Hétfő óta, azaz július hatodika óta tart a VIII. Csokonai Egyetemi Színjátszó Tábor, ahol az egyik szakmai közreműködő Komáromi Sándor, a Teleszterion Színházi Műhely művészeti vezetője, rendezője.
Méltán kijelenthetjük, hogy Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumnak ( http://www.csvmrg.hu/ ) varázslatos hangulata van...így van ez akkor is, ha egyszerű látogatói vagyunk az intézménynek, de ha még dolgunk is akad ott, és esetleg több napig tartózkodunk ott...és esetleg még...az ott tartózkodás oka a színház körül forog...nos, akkor aztán megtaláltuk a megfelelő helyet és időt arra, hogy alkossunk! Közösségben vagy egyénileg dolgozunk, a környezet és a közeg támogatni fog bennünket!
A Teleszterion Színházi Műhely legutóbb tanévzáráskor pihent meg két napra a Református Gimnáziumban, akkor Komáromi Sándor egy pécsi színjátszó csoportja mutatta be előadását a diákoknak, és a társulat éppen Komlóra tartott, fesztiválra. Mondanom sem kell, hogy már akkor is tapasztaltuk, itt érdemes lenne alkotni!
Komáromi Sándornak most van erre alkalma, rendezőként, szakmai közreműködőként.
A táborban 18 év feletti, egyetemisták vehetnek részt. Vannak már évek óta visszajáró diákok, és vannak, akik most jelentkeztek először a táborba. De a munkára hangolódást, a közös színházi gondolkodást ez nem nehezítette, sőt, tapasztalatok szerint az csak jó, ha a csoport évről évre frissül.
Ezért figyelnek a szervezők arra is, hogy a szakmai közreműködők se ugyanazok a személyek legyenek minden évben. Sándor először vesz részt a táborban, bár az elmúlt évek alatt a szervezőkkel több fesztiválon is megismerhették egymás munkáját, láthatták egymás szakmai fejlődését.
A tábor hangulatáról néhány kép:
További élmény és szakmai beszámolók érkeznek még a blogra:)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Próbanaplók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Próbanaplók. Összes bejegyzés megjelenítése
Bűn és bűnhődés alkotófolyamat Celldömölkön
Két színházi csoport munkálkodik egy célért, immár tizedik napja, Celldömölkön. A Soltis Lajos Színházban. A Teleszterion Szinházi Műhely és a Soltis Lajos Színház koprodukciós alkotása készül, melyhez a rendező (Komáromi Sándor) Dosztojevszkij Bűn és Bűnhődés című regényét adaptálta színpadra.
A munkafolyamat érdekessége abban rejlik, hogy a két csoport éveken át látta egymás munkáit különböző fesztiválokon, és a "hajlandóság"a közös munkára mindkét csapat részéről világos volt. Végül körvonalazódott, hogy mit kellene színpadra tenni, kik legyenek a játszók, csak a mikor kérdése vált egyre nehezebben egyeztethetővé. Mindkét csapatnak megvannak a maga elfoglaltságai és kötelezettségei, ezért az elmúlt év során nem sikerült kettőnél több közös hétvégi tréninget szervezni. Talán emiatt indult a tábor kicsit zötyögősebben. Tehát a részletek:
Július 15-én kezdődött a tábor szövegértelmezéssel, olvasópróbával, a Soltis Lajos Színház az otthonosan berendezett előterében.Itt kiderült, hogy vannak olyan pontok a szövegkönyvben, amik akár vita tárgyát is képezhetik a játszók és a rendező között. Ez még izgalmasabbnak ígérte a folyamatot, hiszen a vita pezsdíti az elmét.
Másnap egész délelőtt érzetjátékokat játszottunk. A csapat közösen dolgozott a térben, zenére vagy anélkül, a Sanyi kívülről határozta meg a hangulatot, vagy képet, amit látni szeretett volna. beszéltünk az állapotszerűségről és a jelenlétről. Miben más létezni egy állapotban a színpadon (élvezetes e a nézőnek, kényelmes e a játszónak, valóban benne van e a játszó abban amit megformál), és miben más akciókkal és reakciókkal élni a közeg felé. Arra jutottunk, hogy az állapot könnyen kiürül, viszont igazán jól akkor járunk, ha a kettő együtt van jelen a színpadon. Az állapotot bármikor elő kell tudni rántani egy jelenethez, és abba kell beleilleszteni a figurát.
Az ebédszünetben kiderült, hogy személyes és szakmai okok miatt három játszó kiszáll a próbafolyamatból. Döbbenet fogadta a hírt és egy nagy beszélgetés lett a nap lezárása. Szövegkönyv átszervezés, a munkafolyamat újragondolása következett.
Másnap egész délelőtt érzetjátékokat játszottunk. A csapat közösen dolgozott a térben, zenére vagy anélkül, a Sanyi kívülről határozta meg a hangulatot, vagy képet, amit látni szeretett volna. beszéltünk az állapotszerűségről és a jelenlétről. Miben más létezni egy állapotban a színpadon (élvezetes e a nézőnek, kényelmes e a játszónak, valóban benne van e a játszó abban amit megformál), és miben más akciókkal és reakciókkal élni a közeg felé. Arra jutottunk, hogy az állapot könnyen kiürül, viszont igazán jól akkor járunk, ha a kettő együtt van jelen a színpadon. Az állapotot bármikor elő kell tudni rántani egy jelenethez, és abba kell beleilleszteni a figurát.
Az ebédszünetben kiderült, hogy személyes és szakmai okok miatt három játszó kiszáll a próbafolyamatból. Döbbenet fogadta a hírt és egy nagy beszélgetés lett a nap lezárása. Szövegkönyv átszervezés, a munkafolyamat újragondolása következett.
Végül a Sanyi átszervezte-rendezte a szövegkönyvet, összedugtuk a fejünk, improvizáltunk, és elkezdett kialakulni a játékok alapján, mi is lesz ebből. Az első néhány nap nagy vívódásokkal és zűrzavarral telt, mert más kommunikációs síkon létezik, és más munkatempóval, két külön stílushoz szokva dolgozik mind két társulat. A csoport dinamika is más szabályokon nyugszik, és az egyéni játékmódot is fel kellett térkélpeznie Sanyinak. Ez egy lelki síkon fárasztóbb folyamatot eredményez, de az egymásra való kíváncsiság, a kísérletező szemlelétmód és a színház szeretete mára már teljesen feloldotta ezt. Az egyéni küzdésekkel pedig dolgozni kell, és szép lassan tisztulnak a viszonyok, és a két külön csoportdinamika eggyé válhat.
Végül Sanyi kezd annyira összhangba kerülni a térrel, hogy teljesen harmonizál a függönnyel...:)
A munkafolyamat nemhogy nehéz, de nagyon mély és sok, nagyon sok feltárni valót rejt magában.
Sanyi alapvetően azt kérte, dolgozzunk úgy, hogy képekben gondolkodjunk, az intenzitásunk olyan legyen, ami színpadon megállja a helyét és hangoljuk össze a partnerekkel a színpadon. Emellett hangban és testben a figura vezessen és legyen pontos szituáció ismeretünk szándékok és irányok mentén. Ne használjunk "mankókat" tehát ne abban jöjjön ki a feszültség, hogy valódi csapkodások és indokolatlan üvöltözés és összehangolatlanság keletkezik a térben. Nem ettől lesz intenzív a játék. Annak ott, belül a színész minden sejtjében kell megszületnie, egyszerre, az egész testében...és a feladatra kell fókuszálnia....és a partnerre, és a térre...ezer füle, ezer szeme, egy összpontosított teste van egy embernek, aki a színpadra lép. És akkor játszik. Ezt mind olyan küzdés, ami kifáraszt és felemel is egyszerre.
A darab íve már stabil, vannak még pontatlanságok és hiányosságok, de azt hiszem az érési folyamat beindult és megállíthatatlan. Ennyit még a Mónit (Kovács Mónika-rendezőasszisztens) nem láttam körmölni, (vagy csak nekem tűnik így?) De annyi a feladat és olyan összetett ez a szövegkönyv...meglátjuk pénteken a "nyers" munkabemutatóhoz mit szól a mi kedves első közönségünk! Izgalmas beszélgetés lesz utána, kíváncsian várjuk:)
A munkafolyamat nemhogy nehéz, de nagyon mély és sok, nagyon sok feltárni valót rejt magában.
Sanyi alapvetően azt kérte, dolgozzunk úgy, hogy képekben gondolkodjunk, az intenzitásunk olyan legyen, ami színpadon megállja a helyét és hangoljuk össze a partnerekkel a színpadon. Emellett hangban és testben a figura vezessen és legyen pontos szituáció ismeretünk szándékok és irányok mentén. Ne használjunk "mankókat" tehát ne abban jöjjön ki a feszültség, hogy valódi csapkodások és indokolatlan üvöltözés és összehangolatlanság keletkezik a térben. Nem ettől lesz intenzív a játék. Annak ott, belül a színész minden sejtjében kell megszületnie, egyszerre, az egész testében...és a feladatra kell fókuszálnia....és a partnerre, és a térre...ezer füle, ezer szeme, egy összpontosított teste van egy embernek, aki a színpadra lép. És akkor játszik. Ezt mind olyan küzdés, ami kifáraszt és felemel is egyszerre.
A darab íve már stabil, vannak még pontatlanságok és hiányosságok, de azt hiszem az érési folyamat beindult és megállíthatatlan. Ennyit még a Mónit (Kovács Mónika-rendezőasszisztens) nem láttam körmölni, (vagy csak nekem tűnik így?) De annyi a feladat és olyan összetett ez a szövegkönyv...meglátjuk pénteken a "nyers" munkabemutatóhoz mit szól a mi kedves első közönségünk! Izgalmas beszélgetés lesz utána, kíváncsian várjuk:)
Megkezdődött a Bűn és bűnhődés próbafolyamat
Megkezdődtek
a Teleszterion Színházi Műhely és a Soltis Lajos Színház közös
produkciójának előkészületei. E felkészülés első lépcsőfoka
volt a november eleji tréning is. E tréning a maga intenzív négy
órájával ráébresztett arra, mennyi tanulni valóm van még,
mennyi kihasználatlan energia feszül, vagy éppen bújik meg bennem
és lapul makacsul, mintha varázsszóra várna. A ritmus és az
aktív jelenlét mellett az intenzitás, az energia megfelelő
irányítása, felhasználása fontos szerepet játszik a színházi
próbák és előadások világában, így most is ez volt a
fókuszban.
A
színpadon a fizikai jelenlét mellett az egyik legnehezebb dolog a
szellemi, belső energiát használó jelenlét. A fizikai állapot
nem létezhet a szellemi állapot nélkül. Azt szokták mondani,
motiváció nélkül nincs cselekvés. A cselekvés mindig valamiért,
valami miatt történik. S ez a valami belülről indul, vagy külső
hatásként irányít. Mozdulatokat, hangokat generál, megmutat
valamit a láthatatlanból, a bennünk feszülő energiákból,
érzelmeket, hangulatokat fest a néző elé. De miképpen lehet
ezeket az energiákat irányítani, használni, vagy akár előidézni?
Útkeresés.
Aktív, intenzív jelenlét. Minden gyakorlat célja ennek az
energiának a keresése volt. Magunkban, egymásban. Belső és külső
impulzusok. Többször éreztem azt, hogy szándékosan próbálom
irányítani önmagam, karaktert keresek, jól bevált sémákat
használok. Mert ezekkel egyszerűbb, könnyebb. A cél viszont más
volt. A belső energia megtalálása, alkalmazása és szinten
tartása. Az intenzitás csökkenése nélküli állapotváltozás.
Izgalmas
és egyben fárasztó kezdet volt, de engem felvillanyozott. Kihívás
elé állított, melyet örömmel vállalok. Mert hiszen ezért
vagyok a csapatban, ezért állok színpadra. Szóval jöhet a
következő próba!
Szabó Szilárd
Semmit próbáltunk a múlt héten...
2012.11.10-én szombaton ismét összegyűlt a "nagy csapat", egy két napos
próba erejéig. Elég régen találkoztunk, azt hiszem, több mint egy
hónapja. 18-án, vasárnap lesz egy fellépésünk Budapesten, arra
készültünk. Szombaton elég nehézkesen indult be a nap, és különös módon
nem volt felhőtlen a hangulat. Majdnem mindenkiből hiányzott az a plusz
energiaszint, és ennek nem lett túl jó eredménye. Eléggé punnyadtak
voltunk, pedig Sanyi próbált minket ösztönözni. Talán az okozott
problémát, hogy nem voltak kellékek, vagy csak mindenki fáradt volt...De
senki sem tudta pontosan megmondani, hogy mi a baja. Még párszor
elpróbáltuk a jeleneteket, de nem jutottunk egyről a kettőre. Így hát
leültünk beszélgetni, és Sanyi úgy döntött, hogy hazaküld mindenkit,
hogy aludjuk ki magunkat, és másnap újult erővel folytassuk a próbát. De
itt még nem ért véget a nap. Amint indultunk volna hazafelé, kiderült,
hogy nincs meg Sanyi kocsikulcsa. Ő otthon, mi pedig a színházban
kerestük. Eltelt egy kis idő, de hála Julcsinak (aki éppen mosni
készült), meglett a kulcs. Sanyi egyik nadrágjának a zsebében volt. :)
Aztán sikerült elindulni, és egy szarvasnak köszönhetően (és persze
Sanyinak is) szórakoztatóan telt a hazaút.
Aztán másnap délután megérkeztünk Pápára, és egy kis összehangolódás után bele is vágtunk a Semmibe. Ez alkalommal ügyesebbek voltunk. :) Aztán a próba végén Sanyi egyenként ellátott minket jótanácsokkal és instrukciókkal. Illetve még megtárgyaltuk amit megkellett. :)
Jó volt a csapattal lenni, mert már eléggé hiányoztak a többiek, és velük mindig jól érzem magam. Már egy kicsit izgulok a vasárnap miatt, de remélem, hogy minden rendben lesz, és jól sikerül majd az előadás.
Aztán másnap délután megérkeztünk Pápára, és egy kis összehangolódás után bele is vágtunk a Semmibe. Ez alkalommal ügyesebbek voltunk. :) Aztán a próba végén Sanyi egyenként ellátott minket jótanácsokkal és instrukciókkal. Illetve még megtárgyaltuk amit megkellett. :)
Jó volt a csapattal lenni, mert már eléggé hiányoztak a többiek, és velük mindig jól érzem magam. Már egy kicsit izgulok a vasárnap miatt, de remélem, hogy minden rendben lesz, és jól sikerül majd az előadás.
Réfi Dorina
Próba az intenzitás jegyében, a Bűn és Bűnhődés előadás felé haladunk
Különös nap volt a mai. Vasárnap
van, ősz van, napsütéses november, és mi mégis a reflektor
fényes színházba vonultunk. Szerencsére a napsütés jelentős
vidámságot hozott, kellemes hangulatban kezdtük és fejeztük be
a PRÓBÁT.
Nagybetűs PRÓBA ez, mert nem egy
egyszerű dologgal állunk szemben. Ugyanis adott két színházzal
kísérletező csapat: Soltis Lajos Színház számos tagja, és a
Teleszterion Színházi Műhely, mondjuk úgy, magja. Ezt a csapatott
hivatott Komáromi Sándor, a Sanyi, összeformálni egy csapattá,
hogy az út végén előadás is szülessen.
Előadás is, és főleg tapasztalat.
Az út példa remek. Sok mással is lehetne jó hasonlatot építeni,
de ez most kifejezetten nekünk való, mert az úton meg lehet
pihenni, lehet elmélkedni, lehet haladni, gyorsan is lassan is, és
ami fő, hogy magát az úton levést tapasztalni. Az sem mindegy,
kivel járod az utad, és az sem, mi a célod. Sok szó esett az
ÖNDEFINÍIÓRÓL és a REFLEXIÓRÓL. Számomra mindkettő nehéz.
Miért csinálom? Miért csatlakoztam be? Hová tartok, amikor a
színházzal együtt haladok? A reflexióhoz pedig ismernem kell
ezeket a dolgokat, csak így adhatok teljesen őszinte képet arról,
hogyan érzem magam abban amit csinálok.
Úgy határoztam, hogy bár komplikált
a civil életem, nehéz kisgyermek mellett mindig készen és fitten
, toppon lenni, és nehéz eljárni próbákra, mert
gyermekfelügyeletet nehéz találni(de szerencsére nem
lehetetlen)azért mégiscsak megpróbálok újra szervesen részt
venni a színházi tevékenységekben. Mert egyszóval: nagyon
feltöltött ez a négy órás tréning. Mert a színház egy
energiabomba. Csak aktiválni kell. És úgy éreztem ez a csapat itt
és most robbantott egyet:)Sok ilyen kellene, mert a hétköznapok
nagyon „hétfők” tudnak lenni. Mi pedig nagyon Garfield-ok:)
Szóval energia. Energiát mozgatunk. A
játszónak van energiája, amit honnan is nyer? Az energiáink
rezegtetnek bennünket, vagy mi rezegtetjük az energiánkat? Mert ma
arról beszéltünk, hogy a jelenléthez szükséges egy olyan
intenzitás szint, amire fogékony a néző, élteti a játékot,
segít a partnerrel való kapcsolattartásban, és nem utolsó sorban
a fókusz kialakításának alapja. Egy 2010-es írásomban már volt
szó ezekről a fogalmakról, minden kezdődő munkafolyamat alapja,
hogy ezeket a fogalmakat tisztázzuk. Én most odajutottam ezzel.
Hogy egy sokszemű, sok végtagú energiától rezgő és a
rezgéseket jól irányító alak a színész. Ha jókor jut jó
helyre az energia, az az intenzitás. Az a nehéz,,hogy ezt fenn kell
tartani. Nem ernyedhetek el. A testemet állandóan készen kell
tartsam arra,hogy impulzust kap, amire ezekkel a rezgő energiákkal
reakciót kell adnom. Olyan megfeszített figyelemmel kell tehát
létezni, hogy a néző ne lássa az erőlködést és nehézséget,
hanem azt érzékelje, „á, az a karakter nagyon magával ragad”.
Így képzelem én. A Sanyi sokat beszélt arról, hogy létezik
belülről és kívülről való építkezés. Ezt az határozza meg,
hogy a játszó fókusza hol van. Én ezt úgy képzelem, hogy a
játszónak kell legyen egy nagyon aktív és láthatatlan befelé
figyelése, ami mellett képes tartani egy külső fókuszt is.
Hiszen a néző azt látja, ami a fizikai valóságban történik, és
a belső történéseknek a külső fókusz által adunk tetet.
Már nagyon várom a következő
alkalmat, hogy mi lesz a fogalmak sorsa ha gyakorlatok százain
mennek át:)
Személyes történetem a társulaton belül 1.

Ez egy vallomás. Vallomás abban az értelemben, amit az ember akkor tesz, ha érzelmekkel kötődik valamihez, és az nem szűnik meg, csak összegezni kívánja azért, hogy tisztán lássa a jelent és beletekintgessen a jövőbe. Ami ugye csak kísérlet maradhat. De az ember úgy lett megteremtve, hogy fürkészi a jövőt.
Nos. Felnőtt életem három legszebb évéről beszélek, amikor a Teleszterionnál töltött időről beszélek. És nem túlzok. eseménydúsabb talán az életem első három éve volt, mert megtanultam nyelni, ülni, járni, ...beszélni.:) Az elmúlt három év alatt is olyan fejlesztő dolgokat tanultam, amik a lelkem és testem is jobbá tették.
Kezdjük az elején.
Alig mertem jelentkezni, mert láttam 2008.októberében a Mester és Margaritát, és novemberben volt a tagfelvétel. Úgy gondoltam esélyem sincs egy ilyen társulatba bejutni...nem kellett bejutni, csak járni kellett tréningre. Azt pedig örömmel tettem:)
A határátlépés fogalmát igazán itt ismertem meg. Először fizikailag, a sokszor erőt próbáló tréningeken, majd lelkileg, pszichikailag is. Olyan gyakorlatokkal és feladatokkal találkoztam, amiket korábban elképzelni sem tudtam. A négykézláb lemászás a lépcsőről volt az első:) Mivel előtte nem foglalkoztam színházzal, drámajátékokkal, nem ismertem a stop játékot, a szituációs játékokat, nem ástam le mélyre azért, hogy egy érzést, egy gesztust kifejezzek, felidézzek instrukciókra, egyik pillanatról a másikra. A színház, a színészet világának morzsáját kaptam meg az első időkben. Lassan nyílogatni kezdett a szemem, lelkem a színház nézésre, és annak művelésére. Ha önértékelés szempontjából nézzük, akkor az első évben mondjuk egyes szinten voltam, és most kettesen vagyok:)Hosszú,magas lépcsősort kell megmászni az embernek, hogy színésszé váljon, és azt hiszem, ez a lépcsősor életünk végéig tart. Nem színész szeretnék lenni, hanem a színház részévé szeretnék válni. És egy egy előadás apró szelete szeretnék lenni, amivel megkínáljuk a nézőt, és az elfogyasztja. Ezt fogalmaztam meg magamban, amikor csatlakoztam a Teleszterionhoz.
Négy munkafolyamatban vettem részt játszóként. Ezek: Örkény est, Babó és Bigyó, Az ötös számú vágóhíd, Zabhegyező. Az elsőt a Kása Feri rendezte, a többit a Komáromi Sanyi. Emlékszem, hogy az izgatottságom miatt a szövegek is kiestek, vagy hosszú reakció idővel jöttek, és amellett, hogy az agyamat lefoglalta ez a hihetetlen izgatottság, a játék nehezen ment. Ez a feszültség talán most, a Zabhegyezőnél kezd eltűnni igazán. Persze szép lassan kopott folyamatosan, de sokszor nem tudtam értékelni sem, mit csinálok, mert annyira lekötött a saját félelmem.
Mitől fél a színpadon az ember?Talán,hogy találkozik önmagával...vagy belelát egy figura lelkébe. Aztán rájöttem, hogy ha ettől félek, akkor meg kell tanulnom kezelni az oldott játékot, és elengedni magam és ahogy a Sanyi mondaná, eldobni az agyam...ami képletes ugyan, de amikor a feszültség megszűnik, az idegek kilazulnak, az állkapocs felenged, a gesztusok élni kezdenek és belefeledkezel a játékba...akkor tényleg olyan, mintha egy jó nagy súlyt eldobnál. Ezért van, hogy amikor totál fáradtan, egész napos próba és tréning után próbáltunk Ötös számú vágóhidat, akkor ment a jelenet. Visszagondolva, megmosolygom azt a feszült állapotot, de akkor nagyon nehéznek tűnt. Pedig csak át kellett volna adnom magam teljesen és lecsupaszítani azt a nagy védőgátat, amit az önmagam árja ellen építettem saját magam. Olyannak kell lennünk, ha színpadra lépünk, mint a méh, vagy darázs, aki nem vehet el többet a virágtól, mint amire szüksége van, de amit ott hagy maga után, az terméssé alakítja a virágot. Ezért érdemes színházat csinálni.
Ötödik nap!!!!!!

V. NAP

- A tegnapi játékos este ára a mai kemény munka, mert holnap bemutató!!!!Ennek megfelelően a gyors reggeli, bemelegítés után már a jelenetek összerakása és próbálása és finomítása és és és tisztázása történt:)

- A csoportos jelenet szépen haladt, zenékkel megtűzdelve, pontosításokkal, tisztogatással.
- Mozgás:)

- A jelenetfüzér összeállítása: lássuk, mink van...a hét munkáit összegeztük, tisztogattuk, sorrendbe raktuk. Egy kerek negyven perces előadást kaptunk végeredményként!
- A srácok mintha mindig ezzel foglalkoztak volna, két összpróba után készen álltak a másnapi bemutatóra. Az izgalom és a fáradság jó párosítás is lehet...a Sanyi szokta mondani, annál jobb, minél fáradtabban állunk neki dolgozni, mert annál kevesebb energiánk jut arra, hogy a gátakat bekapcsoljuk. A gyerekeknél is működött a dolog:) Szerencsére a gátak, a nehézségek nem jöttek elő, bár megtörténhet az is egy bizonyos fáradsági szint után. Akinek nevetéssel volt gondja egész héten (szinpadi kényszer-zavar mosolygás) az küzdött az ellen, akinek a hangerővel volt gondja, próbált hangosítani, artikulálni mindenkinek pontosabban kellett, az egymásra való odafigyelés pedig alap lett.

- Az előadás kerek negyven percén átível a játszók vitalitása, hogy értik és érzik mit miért csinálnak. A szövegeket ők improvizálták, egyetlen idézet volt meghatározva amit meg kellett tanulniuk, amely a Hamlet egy híres szállóigéje. ( "Kizökkent az idő-; oh kárhozat, hogy én születtem helyre tolni azt!" Arany János ford.)Az idézeten kívül minden saját improvizációkból és jelenetépítésekből állt össze.
A jelenetek változatosak voltak, (apa anya veszekedés a házasságról, osztályból kiközösítés, éhezés, a közösséghez tartozás árnyoldalai) de a téma közös volt: egyén és a közege, vagy a társadalma közötti élhető avagy élhetetlen világban való létezés.

-Remélem sok pozitív élménnyel gazdagodtak a játszók, reméljük a viszontlátást és, hogy jövőre esetleg újra együtt dolgozhatunk!
2011. 08.01. Elkezdődött a próbafolyamat!
Ez a nap színpadrendezéssel, díszletkészítéssel telt.
Délelőtt felállítottunk egy tornyot (egy hatalmas faépítményt), majd a délután folyamán ezt festettük le, egy lépcsővel és egy lépcsős elemmel együtt.
Ilyen volt a torony...
Na jó… ez még nem a végleges verzió, még kell egy-két plusz kellék, de már ez is hihetetlenre sikeredett.
Biztos vagyok benne, hogy holnap hatalmas dolgok születnek majd a művházban, de erről csak holnap tudok tájékoztatást adni!
Negyedik nap!!!!!!!!!!!!!!!!!
A Teleszterion Színházi Műhely és a Balatonalmádi PKKK közreműködésével megvalósult színjátszó tábor Vörösberényben, az NKA támogatásával;
IV.NAP
-Az esőfelhők egyszerűen nem hajlandóak távozni...úgyhogy a strandolás elmarad ma is....:( A tegnap a Stand by Me című filmet nézték, amely ( http://www.imdb.com/title/tt0092005/ ) témájában és hangulatában a megdolgozott tábor témákat érintette.
-A reggel álmos-esős volt, de egy körbeülős beszélgetés, majd egy csoportos feladat feloldotta a hangulatot:)
- „CSOPORTOS JELENETKÉSZÍTÉS” : a feladat különlegessége az volt, hogy rendezőnek kijelölt egy játszót a Sanyi, tehát egy 5 perces jelenetet úgy kellett összeállítaniuk, hogy egy külső szem volt, de a külső szem maga is csapattag. Az ő feladata volt, hogy koordinálja a jelenetkészítést. Együttműködően dolgoztak. Zenét is használtak.
- „INTERJÚ” : egy néhány kérdéses riport néhány játszóval, melyből egy vágott kisfilm lesz elérhető néhány nap múlva a blogon is, melyet Kása Ferenc készít, állít össze. Az interjú témája a világ és egyén, az egyén és közösség kapcsolata, az önreflexió kérdése. Az interjú a tábor zárásakor bemutatásra kerül a jelenetfüzérrel együtt.

- „MOZGÁS” : izzadás, izzadás, izzadás:) megdolgozták ma is a testüket, nehogy nyoma maradjon a tegnapi izomláznak:) Ez azért is fontos, mert a koreográfiákhoz is bemelegítésként szolgált:) Emellett ügyességi gyakorlatsor is volt elrejtve az izzasztó gyakorlatok közé! És a blokk zárásaként szabadtánc:)


- Az esőre és fáradsági szintre való tekintettel úgy döntött Sanyi, hogy vacsora után visszamegyünk a szállásra és játszunk egy nagyot!!!Visszamentünk...és elkezdődött....a nagy nagy logikai és társasjáték harc:) Az estét rémtörténet mesélés és beszélgetés zárta, miután az agyunkat teljesen kimerítettük a sok gondolkodásban:)
IV.NAP
-Az esőfelhők egyszerűen nem hajlandóak távozni...úgyhogy a strandolás elmarad ma is....:( A tegnap a Stand by Me című filmet nézték, amely ( http://www.imdb.com/title/tt0092005/ ) témájában és hangulatában a megdolgozott tábor témákat érintette.
-A reggel álmos-esős volt, de egy körbeülős beszélgetés, majd egy csoportos feladat feloldotta a hangulatot:)

- „CSOPORTOS JELENETKÉSZÍTÉS” : a feladat különlegessége az volt, hogy rendezőnek kijelölt egy játszót a Sanyi, tehát egy 5 perces jelenetet úgy kellett összeállítaniuk, hogy egy külső szem volt, de a külső szem maga is csapattag. Az ő feladata volt, hogy koordinálja a jelenetkészítést. Együttműködően dolgoztak. Zenét is használtak.

- „INTERJÚ” : egy néhány kérdéses riport néhány játszóval, melyből egy vágott kisfilm lesz elérhető néhány nap múlva a blogon is, melyet Kása Ferenc készít, állít össze. Az interjú témája a világ és egyén, az egyén és közösség kapcsolata, az önreflexió kérdése. Az interjú a tábor zárásakor bemutatásra kerül a jelenetfüzérrel együtt.

- „MOZGÁS” : izzadás, izzadás, izzadás:) megdolgozták ma is a testüket, nehogy nyoma maradjon a tegnapi izomláznak:) Ez azért is fontos, mert a koreográfiákhoz is bemelegítésként szolgált:) Emellett ügyességi gyakorlatsor is volt elrejtve az izzasztó gyakorlatok közé! És a blokk zárásaként szabadtánc:)


- Az esőre és fáradsági szintre való tekintettel úgy döntött Sanyi, hogy vacsora után visszamegyünk a szállásra és játszunk egy nagyot!!!Visszamentünk...és elkezdődött....a nagy nagy logikai és társasjáték harc:) Az estét rémtörténet mesélés és beszélgetés zárta, miután az agyunkat teljesen kimerítettük a sok gondolkodásban:)
2011.07.31. Pápa Marquez tábor
Ma délután elkezdődött a Teleszterion nagyszerű kis tábora Pápán. Próbáinknak a pápai Jókai Mór Művelődési Központ ad helyet. Marquez Szerelemről és más démonokról című műve került a Teleszterion kezei közé.
A délután során mindenki sikeresen beköltözött, elfoglalta egyéni kis helyét, kialakította fekhelyét. Az est fénypontjaként és persze a tábor kezdéseként Komáromi Sándor egy fergeteges vacsorával kedveskedett nekünk.
Harmadik nap!!!!!!!!!!!!!!
A Teleszterion Színházi Műhely és a Balatonalmádi PKKK közreműködésével megvalósult színjátszó tábor Vörösberényben, az NKA támogatásával;
III. NAP
- Felrázó MOZGÁSsal indították az álmos napot:) Zene, bemelegítés, ügyességi, ritmus gyakorlatok.
-Zenére „JÁRÁSGYAKORLATOK” , hangulatok átvétele testben - a mozgás lebontása ÉRZETekre: pl.: érzetszinten: majmok serege, sáska főpapok, elefánt papok, szúnyog sereg, győztes párduc katonák.
- „EGYÉNI KOREOGRÁFIA KÉSZÍTÉS”: egyéni feladat, 11 mozdulat összerakása, folyamatossá tétele. Zenére kellett bemutatni, a zene hangulatának megfelelően. A feladat nehézségei: egyedül a színpadon, a játszó osztja be a terét. A tér beosztása nehéz, meg kell tudni találni a hangsúlyos helyeket, a mozdulatnak jól álló pozíciót. Figyelembe venni, hogy egy oldalról nézi a néző. Tekintet iránya: legyen összhangban a mozdulattal. A mozdulatok töredezettsége megtöri a koreográfiát, főleg ha a megtartás remegéssel, izonytalansággal jár. Ez javítható, a ritmussal, esetleg felgyorsítani a mozdulatokat, a lendület segítségével korrigálni. Még nehézség lehet a mozdulatsor megtanulása, pontossá tétele.
- „KOREOGRÁFIA FELTÖLTÉS” : Találj egy témát a mozdulatsorodra, és azzal a tartalommal dolgozz rajta tovább. (javasolt témák: az utolsó tartalékok felélése, utolsó magok megtalálása; a Föld, amely alig bírja a súlyt, amit az emberiség ad; a végzet angyala egy csapással elintéz mindent, ami volt; haldokló emberiség; nem akarom elhinni, hogy ez történt, próbálom megmenteni ami maradt; majd én újjáépítem a világot, elindultak pusztulásba, ősanyaság mint gondolat, a világszellem, amelyik siratja az embert;)
-mi a mozdulat??? ...a tekintet megtestesítése....???...igen tényleg erről van szó, a kifejezés olyan eszköze a színpadon, ami nem a szó helyett van, hanem a gondolat maga, a szó maga. Ez fontos különbség, mert nem a szó helyett van a mozdulat, hanem az a gondolat meghosszabbítása.
-élő tekintet- a tekintetnek is van iránya, erőssége, kifelé vagy befelé hatása
-tartalom és mozdulat összhangja
- BESZÉLGETÉS: szabályokról. Az Emlékek őre kapcsán felmerült kérdés, hogy milyen szabályokat hozhatunk az életünk szabályozására, mi a normális? Viszonyítások:....kinek mi a normális? ….amit megszokunk, amit a törvények mondanak...a közeg határozza meg...előkerült az anyagi világ meghatározó szerepe a körülményekben...mennyiben határozza meg a normát az anyagi meghatározottság? ...min múlik, hogy hogyan élünk, vagy ki tehet róla?....
- „KOREOGRÁFIA ÖNÁLLÓAN” : Zene hangulatára az összeállított pontosított mozdulatsor bemutatása, a kapott mondat tartalmával feltöltve. El kellett jussanak odáig a játszók, hogy a zenét, a teret és a testüket összhangban használva egy tartalmat jelenítsenek meg.
- Az eddigi koreográfiák, jelenetek ismétlése, összerakása jelenetfüzérré. Más jelenetekkel és részletekkel gazdagították a próba során az eddig meglévő vázlatokat.Feladat: koncentráció, a már beállított elemekre való pontos emlékezés, együttműködés.

