív eben az értelemben a szellem székhelye.)
Még egy megjegyzés, ha már az európai színész léte szóba került:
Az európai színész is tudja: ' a jó munkafeltételeket , amelyek között a színész tehetsége kivirágozhat, igazából csak szigorúan fegyelmezett társaságon belül találunk.'
Csak úgy képes a környezetét építeni az egyén, ha önmagát épülő egyénként kezeli, és dolgozik azon, hogy fejlődjön, hogy a maga kijelölt útján haladjon. És ha ez nem sikerül, ne gyártsa a kifogásokat. Főleg ne terelje azt másra. Mert az nem egyenlő a Zeami által említett fegyelemmel. Nem lehet az, hiszen elsősorban önmagunk felé kell megtennünk azt a nehéz valamit, amit őszinteségnek neveznek.
Számomra, jelen olvasmányélményem, A színészi hatás eszközei - Zeami mester művei szerint című összefoglaló mű ad szép és igaz válaszokat az út keresésben. Vekerdy Tamás fordításában olvashatjuk magyarul Zeami mester tanítását, és rendkívül pezsgető olvasmány. Olyan kérdésekre találok benne választ,amit hiátusokkal teli tudásom fel sem enged tenni.
A következő néhány héten az éppen olvasott és magam által értelmezett gondolatokra fogok reflektálni néhány bejegyzésen át.
Az első és leggyönyörűbb gondolat amit kaptam, és ami belém hasított:
"...hogy a néző mit lát, azt az az idea határozza meg, amit erről a színész a fejében hord"
Olyan egyszerűen hangzik ez a mondat ma, rávágjuk mai divatos szóval, hogy persze, hát koncentrál, akkor a néző naná,hogy azt látja,amit a színész gondol...de jön a következő mondat:
"..a nó-színész tehát benső megvilágosodásban megismerte a valóságot, - és most ezt a valóságot megismerteti a közönséggel is."
Ebben a kulcs az, hogy a színész elsődleges feladata az önmaga felé való fordulásnak az a módja, amit Zeami mester és a nó-színész a sintoizmusban, Buddha tanaiban elsajátítanak...de hogyan tegye ezt a nyugati világ áldozata,az európai színész...a maga meghatározhatatlan vallásával vagy éppen nem vallásával, hívő -hitetlenségével? Zeami erre is választ ad.
" Keressétek Buddhát egyedül csak a saját szívetekben ...Az imádságok hiábavalók, az írások tanulmányozása hiábavaló, a böjtölés hiábavaló...aki Buddhát keresi,nem találja őt.."(tudniillik : az találja meg, aki önmagát, a maga szívét keresi.A szív eben az értelemben a szellem székhelye.)
Még egy megjegyzés, ha már az európai színész léte szóba került:
Az európai színész is tudja: ' a jó munkafeltételeket , amelyek között a színész tehetsége kivirágozhat, igazából csak szigorúan fegyelmezett társaságon belül találunk.'
Csak úgy képes a környezetét építeni az egyén, ha önmagát épülő egyénként kezeli, és dolgozik azon, hogy fejlődjön, hogy a maga kijelölt útján haladjon. És ha ez nem sikerül, ne gyártsa a kifogásokat. Főleg ne terelje azt másra. Mert az nem egyenlő a Zeami által említett fegyelemmel. Nem lehet az, hiszen elsősorban önmagunk felé kell megtennünk azt a nehéz valamit, amit őszinteségnek neveznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése