Kapolcsi PRÓBAnapok

Az idő akkor létezik csak, amikor szünet van. Munka közben, legyen az erősítés vagy beszédtechnika, vagy darab próba, egyszerűen a feladat ritmusától függ az idő pergése. Olyan ez, mint, amikor egy finom ételt fogyaszt el az ember....kitágul és összeszűkül a tér és idő.
Már az Ötösszámú vágóhíd adaptációját próbáljuk. Furcsa volt a váltás, mert az első két hétben a Zabhegyezőt próbáltuk, ami egészen más technika mentén haladt, mint ez a próbafolyamat.
A Zabhegyező adaptációt egy olyan reál játék mentén ragadtuk meg, ami a bennünk képzett érzeteket adta át a realitás mentén a nézőnek. A fókusz, a belső érzetek, a játék ritmusának kialakulása, az intenzitás fok, a jelenlét kérdései foglalkoztattak minket. Onnan közelítettük meg a játékot, (mindkét darabnál) hogy mindenki a darab kezdetétől a darab végéig a játéktérben van. Olyan atmoszféra teremtés szükséges, amit az sem tör meg, ha a figura átalakul, ha hangulat vagy érzelmi váltás következik be. Sőt, annak kell fokoznia a játék ívét. Végig intenzíven jelen lenni, nagyon fárasztó volt.És könnyű kiesni, és megtörni a folyamatot. Nyolc ember egymásra hangoltan kell építsen egyszerre egy hangulatot, pillanatot. A pontos és határozott szövegmondás, a test állapota, a feszültség fokozása...ezeknek mind összhangban kell lenniük, és ez őrjítően fárasztó tud lenni. De imád benne lenni az ember! Hatalmas élmény együtt építeni egy folyamatot!
Az Ötösszámú vágóhíd jelenlegi próbái során mindenkinek jelen kell lennie egyszerre a játéktérben folyamatosan. Az atmoszféra teremtés és a térrel és hangulattal való viszony kialakítása sokkal nehezebb, mert adott a díszlet és az általa már eleve megteremtett atmoszféra, ami bele kell helyezkedni és vele egynemű lényként kell létezni. Azt a hangulatot egy olyan érzetből kell felépíteni, amit a tér energiáiból lehet elcsípni, és össze kell vegyíteni a figurát építő érzettel. Ha ezt sikerül megtalálni, a darab építi önmagát.
A jelenetek kísérletezése közben az a legfárasztóbb, hogy a megfelelő érzetet megtalálja a játszó. Ez hatalmas energiába kerül, pedig ha sikerül bekapcsolni, akkor ez visz, és könnyít, nem nehezít a színész munkáján. Lazán engedni kellene, hogy fusson át a testen az energia. Nehéz nyitva tartani a kis ablakainkat az ilyen energiák áramlására, mert a hétköznapokban ezt kevésbé használjuk. Mindenki keresgél itt a táborban, próbáról próbára egyre jobban és könnyebben csípjük el. Tudjuk, hogy kemény küzdelem lesz ezt tudatosan művelni, de a törekvés magasan ível!