A színpadi fegyelem elsajátítása is fontos lépése a jelenet és koreográfia építésnek. Például a civilség, elnevetés, kapkodás, kitekintgetés (azt nézi a játszó, hogy nézik.

- VACSORA!!!:)
- "KISCSOPORTOS JELENET KÉSZÍTÉS" : Két, három fős csoportokban egy bizonyos témára jelenet készítés önálló blokkokban. A jelenetek megnézése után következtetések levonása, további instrukciók után a játszóknak tovább kellett lendíteni a jeleneteket. Általános problémák voltak:beszéd artikuláltsága alacsony fokú, hangerő kevés, a színpadi tér kihasználatlansága vagy rosszul használtsága, partnerre való figyelem hiánya. Emellett elmondható, hogy intenzív, ötletes jelenetek születtek, még megmunkálásra várnak, de nagyon jó alapot hoztak a játszók!
- Kérdések, problémafelvetések a jelenetépítéssel kapcsolatban: Egy jelenet mitől ürül ki? Hol van a dramaturgiai csúcsa egy jelenetnek? Mitől lesz egy pillanat színházi pillanattá? A fokozás problémája: mitől meddig tarta jelenet, hogyan épül fel jó ritmusban?


- Tempó, variáció, váltás...mit jelentenek ezek a kifejezések a színházban, a jelenetben?

- Felmerült még az este folyamán a kérdés: mi a normális kommunikáció a színész és rendező között? Hogyan könnyítheti meg a rendező és játszó közötti munkát a játszó és hogyan a rendező? Kiderült, hogy az egymás felé adott jelzések egyértelműek, de szavakba önteni nem lehet mindent, vagyis nagyon nehéz. A jó kommunikáció és megértés folyamatában az őszinte egymás felé fordulás az első pont.
- Ma este filmezéssel zárunk:)
III. NAP
- Felrázó MOZGÁSsal indították az álmos napot:) Zene, bemelegítés, ügyességi, ritmus gyakorlatok.

-Zenére „JÁRÁSGYAKORLATOK” , hangulatok átvétele testben - a mozgás lebontása ÉRZETekre: pl.: érzetszinten: majmok serege, sáska főpapok, elefánt papok, szúnyog sereg, győztes párduc katonák.
- „EGYÉNI KOREOGRÁFIA KÉSZÍTÉS”: egyéni feladat, 11 mozdulat összerakása, folyamatossá tétele. Zenére kellett bemutatni, a zene hangulatának megfelelően. A feladat nehézségei: egyedül a színpadon, a játszó osztja be a terét. A tér beosztása nehéz, meg kell tudni találni a hangsúlyos helyeket, a mozdulatnak jól álló pozíciót. Figyelembe venni, hogy egy oldalról nézi a néző. Tekintet iránya: legyen összhangban a mozdulattal. A mozdulatok töredezettsége megtöri a koreográfiát, főleg ha a megtartás remegéssel, izonytalansággal jár. Ez javítható, a ritmussal, esetleg felgyorsítani a mozdulatokat, a lendület segítségével korrigálni. Még nehézség lehet a mozdulatsor megtanulása, pontossá tétele.
- „KOREOGRÁFIA FELTÖLTÉS” : Találj egy témát a mozdulatsorodra, és azzal a tartalommal dolgozz rajta tovább. (javasolt témák: az utolsó tartalékok felélése, utolsó magok megtalálása; a Föld, amely alig bírja a súlyt, amit az emberiség ad; a végzet angyala egy csapással elintéz mindent, ami volt; haldokló emberiség; nem akarom elhinni, hogy ez történt, próbálom megmenteni ami maradt; majd én újjáépítem a világot, elindultak pusztulásba, ősanyaság mint gondolat, a világszellem, amelyik siratja az embert;)
-mi a mozdulat??? ...a tekintet megtestesítése....???...igen tényleg erről van szó, a kifejezés olyan eszköze a színpadon, ami nem a szó helyett van, hanem a gondolat maga, a szó maga. Ez fontos különbség, mert nem a szó helyett van a mozdulat, hanem az a gondolat meghosszabbítása.
-élő tekintet- a tekintetnek is van iránya, erőssége, kifelé vagy befelé hatása
-tartalom és mozdulat összhangja
- BESZÉLGETÉS: szabályokról. Az Emlékek őre kapcsán felmerült kérdés, hogy milyen szabályokat hozhatunk az életünk szabályozására, mi a normális? Viszonyítások:....kinek mi a normális? ….amit megszokunk, amit a törvények mondanak...a közeg határozza meg...előkerült az anyagi világ meghatározó szerepe a körülményekben...mennyiben határozza meg a normát az anyagi meghatározottság? ...min múlik, hogy hogyan élünk, vagy ki tehet róla?....
- „KOREOGRÁFIA ÖNÁLLÓAN” : Zene hangulatára az összeállított pontosított mozdulatsor bemutatása, a kapott mondat tartalmával feltöltve. El kellett jussanak odáig a játszók, hogy a zenét, a teret és a testüket összhangban használva egy tartalmat jelenítsenek meg.
- Az eddigi koreográfiák, jelenetek ismétlése, összerakása jelenetfüzérré. Más jelenetekkel és részletekkel gazdagították a próba során az eddig meglévő vázlatokat.Feladat: koncentráció, a már beállított elemekre való pontos emlékezés, együttműködés.

A színpadi fegyelem elsajátítása is fontos lépése a jelenet és koreográfia építésnek. Például a civilség, elnevetés, kapkodás, kitekintgetés (azt nézi a játszó, hogy nézik.

- VACSORA!!!:)
- "KISCSOPORTOS JELENET KÉSZÍTÉS" : Két, három fős csoportokban egy bizonyos témára jelenet készítés önálló blokkokban. A jelenetek megnézése után következtetések levonása, további instrukciók után a játszóknak tovább kellett lendíteni a jeleneteket. Általános problémák voltak:beszéd artikuláltsága alacsony fokú, hangerő kevés, a színpadi tér kihasználatlansága vagy rosszul használtsága, partnerre való figyelem hiánya. Emellett elmondható, hogy intenzív, ötletes jelenetek születtek, még megmunkálásra várnak, de nagyon jó alapot hoztak a játszók!
- Kérdések, problémafelvetések a jelenetépítéssel kapcsolatban: Egy jelenet mitől ürül ki? Hol van a dramaturgiai csúcsa egy jelenetnek? Mitől lesz egy pillanat színházi pillanattá? A fokozás problémája: mitől meddig tarta jelenet, hogyan épül fel jó ritmusban?


- Tempó, variáció, váltás...mit jelentenek ezek a kifejezések a színházban, a jelenetben?

- Felmerült még az este folyamán a kérdés: mi a normális kommunikáció a színész és rendező között? Hogyan könnyítheti meg a rendező és játszó közötti munkát a játszó és hogyan a rendező? Kiderült, hogy az egymás felé adott jelzések egyértelműek, de szavakba önteni nem lehet mindent, vagyis nagyon nehéz. A jó kommunikáció és megértés folyamatában az őszinte egymás felé fordulás az első pont.
- Ma este filmezéssel zárunk:)
Második nap:)
A Teleszterion Színházi Műhely és a Balatonalmádi PKKK közreműködésével megvalósult színjátszó tábor Vörösberényben, az NKA támogatásával;
II.NAP
- A reggel meditációval indult, irányított lazítás volt, arra szolgált, hogy a reggeli álmosságot és az őszi idő hangulatát (mert a napsütés még várat magára) aktív energiává alakítsa a testben.

- A mozgás volt a következő állomás. Ráhangolódás a test energiáinak felszabadítására. A zene sokat segít az ilyen álmos reggeleken a test felébresztésére-ez újra beigazolódott:)
- Közösen kiszaladtak az udvarra, és lelkesen énekeltek egy „süss fel napot” hanggyakorlatként is, és abban a reményben is, hogy hátha kisüt a nap:)
- „KONTAKT ELEMEK” feladatsorral kezdődött a komoly munka. A kontakt alapjaként először egymás testsúlyát, a testek irányát meghatározó módon a párok ellentétes kézfogással, a súlypontot leengedve kellett megtartsák egymást. Ezt váltott kézzel és két kézzel is megismételték. A gyakorlatok a test súlypontjának figyelésére és a partnerrel való együttműködésre irányították a figyelmet.

