Éles és gyors sikoly

Most már több mint egy éve foglalkozunk Siobhan Dowd Éles és gyors sikoly című könyvével, illetve annak színpadra állításával. Már túl vagyunk egy zártkörű premier bemutatón, és 4, pápai középiskolás diákoknak játszott előadáson. Mégsem tudom azt mondani, hogy kész van a darab. Mindig változik, mindig más részleteket fedezünk fel benne, ami pontosításra szorul, vagy nem foglalkoztunk vele eleget.

Az előző évben azzal kezdtük a próbafolyamatot, hogy elolvasta mindenki a regényt. Ismétlem MINDENKI(!). Már ezt is egy jó jelnek fogtam fel. Mindegyikőnket megragadta a történet. Nagyon sok nehéz kérdést feszeget, olyanokat, amik fontosak, mégsem „merünk” beszélni róla. Sajnos sok a tabu a világunkban, és ezt megtaláltuk a történetben is.
Elsőre megérintett a főszereplő lány, Shell sorsa. Nem ismerjük meg pontosan a belső világát, én mégis azt éreztem, hogy értem őt… Mikor kiderült, hogy az én feladatom lesz megformálni őt, megijedtem. Ez volt az, amitől az elolvasás óta tartottam. Kihívásnak fogtam fel, nem lehetetlennek. Shell „segítségével” jobban megismertem magam, és ezt minden sablon nélkül merem kijelenteni. Olyan érzelmi mélységekbe vitt el engem, ami… ami… huu, igen. Szóval eszméletlen.

A próbák során úgy érzem, hogy közelebb kerültem a többiekhez, mint eddig valaha. Némely gyakorlatkor szinte szavak nélkül sejtettem egy-egy ember gondolatait, és éreztem az érzéseiket. Egyszerre volt csodálatos és fájdalmas. Sokat beszélgettünk a tapasztalatainkról. Maga az előadás létrehozása lassan indult el. Talán nem mertünk játszóként igazán elmerülni ebben a sáros, mocsáros regénybeli társadalomban. Miután viszont túllendültünk ezen, egyre szebben kirajzolódtak az egyéniségek és a viszonyok. Érdekes, arról is szó esett egyszer, hogy korábban tudtuk, értettük, hogy melyik helyzetekben kell zavarban lenni, undorodni, vagy hasonló, de amíg próbákon nem tapasztaltuk meg kicsit valóságosabban az érzést, addig csak felszínesen eljátszott dolgok maradtak. Utána viszont sokkal természetesebben tudtuk előadni a jelenetben.

Sok tapasztalatot szereztem, és rengeteget tanultam ebben az évben az előadásnak köszönhetően. Örülök, hogy a nehéz időszakok ellenére nem adtuk fel, és folytattuk. Együtt. Közös erővel. Nem beszélve Sanyi, és Dia támogatásáról. Nagyon sokat segítettek nekünk, és nem hagyták, hogy a kevesebbel is beérjük.

Remélem az Éles és gyors sikoly sokáig játszható munkánk lesz.

Bércy Maja

IETM 'World Cafe'

Amikor a pályázati felhívást megkaptuk, mely szerint lehet jelentkezni az IETM ’World Cafe’ rendezvényére, akkor rögtön három dolognak kellett utánanéznem. Mi is az az IETM, mit jelent a  „’World Cafe’ format” és vajon az egyesületünk bele tartozik a kritériumok által meghatározott halmazba?

A rendezvény pályázatában ez a leírás szerepelt: „A program elsődleges célja, hogy a világ minden táján a művészetek szigorúan vett kereteiből kilépő, nem-formális oktatást, közösségépítést, kulturális alapellátást stb. megvalósító programokról az érdeklődő szervezetek információt szerezhessenek, azokat hazai kontextusba átültethessék és nemzetközi partnereket találjanak, amelyek segítségével saját működésükben a művészeti programok lehetőségeit integrálni tudják.”

Gondoltam, ez rendben, művészeti iskolás oktatást és művészeti tevékenységet folytatunk, részt vettünk már számos közösségfejlesztést elősegítő programban, és olyan színházi előadásokat készítünk, sokszor a művészeti iskolás diákokkal együtt, ami reflektív a társadalmi problémákra, tehát ezt nekünk találták ki!
Megírtam a pályázathoz szükséges bemutatkozást, és szerencsére sikeres lett, tehát ott volt a következő feladat: felkészülni a prezentációra, utánajárni a ’world cafe format’ – nak és persze megjelenni a rendezvényen.

Az IETM honlapja rendkívül igényes és informatív, már csak azért is megérte foglalkozni a pályázattal, hogy tudomást szerezzek erről a szervezetről. Az ember, és jelen esetben egy ilyen típusú egyesület is, mint a Teleszterion Kulturális Egyesület, ilyenkor úgy érzi, minden nehézség ellenére megéri küzdeni, folytatni a valamikor megkezdett munkát, mert nincs egyedül, és igenis világszinten része egy olyan folyamatnak, ami a művészeteket és kultúrát olyan égisz alá vonja, amire igazán azt lehet mondani, hogy társadalmilag hasznos és fontos.

„Az IETM a kortárs színház- és táncművészetek területén működő szervezetek hálózata, amely 50 országból mintegy 500 tagszervezetet, többek között fesztiválokat, színházakat, impresszáriókat, kurátorokat, producereket, kormányzati szerveket, információs és kulturális központokat foglal magába.”

A ’World Cafe format’ egy olyan formája a kérdések megvitatásának, eredmények elérésének, amely valóban demokratikus. Hiszen adott egy téma. Adottak ezzel a témával kapcsolatban tények, felvetések és kérdések. Kérdéseket kapnak a résztvevők a témával kapcsolatban, amiket megvitatnak, majd a megvitatás eredményeként válaszokat, és lehetséges megoldásokat próbálnak közösen összeállítani.

A forma így néz ki: adottak asztalok, amik körül 4-5 fő ül, A3-as papír ívekkel és színes filctollakkal. Van 5-6 ilyen asztal, létszámtól függően. Jelen esetben nem egy egyszerű problémafelvetés történt egy – két kérdéssel, hanem 6 magyar és egy külföldi szervezet/alkotó 3 perces bemutatkozása után tette fel a kérdéseket a moderátor. Minden asztalhoz leült a bemutatkozó szervezetektől egy fő, és hozzá csatlakozott 4-5 fő az IETM konferencián résztvevő nemzetközi szakemberek közül. 20 perc beszélgetés és jegyzetelés következett a feltett kérdésekről. Egy fő vállalta a pontos jegyzetelést, aki majd a rendezvény végén az adott asztal szószólójaként összefoglalja a konklúziót.  A cél a probléma körüljárása volt, majd egy mondat megfogalmazása, amit úgy gondoltunk, akár megoldás lehet, vagy hozzásegíthet a megoldáshoz. Majd 20 perc után az a személy maradt csupán a helyén, aki előadó volt, és a szószóló. A többiek pedig egy másik asztalhoz ültek, mindig olyanhoz, ahol még nem voltak. Így az asztaltársaságok mindig megújuló tagokkal újabb és újabb nézőpontokkal gazdagították a végül szép színessel teleírt papír íveket. Az utolsó kör után, meghallgattuk az összefoglalókat.

Azt a témát jártuk körül kérdésekkel, hogyan működhetnének még hatékonyabban a képviselt civil szervezetek, egyesületek, alkotók?

Hogyan érhetnének el több embert az olyan közösségformáló civil szervezetek, mint amelyeket a résztvevő előadók képviselnek? És mit kellene ahhoz tenni, hogy az adott terület, amivel foglalkoznak, eljusson társadalmi szinten az emberekhez, és ők érdeklődőek legyenek? Érdeklődő legyen a tevékenység felé olyan személy is, akit nem érint közvetlenül, esetleg támogassa is a szervezetet, valamiért érezze magáénak, esetleg csatlakozzon is annak tevékenységéhez. Vagy például mi az oka annak, hogy itt Magyarországon még mindig furcsának találják az emberek a közösséghez tartozást, a civil szervezetek működését? Vagy sok esetben nem is tudnak - akár a saját lakhelyükön működő – a szervezetek munkájáról.
Az is fontos kérdés volt, hogy ki is számít hátrányos helyzetű embernek vagy társadalmi csoportnak ma. Milyen szerepe lehet a művészeteknek abban, hogy ezek a szervezetek könnyebben tudják teljesíteni céljaikat?

Az asztal, ahol én is ültem, végül arra a válaszra jutott, hogy valamilyen nézőpontból mindenki lehet hátrányos helyzetű. Ennek a mértéke nyilván az adott élethelyzettől függ, amiben van.

Főként olyan szervezetek vettek részt a rendezvényen, akik valamilyen integrációs programmal foglalkoznak. Menekültekkel, romákkal, mozgássérült emberekkel, börtönviselt fiatalokkal; tehát nehéz sorsú, a társadalomi periférián élőkkel. Én egy olyan szervezetet képviseltem, ami nem kifejezetten hátrányos helyzetű személyekkel vagy társadalmi csoporttal foglalkozik, és annak a csoportnak az életébe kívánja a művészeti tevékenységet integrálni, ezért az én asztalomnál ülők picit más kérdésben is részt vehettek. A mi civil egyesületünk olyan dolgokban vesz részt főként, amikbe a színházat, a drámapedagógiát tudja belevinni, ezzel megsegítve más civil közösségek munkáját, és olyan oktatást nyújt a diákjainak, ami által könnyebben és nyitottabban fordulnak saját és társadalmunk problémáihoz. Olyan munkáink vannak, amelyek egy vidéki kisváros mindennapi életébe próbálják a művészeti tevékenységeket, a közösségi élet hasznosságát belevinni.

Ezt pedig legkönnyebben a fiatalok bevonásával lehet elérni, ők pedig az oktatáson keresztül a legkönnyebben elérhetőek, és erre alkalmas a művészetoktatás.

Végül a konklúzió körülbelül minden csoportnál ugyanaz lett. Mindenhol picit probléma specifikusan megközelítve, de abban mindenképpen egyetértettünk,hogy a művészeti tevékenységeknek, főleg a színházi, azaz színjátszó és önismereti tréningeknek, hatalmas feladataik vannak a kisközösségek életében, hiszen önismeret fejlesztő hatásúak, és az egyén ha tisztában van a saját értékeivel, könnyebben megtalálja a helyét a társadalomban, esetleg olyan válaszokat talál meg, amik pozitívabb életszemlélettel gazdagítják. De tulajdonképpen minden kreatív, művészeti tevékenység fejlesztő hatással bír az egyénre, és ezáltal a közösségre is, amelyben az az egyén részt vesz. Tehát nagy feladata ezeknek a szervezeteknek, hogy kiálljanak a saját ügyeikért. Mit kell ehhez tenniük?

Egyetértés volt abban, hogy ki kell építeniük jól működő kapcsolati hálót, és ezáltal könnyebben megtalálni a működéshez szükséges forrásokat, mind anyagilag, mind emberileg. Akkor is, ha ez az adott politikai és/vagy társadalmi helyzetben sokszor nehéz és sok erőfeszítést igényel. Fontos továbbá a kommunikáció. Hangot adni a tevékenységről, annak milyenségéről és eredményeiről. Kulcsszavak lettek a láthatóság, kommunikáció, művészeti tevékenység, közös projektekben való gondolkodás. Az, hogy ne elszigetelten és láthatatlanul küzdjék meg a hétköznapokat  ezek a szervezetek, hanem merjenek nagyok lenni, mert jó és hasznos az, amit és ahogyan képviselnek. Az emberséget, egy emberibb társadalmi és közösségi felfogást.

Köszönöm a lehetőséget, inspiratív és feltöltő volt részt venni ezen a rendezvényen, úgy érzem valós párbeszédek alakultak ki.

A képeket Balázs Turós készítette.
forrás
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1013587488678779.1073741842.238023369568532&type=3

IETM facebook, honlap:

https://www.facebook.com/IETMnetwork/

https://www.ietm.org/

A FESZTIVÁLGYŐZTES SZÍNJÁTSZÓ ELŐADÁSOK

 FESZTIVÁLJA

MU SZÍNHÁZ 2015 SZEPTEMBER 11 - 13.

A Teleszterion Színházi Műhely is ott lesz!

http://www.mu.hu/hu/program/1990/feszt-fest

Szeptember 11. 16:00 Teleszterion Színházi Műhely (Pápa): Euripidész: MÉDEIA

az előadás időtartama: 60 perc
jegyár: 1500 Ft
XI. kerületi lakosok számára: 1350 Ft

A Komlói Amatőrszínházi Találkozó (KASZT) fődíjasa, a címszereplő, Herczeg Diána ugyanitt a legjobb női alakítás díját nyerte el.

A színházi műhely 2013 óta működik, jelenleg művészeti iskolás tevékenysége, fizikai színházi kísérleteik és országosan egyedülálló, prózát és látványt ötvöző tűzszínházi profiljuk alakítják arculatukat. A „Szélkötő Kalamona” című tűzszínházi előadásuk a tavalyi évad Paál István Diplomása volt.

A Médeia című előadásuk a Rakovszky Zsuzsa féle fordítás szövegét használja, és igyekszik újraértelmezni bizonyos görög színházi tradíciókat. Munkájukban nagy hangsúlyt fektetnek a magyar színházi hagyományok, valamint a kortárs európai színházi tendenciák közötti különbözőségek felmutatására, illetve ezek áthidalására. Hisznek a színház spiritualitásában, hangoló és áthangoló erejében, embert megvilágító lehetőségeiben.

szereplők:
Médeia: Herczeg Diána
Iaszón: Szekeres Máté
Aigeus: Tegyi Kornél
Gyermekek: Benkó Zsófia, Móczár Bence

rendező: Komáromi Sándor
bábok: Ramazuri Bábszínház
a rendező munkatársai: Pápai Fruzsina, Veres Péter

Kedves színjátszást, színházat és drámajátékot kedvelő fiatalok!

Itt a tanév első hete...
és mi a legjobb a szeptemberben? 

....
A művészeti iskolák is megnyitják kapuikat! Ha érdeklődsz a színjátszás és drámajátékok iránt, ha szeretnél heti egy alkalommal aktívan pihenni, akkor jelentkezz a Pápán vagy Ajkán induló színjáték és dráma csoportok egyikébe!

További információ:

PÁPAI felhívás:
Jelentkezz az ECK IMRE ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI ISKOLA dráma és színjáték képzésére, mely heti egy alkalommal jelent kreatív és hasznos elfoglaltságot a tanév során.
Oktatóink a Teleszterion Színházi Műhely munkatársai. Jelentkezés és beiratkozás menete: jelentkezési lapot és tájékoztatást 2015 szeptember 4.-én tartandó nyílt szülői értekezleten kaphatsz, melyet a HEMO (Pápa, Huszár lakótelep 3.) 2. emeleti termében tartunk 18.00 órai kezdettel.
Várjuk szeretettel a leendő diákokat és szüleiket!
A beiratkozás folyamatos 2015 szeptember 11-ig Pápán a Honvéd utca 5. -ben, munkanapokon 9.00-16:00-ig Érdeklődni, info:
Komáromi Sándor: +3670 603 3490
Herczeg Diána: +3670 620 8005
web.: http://pecsiszinhaz.hu/?page_id=2351


AJKAI felhívás:
Jelentkezz az ECK IMRE ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI ISKOLA dráma és színjáték képzésére, mely heti egy alkalommal jelent kreatív és hasznos elfoglaltságot a tanév során.
Oktatóink a Teleszterion Színházi Műhely munkatársai. 
Jelentkezés és beiratkozás menete: jelentkezési lapot és tájékoztatást 2015 szeptember 9.-én tartandó nyílt szülői értekezleten kaphatsz, melyet Ajkán, a József Attila utcában, a dráma teremben tartunk (Fekete István Ált.Isk. udvara) 18.00 órai kezdettel.
Várjuk szeretettel a leendő diákokat és szüleiket! A beiratkozás folyamatos 2015 szeptember 11-ig Pápán a Honvéd utca 5. -ben, munkanapokon 9.00-16:00-ig (pótbeiratkozás Ajkán: szeptember 14. 16.00-18.00) érdeklődni, info: Komáromi Sándor: +3670 603 3490; 
Herczeg Diána: +3670 620 8005 
web.:http://pecsiszinhaz.hu/?page_id=2351

Éjszakai fürdőzés?Tüzes hangulattal!

Pápán, a Várkertfürdőben, az éjszakai fürdőzést megfűszerezzük egy kis tüzes hangulattal...elő a fürdőruhákat és péntek este várunk szeretettel a Termálfürdőbe!

Csurgó - az inspiratív környezet megkönnyíti a színházi munkát

Hétfő óta, azaz július hatodika óta tart a VIII. Csokonai Egyetemi Színjátszó Tábor, ahol az egyik szakmai közreműködő Komáromi Sándor, a Teleszterion Színházi Műhely művészeti vezetője, rendezője.