- „PÁROS IMPULZUS GYAKORLAT” : párban, az egyik fél szoborszerűen áll, a partner lábujjheggyel ad impulzusokat a szoborszerű partner testére, aki a kapott impulzus alapján testhelyzetet váltva reagál, az impulzus erőssége és iránya alapján. Majd csere. Az egymásra való koncentrálás, a testtudat kialakítása, a testben zajló impulzusok megfigyelése a feladat lényege. Adni és kapni is tudni kell úgy az impulzust, hogy az jól eső legyen, és energiavonalak mentén történjen. Fontos, hogy ne legyen kapkodó és görcsös a feladat. Ez nagyfokú befelé és egyben kifelé koncentrálást igényel.

- „PÁROS TARKÓ-VEZETÉSES GYAKORLAT” : párban, az egyik fél a partber tarkójára teszi a csuklóját, a vezetett partner ellentart, vezethetővé válik, mert a két testrész kiegészítő nyomást gyakorol egymásra. A vezető fél irányítja a mozgást, a térben spontán haladnak együtt, az irányokat a vezető szabja. Ha elég összehangoltan bírnak dolgozni, a forgás, a haladás egyfajta áramlásszerű mozgássá alakul, hasonlatos a tánchoz, ahol a vezető adja az irányt, de egyként mozdulnak a testek.

- A tegnapi energiavonalas képsor visszaismétlésével zárult a délelőtti blokk. A képek folyamatos váltását gyakorolták, a képek témája a folyamatos keresés. Mintha az egyének keresnének valamit, de ez egy tömegben megy végbe. A képek feszültsége a testek és tekintetek irányán, energiáján múlik nagyrészt. A lendületnek ki kell kerülnie a mozdulatokból, e helyett az apró izomcsoportokra való lebontás a lényeg. A feladat kiegészült: zenét kapnak, tempó váltásra is van lehetőség.

- EBÉD:) SZÜNET:) A szünet játékkal és pihenéssel telt... frizbi, foci, fekvés, teázás:) Majd a délutáni blokk bevezetése labdajátékkal kezdődött. A térben összevissza séta közbeni labdaadogatás, eldobott labdáért versenyfutás pontokért....és hangképzés, beszédtechnika gyakorlatok sora jött.
- „HANG REZEGTETÉS” körben ülve, egyesével a „MMMMMMM” hangszálrezegtetős feladat:) Torok lazán, áramlik a levegő, m hang kiadásával.
- „ASSZOCIÁCIÓS SZÓDOBÁLÁS” a körben ülve tekintet váltással szavakat dobáltak egymásnak. Testben is megerősítve a dobás gesztusát. A dobott szóra válaszként a következő szó az előzőre asszociált. (pl.: holló, varjú, madár, ….kutya, póráz, …. kabaré, nevetés, öröm, ….cipőfűző, gatya, nadrág, …) A gyakorlat buktatója, hogy könnyen nevetésbe fulladhat, a szavak spontán asszociációja miatt és azért is, mert a szavakat egyénileg kimondva, irányítottan kell dobni, és a leszorított vagy elfojtott vagy nem jól artikulált szavak komikusan hathatnak, főleg, hogy a gyerekek nem ismerik még jól egymást. A kör addig megy, amíg bírják fegyelmezetten. A gyakorlat következő szintje, hogy kiesésre megy. Aki elneveti magát, vagy megakasztja a kört, kiesik.
- „LABDAFÚJÁS” egy kisméretű szivacslabda a főhős:) körben hasalva feküdtek, majd a labdát középre gurította a játékvezető. A lényeg, hogy a labda nem mehet ki a körből, és ezt csak fújással lehet megakadályozni. Tehát a labdát levegővel irányítják a játékosok. Sikeres kacagós játék volt:) És közben légzéstechnika is:)

- „MOZDULAT ÁLLJ! PÁROS” : két játszó a színpadon, kb. tíz db. székkel. Instrukció: egyik játszó: mozdul, tehát határozottan indítja és zárja le a mozdulatot, majd a másik következik. A székeket használva eszközként. A mozgásnak egy fázisból kell állnia, egy lendülettel. A mozdulatok folyamatosak, de egyszerre csak egy játszó mozdul. Ez ritmust ad a jelenetnek. Különböző tartalmakat mond a játékvezető, és erre jön a ritmusos játék. (pl.: takarítónők versenye; Karácsony) Fontos, hogy viszonyban maradjanak, partnerként kell kezelni a társat. Közben a térre és a mozdulatra is figyelni kell. Amit elindítok (pl.: feldől a szék) azt ki kell várni, tehát a szék zajának elcsitulása a mozdulat vége. Buktató lehet: türelmetlenség, kapkodás, a tér és a partner elveszítése, vagyis, a kettős koncentráció hiánya, vagy a mozdulat nem egy fázisú, hanem több.
- Gyakorlat arra, hogyan teszünk egy mozdulatot egy fázisúvá. Egy lendületből, a lendületet végigvíve, áramvonalszerűen viszi végig a játszó a mozdulatot, törés nélkül. Kérdés, meddig tudunk egy lendületből dolgozni.
- „JELENET KÉSZÍTÉS” : instrukció: 20 perc áll rendelkezésre arra, hogy egy néhány perces jelenetet készítsenek, ami koreográfia-szerű, ritmusos alapokon. A téma: „Amikor a világunk elpusztult, arra gondoltam, hogy...”-egyénileg kellett befejezni a mondatot, mindenkinek ki kell mondani a jelenet során a mondatát, de a jelenet képeit együtt rakják össze.
-VACSORA:)
- Utána: Beszélgetés a színházról, színészetről. A színészet, mint minden művészet is a megfigyelésen alapul-érzetek megfigyelése, amihez az empátia, a beleérzés képessége feltétlenül szükséges. Kérdés: miért mész fel a színpadra????Néhány példa a válaszokból: ...valamiből egy kerek egész legyen, élvezzék akik nézik...hogy gyakoroljon....talán az is, hogy mások legyünk mint a többség, hogy képesek vagyunk arra, hogy ilyet is tudunk csinálni....kérdés:mit értesz többségen? Válasz: azok, akik nem jönnek fel a színpadra....hogy mondjuk a világítás, vagyis hogy megnézni azokat a dolgokat amik a színpadon vannak....(egy világ építése)...üzeneteket közvetíteni, megmutatni valamit a nézőnek, esetleg provokálni...elindítani érzeteket, hangulatokat a nézőben...hatni és meghatni a nézőket...jó érzés ha ott fönn vagyok, és mások nézhetnek...Vannak érzések, amiket át akarok adni, és vannak amik ott születnek meg a színpadon, és ezeket át kell adni a nézőnek... az a jó, hogy te irányítod a nézőket...Kérdés: igen, de a hatalom felelősséggel is jár...pl. régen meg lehetett dobálni a színészt...ezzel mi a helyzet? Válaszok...Kérdés:kiről szól, amikor fenn vagy a színházról? Válaszok: megjelenítője vagy annak a tartalomnak, amit át akarsz adni...van egy tartalom az előadóban, amit átad a nézőnek. Sanyi felvetése: téveszme, hogy amit csinálunk az rólunk szól. Az első lépcsőfok, hogy szeretsz fönn lenni a színpadon, de amikor a néző, a világ kezd el érdekelni, akkor kezdődik a színészet. A színpadi lét egy nagyon sérülékeny dolog. Nem az a színész feladata, hogy élvezze saját magát a színpadon, hanem hogy átadja az élvezetet.
- visszapörgésként labdajátékok:) A labda lendületben tartása volt a feladat, körben álltak, és a feladat lényege az volt, hogy a labda ne essen le, de állandóan mozgásban legyen egy lendülettel.
-kidobó:)
-szabadtánc:) hangos zenével!!!!
- BESZÉLGETÉS: téma: merünk e őszintén reagálni a világra, a másikra? Voltatok e úgy, hogy egy reakció sértődést, rossz érzést váltott ki, és nem reagáltatok őszintén? A válaszok, a vélemények nagyjából egybehangzóan tartalmazták azt, hogy a düh, a hirtelen kiborulás, hiszti azért jön elő néha, mert megvárjuk általában, hogy beteljen a pohár. Jobb a folyamatos reflexió, de ez nehezen, és nem is mindig sikerül. Indítottunk egy kört, amikor mindenkinek volt lehetősége, ha akarta elmondhatta az eddigi negatív tapasztalatait vagy nehézségeit a táborral kapcsolatban. Mindenki megszólalt. Előjött néhány általános probléma: beilleszkedéstől való félelem, ami feloldódott, de kár, hogy volt félelem; határok átlépésének félelme, meddig és mit mer megcsinálni valaki a testével mozgás terén, vagy szituációs játékban sikerül e oldottan bent lenni; persze előjött néhány embernél, hogy a tegnapi krumplis tészta nem volt a legtutibb, de ez komfort kérdés:) Feltett kérdés, ami már az Emlékek őrének is alapproblémája: jó lenne e és szívesen részt vennétek e olyan napi programban, ami pontos időhöz köti az érzelmek kibeszélését, napirendi pontossággal. Többségben nem tartották ezt élhetőnek, néhányan azonban igen. A téma még kifejtésre kerül a napokban!
II.NAP
- A reggel meditációval indult, irányított lazítás volt, arra szolgált, hogy a reggeli álmosságot és az őszi idő hangulatát (mert a napsütés még várat magára) aktív energiává alakítsa a testben.

- A mozgás volt a következő állomás. Ráhangolódás a test energiáinak felszabadítására. A zene sokat segít az ilyen álmos reggeleken a test felébresztésére-ez újra beigazolódott:)
- Közösen kiszaladtak az udvarra, és lelkesen énekeltek egy „süss fel napot” hanggyakorlatként is, és abban a reményben is, hogy hátha kisüt a nap:)
- „KONTAKT ELEMEK” feladatsorral kezdődött a komoly munka. A kontakt alapjaként először egymás testsúlyát, a testek irányát meghatározó módon a párok ellentétes kézfogással, a súlypontot leengedve kellett megtartsák egymást. Ezt váltott kézzel és két kézzel is megismételték. A gyakorlatok a test súlypontjának figyelésére és a partnerrel való együttműködésre irányították a figyelmet.

- „PÁROS IMPULZUS GYAKORLAT” : párban, az egyik fél szoborszerűen áll, a partner lábujjheggyel ad impulzusokat a szoborszerű partner testére, aki a kapott impulzus alapján testhelyzetet váltva reagál, az impulzus erőssége és iránya alapján. Majd csere. Az egymásra való koncentrálás, a testtudat kialakítása, a testben zajló impulzusok megfigyelése a feladat lényege. Adni és kapni is tudni kell úgy az impulzust, hogy az jól eső legyen, és energiavonalak mentén történjen. Fontos, hogy ne legyen kapkodó és görcsös a feladat. Ez nagyfokú befelé és egyben kifelé koncentrálást igényel.

- „PÁROS TARKÓ-VEZETÉSES GYAKORLAT” : párban, az egyik fél a partber tarkójára teszi a csuklóját, a vezetett partner ellentart, vezethetővé válik, mert a két testrész kiegészítő nyomást gyakorol egymásra. A vezető fél irányítja a mozgást, a térben spontán haladnak együtt, az irányokat a vezető szabja. Ha elég összehangoltan bírnak dolgozni, a forgás, a haladás egyfajta áramlásszerű mozgássá alakul, hasonlatos a tánchoz, ahol a vezető adja az irányt, de egyként mozdulnak a testek.

- A tegnapi energiavonalas képsor visszaismétlésével zárult a délelőtti blokk. A képek folyamatos váltását gyakorolták, a képek témája a folyamatos keresés. Mintha az egyének keresnének valamit, de ez egy tömegben megy végbe. A képek feszültsége a testek és tekintetek irányán, energiáján múlik nagyrészt. A lendületnek ki kell kerülnie a mozdulatokból, e helyett az apró izomcsoportokra való lebontás a lényeg. A feladat kiegészült: zenét kapnak, tempó váltásra is van lehetőség.

- EBÉD:) SZÜNET:) A szünet játékkal és pihenéssel telt... frizbi, foci, fekvés, teázás:) Majd a délutáni blokk bevezetése labdajátékkal kezdődött. A térben összevissza séta közbeni labdaadogatás, eldobott labdáért versenyfutás pontokért....és hangképzés, beszédtechnika gyakorlatok sora jött.
- „HANG REZEGTETÉS” körben ülve, egyesével a „MMMMMMM” hangszálrezegtetős feladat:) Torok lazán, áramlik a levegő, m hang kiadásával.
- „ASSZOCIÁCIÓS SZÓDOBÁLÁS” a körben ülve tekintet váltással szavakat dobáltak egymásnak. Testben is megerősítve a dobás gesztusát. A dobott szóra válaszként a következő szó az előzőre asszociált. (pl.: holló, varjú, madár, ….kutya, póráz, …. kabaré, nevetés, öröm, ….cipőfűző, gatya, nadrág, …) A gyakorlat buktatója, hogy könnyen nevetésbe fulladhat, a szavak spontán asszociációja miatt és azért is, mert a szavakat egyénileg kimondva, irányítottan kell dobni, és a leszorított vagy elfojtott vagy nem jól artikulált szavak komikusan hathatnak, főleg, hogy a gyerekek nem ismerik még jól egymást. A kör addig megy, amíg bírják fegyelmezetten. A gyakorlat következő szintje, hogy kiesésre megy. Aki elneveti magát, vagy megakasztja a kört, kiesik.
- „LABDAFÚJÁS” egy kisméretű szivacslabda a főhős:) körben hasalva feküdtek, majd a labdát középre gurította a játékvezető. A lényeg, hogy a labda nem mehet ki a körből, és ezt csak fújással lehet megakadályozni. Tehát a labdát levegővel irányítják a játékosok. Sikeres kacagós játék volt:) És közben légzéstechnika is:)

- „MOZDULAT ÁLLJ! PÁROS” : két játszó a színpadon, kb. tíz db. székkel. Instrukció: egyik játszó: mozdul, tehát határozottan indítja és zárja le a mozdulatot, majd a másik következik. A székeket használva eszközként. A mozgásnak egy fázisból kell állnia, egy lendülettel. A mozdulatok folyamatosak, de egyszerre csak egy játszó mozdul. Ez ritmust ad a jelenetnek. Különböző tartalmakat mond a játékvezető, és erre jön a ritmusos játék. (pl.: takarítónők versenye; Karácsony) Fontos, hogy viszonyban maradjanak, partnerként kell kezelni a társat. Közben a térre és a mozdulatra is figyelni kell. Amit elindítok (pl.: feldől a szék) azt ki kell várni, tehát a szék zajának elcsitulása a mozdulat vége. Buktató lehet: türelmetlenség, kapkodás, a tér és a partner elveszítése, vagyis, a kettős koncentráció hiánya, vagy a mozdulat nem egy fázisú, hanem több.
- Gyakorlat arra, hogyan teszünk egy mozdulatot egy fázisúvá. Egy lendületből, a lendületet végigvíve, áramvonalszerűen viszi végig a játszó a mozdulatot, törés nélkül. Kérdés, meddig tudunk egy lendületből dolgozni.
- „JELENET KÉSZÍTÉS” : instrukció: 20 perc áll rendelkezésre arra, hogy egy néhány perces jelenetet készítsenek, ami koreográfia-szerű, ritmusos alapokon. A téma: „Amikor a világunk elpusztult, arra gondoltam, hogy...”-egyénileg kellett befejezni a mondatot, mindenkinek ki kell mondani a jelenet során a mondatát, de a jelenet képeit együtt rakják össze.
-VACSORA:)