Méltán kijelenthetjük, hogy Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumnak ( http://www.csvmrg.hu/ ) varázslatos hangulata van...így van ez akkor is, ha egyszerű látogatói vagyunk az intézménynek, de ha még dolgunk is akad ott, és esetleg több napig tartózkodunk ott...és esetleg még...az ott tartózkodás oka a színház körül forog...nos, akkor aztán megtaláltuk a megfelelő helyet és időt arra, hogy alkossunk! Közösségben vagy egyénileg dolgozunk, a környezet és a közeg támogatni fog bennünket!

A Teleszterion Színházi Műhely legutóbb tanévzáráskor pihent meg két napra a Református Gimnáziumban, akkor Komáromi Sándor egy pécsi színjátszó csoportja mutatta be előadását a diákoknak, és a társulat éppen Komlóra tartott, fesztiválra. Mondanom sem kell, hogy már akkor is tapasztaltuk, itt érdemes lenne alkotni!
Komáromi Sándornak most van erre alkalma, rendezőként, szakmai közreműködőként.

A táborban 18 év feletti, egyetemisták vehetnek részt. Vannak már évek óta visszajáró diákok, és vannak, akik most jelentkeztek először a táborba. De a munkára hangolódást, a közös színházi gondolkodást ez nem nehezítette, sőt, tapasztalatok szerint az csak jó, ha a csoport évről évre frissül.
Ezért figyelnek a szervezők arra is, hogy a szakmai közreműködők se ugyanazok a személyek legyenek minden évben. Sándor először vesz részt a táborban, bár az elmúlt évek alatt a szervezőkkel több fesztiválon is megismerhették egymás munkáját, láthatták egymás szakmai fejlődését.

A tábor hangulatáról néhány kép:

További élmény és szakmai beszámolók érkeznek még a blogra:)

Amatőrszínházi energiák robbantak Pápán

A fesztivál, mint egy új kezdet alapköve

A Progress Pápa Nemzeti és Nemzetközi Amatőrszínházi Fesztivál 2014 nyarán még gondolat és megbeszélés tárgya volt Pápán, a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központban.
(sajtó a konferenciáról, ahol eldőlt, hogy Pápa megrendezi 2015-ben a fesztivált:
 http://www.papa-ma.hu/cikk_reszletes.php?id=12001 )

Személy szerint én három frontról is érintett vagyok a Progress kapcsán, és pont ezért, nagyon szívügyemnek tekintettem, ha lehetek ennyire személyes.
A Teleszterion Színházi Műhely tagjaként vettem részt a 2014-es augusztusi konferencián, kifejezve ezzel, hogy helyi csapatként szívesen támogatjuk, segítjük a fesztivál létrejöttét. Majd a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ alkalmazottjaként márciusig kezeltem a levelezést, segítettem a szervezést a jelentkezések kapcsán. Harmadrészt a rendezvény logóját én terveztem, majd az arculati anyagokat is.
Ma lassan egy hét távlatából, kezdenek körvonalazódni az emlékek, kialakulni a jelképessé vált mondatok, pillanatok, képek....
Most, néhány nap elteltével, még mindig feltöltve és pezsgetve érzem magam a kapott impulzusok miatt, a forróság és a kevés alvás ellenére is azt mondhatom, nem  kimerítő, hanem feltöltő volt a fesztivál.

Miért lehetett az?
A pozitív emberi energiák találkozása miatt. A sokszínűség miatt. Mert rá kell jönnünk, hogy a nyelvi és kulturális különbségek nem szerepelhetnek akadályként a fejlődés útján.  Nemzeti és Nemzetközi....miért fontos ez? Hallottam olyan véleményt a fesztivál alatt, hogy " itt már minden Nemzeti meg Nemzetközi akar lenni ebben az országban"  Ez egy pejoratív megjegyzés volt nyilván,  de ha a tónusát elveszem a mondatnak, és kiegészítem: "szerencsére elindultunk a nemzeti és nemzetközi közös gondolkodás felé" akkor pont a fesztivál lényegét domborítom ki. Az amatőrszínházi gondolkodásban is nagyon fontos volt mindig, hiszen akkor Kazincbarcika sem működött volna majdnem félévszázadon át....az, hogy a politika ide oda sodorja az országot közben, az nem szabad, hogy befolyásolja a nemzetközi és nemzeti fogalmak módosulását. Sőt, meg kell erősíteni, hogy a nemzeti sajátosságok és a sokszínűség összevethető. A fejlődés és a tanulás sohasem hiábavaló. Én, mint néző (körülbelül az előadások felét tudtam megnézni) azt mondhatom, rengeteget tanultam emberként, amatőrszínházi színjátszóként és állampolgárként is.
A közös gondolkodás és fejlődés alaköve lehet tehát ez a fesztivál, melynek neve is ezt hivatott kifejezni. Miről kell közösen gondolkodni? Az amatőrszínjátszás mibenlétéről, arról, miként és hogyan definiálhatjuk ezt a művészeti, oktatói  és kreatív tevékenységet.

Szervezés, együttműködések
Igen, voltak nehézségek, de hol nincsenek?
A világ, ami körülvesz minket, az bizony ilyen...eltörnek dolgok, elromlanak dolgok, pont nem úgy jönnek ki dolgok, sőt, elfáradunk néha elkeseredünk és ami még rosszabb, vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, nem bírjuk az adott napot tovább, mert minden a tárgyi világban összefogott ellenünk..."nincs ez vagy az, meleg van, elfogyott, összeomlott, eltűnt, beragadt, fáj, bedagadt, leszakadt és egyébként is mit keresünk itt?"....és ezekben a pillanatokban ott terem egy kedves segítő, egy belső energiával feltöltött személy vagy elmegyünk egy következő előadásra, ami túllendít az anyagi világ apróságain...És ez a fesztivál pont ilyen volt:)

Ezúton is szeretném megköszönni minden szervezőnek és segítőnek, hogy jó energiák és kellemes hangulat uralta a fesztivált. Ha probléma, vagy hiány merült fel, mindig volt alternatíva. Minden probléma komolyan lett kezelve és nem láttam elégedetlen arcokat ( az a bizonyos kivétel persze itt is létezett, de szerencsére elhanyagolható százalékban). Kellenek a problémafelvetések, hogy fejlődhessünk, hogy a folyamat progresszív lehessen. :)

Mint a Teleszterion Színházi Műhely tagja, szeretném megköszönni és kiemelni művészeti iskolás diákjainknak, (a pécsi Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak, akiknek Herczeg Diána és Komáromi Sándor a drámatanáraik) és azoknak a diákszínjátszóknak akik az előadásainkban játszanak, hogy aktívan, segítőkészen rendelkezésre álltak a fesztivál ideje alatt, hogy a rájuk bízott feladataikat ügyesen és talpraesetten oldották meg. Főként pedig azt, hogy mindezt pozitív hozzáállással és nyitottan tették!

A Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ minden dolgozója azon fáradozott (ki hónapokig, ki hetekig, ki napokig:) hogy a fesztivál zökkenőmentesen és jó hangulatban telhessen. Mint fesztivál résztvevő- részemről- és a hallott, kapott véleményekből kiindulva sikerült megvalósítani!
A Magyar Színjátékos Szövetség képviselőinek is köszönjük a munkát és a bizalmat! Pápa városának az anyagi és eszmei támogatást, a város remek tereit és hangulatait!

A programok és előadások nyújtotta élményeket és tapasztalatokat nehéz mindenkinek személyesen megköszönni, de azt hiszem, a zsűrivel való közös beszélgetések az Árkádia Nosztalgia Kávézóban (ami minden fesztiválozó kedvenc helye lett:) vagy a nézőtéri tapsok mind-mind arról tanúskodnak, hogy élmények és tapasztalatok cseréje zajlott.

A kedvenc pillanatom a fesztiválról:

Amikor a fesztivál záró rendezvényén a Cseh Pantomima System International társulat vette át Pápa város Díját, akkor a közönség jelnyelven tapsolt, felemelve mindkét kezét, a kézfejét mozgatva. Mert az előadásukból megtanulta  a közönség, a jelnyelvi tapsot. Az a néhány másodperces csend a mozgó kezekkel, az volt a legtisztább tisztelet és öröm néhány másodperce...mosoly és egy közös gondolat...igazi színházi pillanata a való életnek:)

(fotók: Molnár László)

(a bejegyzésben szereplő fotók: Molnár László)

Oláh Júlia
Teleszterion Kulturális Egyesület