- Utána: Beszélgetés a színházról, színészetről. A színészet, mint minden művészet is a megfigyelésen alapul-érzetek megfigyelése, amihez az empátia, a beleérzés képessége feltétlenül szükséges. Kérdés: miért mész fel a színpadra????Néhány példa a válaszokból: ...valamiből egy kerek egész legyen, élvezzék akik nézik...hogy gyakoroljon....talán az is, hogy mások legyünk mint a többség, hogy képesek vagyunk arra, hogy ilyet is tudunk csinálni....kérdés:mit értesz többségen? Válasz: azok, akik nem jönnek fel a színpadra....hogy mondjuk a világítás, vagyis hogy megnézni azokat a dolgokat amik a színpadon vannak....(egy világ építése)...üzeneteket közvetíteni, megmutatni valamit a nézőnek, esetleg provokálni...elindítani érzeteket, hangulatokat a nézőben...hatni és meghatni a nézőket...jó érzés ha ott fönn vagyok, és mások nézhetnek...Vannak érzések, amiket át akarok adni, és vannak amik ott születnek meg a színpadon, és ezeket át kell adni a nézőnek... az a jó, hogy te irányítod a nézőket...Kérdés: igen, de a hatalom felelősséggel is jár...pl. régen meg lehetett dobálni a színészt...ezzel mi a helyzet? Válaszok...Kérdés:kiről szól, amikor fenn vagy a színházról? Válaszok: megjelenítője vagy annak a tartalomnak, amit át akarsz adni...van egy tartalom az előadóban, amit átad a nézőnek. Sanyi felvetése: téveszme, hogy amit csinálunk az rólunk szól. Az első lépcsőfok, hogy szeretsz fönn lenni a színpadon, de amikor a néző, a világ kezd el érdekelni, akkor kezdődik a színészet. A színpadi lét egy nagyon sérülékeny dolog. Nem az a színész feladata, hogy élvezze saját magát a színpadon, hanem hogy átadja az élvezetet.
- visszapörgésként labdajátékok:) A labda lendületben tartása volt a feladat, körben álltak, és a feladat lényege az volt, hogy a labda ne essen le, de állandóan mozgásban legyen egy lendülettel.
-kidobó:)
-szabadtánc:) hangos zenével!!!!
- BESZÉLGETÉS: téma: merünk e őszintén reagálni a világra, a másikra? Voltatok e úgy, hogy egy reakció sértődést, rossz érzést váltott ki, és nem reagáltatok őszintén? A válaszok, a vélemények nagyjából egybehangzóan tartalmazták azt, hogy a düh, a hirtelen kiborulás, hiszti azért jön elő néha, mert megvárjuk általában, hogy beteljen a pohár. Jobb a folyamatos reflexió, de ez nehezen, és nem is mindig sikerül. Indítottunk egy kört, amikor mindenkinek volt lehetősége, ha akarta elmondhatta az eddigi negatív tapasztalatait vagy nehézségeit a táborral kapcsolatban. Mindenki megszólalt. Előjött néhány általános probléma: beilleszkedéstől való félelem, ami feloldódott, de kár, hogy volt félelem; határok átlépésének félelme, meddig és mit mer megcsinálni valaki a testével mozgás terén, vagy szituációs játékban sikerül e oldottan bent lenni; persze előjött néhány embernél, hogy a tegnapi krumplis tészta nem volt a legtutibb, de ez komfort kérdés:) Feltett kérdés, ami már az Emlékek őrének is alapproblémája: jó lenne e és szívesen részt vennétek e olyan napi programban, ami pontos időhöz köti az érzelmek kibeszélését, napirendi pontossággal. Többségben nem tartották ezt élhetőnek, néhányan azonban igen. A téma még kifejtésre kerül a napokban!
Démonokról és más Szerelmekről - Ma indult a Marquez-darab próbája!
Új év, új lendület, új darab!
Épphogy csak elkezdődött ez az év, mi már új darabon törjük a fejünket.
2011. 01. 15-én ismét elindult a Teleszterionos alkotótábor, Salinger Zabhegyező című művére alapozva. 15-én, azaz szombaton útnak indult kis csapatunk Balatonalmádiba, a tábor helyszínére. A leérkezés zökkenőmentes volt, a kezdés már nem annyira: akadt egy kis technikai problémánk, de persze nem kell aggódni, hamar kiküszöböltük a dolgot.
Az első nap ráhangolódással, mozgással, játékkal indult, majd később áttértünk a darabra. Rengeteget beszélgetünk a darab kapcsán: beszélünk célokról, érzelmekről, élményekről, benyomásokról.
Már nagyon várom az elkövetkezendő napok fejleményeit, s amint tudom, írom is a következő bejegyzést.
Kovács Mónika
Épphogy csak elkezdődött ez az év, mi már új darabon törjük a fejünket.
2011. 01. 15-én ismét elindult a Teleszterionos alkotótábor, Salinger Zabhegyező című művére alapozva. 15-én, azaz szombaton útnak indult kis csapatunk Balatonalmádiba, a tábor helyszínére. A leérkezés zökkenőmentes volt, a kezdés már nem annyira: akadt egy kis technikai problémánk, de persze nem kell aggódni, hamar kiküszöböltük a dolgot.
Az első nap ráhangolódással, mozgással, játékkal indult, majd később áttértünk a darabra. Rengeteget beszélgetünk a darab kapcsán: beszélünk célokról, érzelmekről, élményekről, benyomásokról.
Már nagyon várom az elkövetkezendő napok fejleményeit, s amint tudom, írom is a következő bejegyzést.
Kovács Mónika
Csak úgy, mert ez egy blog, vagy mi:)
Az mindig érdekes tapasztalat, ha az ember egy közösségben létezik. Főleg, ha olyan közösségben, ami aktívan munkában van. Olyan munkában, ami mindenkié és energiákból épül. Van egy társulat, egy alakuló valami, sokféle emberből gyúrt "dolog". És ez a "sokminden" egyszerre, egyazon pillanatban akar valamit. Ez klassz:)
A mai próbán nem volt ott a Sanyi. Csak megkaptuk a teljesítendő feladatokat. Érdekes, hogy sok ilyen próba volt már, viszonylag, amikor magunk oldottuk meg a kiosztott feladatot, és nem volt meghatározva, ki az, aki kimondja a szabályokat, hanem ezek közös próbák szoktak lenni. Olyan demokratikusak. Eddig mindegyik egyforma hangulatú volt, amire emlékszem. Kaptunk már koreográfiás feladatot, szituációs feladatokat, mindenfélét. Szóval nem a feladat típusa a lényeg, hanem a hozzáállás hangulata. Miért van az, ha ott a csoportvezető, rendező, akkor az ember nem tud leállni, úgy rápörög a játékra, a feladatra, ha pedig nincs ott, akkor már az esti programon, a kedvenc filmjén, a vacsin, a barátján, a felhőkön vagy akármin gondolkozik, csak éppen a feladat lesz nehéz, és dekoncentrált? Nem azt mondom, hogy olyankor nincsenek befektetett energiák, mert ilyet azért nem tapasztaltam még, hanem , hogy egy apró szikránál több hiányzik a hangulatból!Ha nem is az elkalandozás történik...akkor is érződik egy gazdátlanság, ami könnyen válhat értetlenséggé, lehangoltsággá, elégedetlenséggé. Ha egy csapat kicsit is gazdátlan, akkor azt hiszem mindig a határon mozog. Az energikus-vitális lét és a nagyokat pislogó, bár azért aktív hangulat határán.
Olyan nagy nyugalom és bizalom alakul ki, amikor az ember tudja, hogy reflexiót fog kapni, hogy egy pont mindig biztos a próba során, hogy ez most "rendes" próba, egy biztos külső szemmel. De így van ez egy osztályban is, ezt az is tudja, akinek nagyon nem jó, meg akinek nagyon klassz osztályfőnöke volt/van. Olyan kis bénák vagyunk mi emberek, hogy nem vagyunk képesek önmagunkat felügyelni, figyelni, vigyázni. Kellenek a támaszok. Szóval ilyesmik forogtak ma próba után a fejemben, amik olyan evidens gondolatok, hogy mindenki tudja, hogy kell vezető, meg ilyesmi, de részt venni munkákban így, hogy nincs a megszokott felállás(csapat + r0endező), legyen ez egy -egy ritka alkalom, így mégis sokat lehet tanulni csoportdinamika szempontjából. Így észre lehet venni, hogy a közösség nem értem van, hanem én vagyok érte, mert tényleg csak úgy tud működni, ha százhúsz százalékkal benne van az egyén. És a sok plusz százalék fon össze.
Az is furcsa a most, szeptembertől, hogy nincs próbahelyünk, és itt-ott, ahol éppen tudunk, ott próbálunk. E-kamara, tanterem, tornaterem...kis vándor próbahely...így ma egy tanteremben próbáltunk, és a hely is idegen volt, és nem volt baj, csak olyan átmeneti hangulat. Kell egy hely, amit úgy be lehetne lakni, és dolgozni, dolgozni...amikor amennyit csak bírunk:)Hát keresgélünk! A nem-biztos lét is lét, csak abba nem szívesen helyezkedik bele az ember, az egy kicsit szürke színű:(
Nem baj, bízunk a küzdelemben:)
A mai próbán nem volt ott a Sanyi. Csak megkaptuk a teljesítendő feladatokat. Érdekes, hogy sok ilyen próba volt már, viszonylag, amikor magunk oldottuk meg a kiosztott feladatot, és nem volt meghatározva, ki az, aki kimondja a szabályokat, hanem ezek közös próbák szoktak lenni. Olyan demokratikusak. Eddig mindegyik egyforma hangulatú volt, amire emlékszem. Kaptunk már koreográfiás feladatot, szituációs feladatokat, mindenfélét. Szóval nem a feladat típusa a lényeg, hanem a hozzáállás hangulata. Miért van az, ha ott a csoportvezető, rendező, akkor az ember nem tud leállni, úgy rápörög a játékra, a feladatra, ha pedig nincs ott, akkor már az esti programon, a kedvenc filmjén, a vacsin, a barátján, a felhőkön vagy akármin gondolkozik, csak éppen a feladat lesz nehéz, és dekoncentrált? Nem azt mondom, hogy olyankor nincsenek befektetett energiák, mert ilyet azért nem tapasztaltam még, hanem , hogy egy apró szikránál több hiányzik a hangulatból!Ha nem is az elkalandozás történik...akkor is érződik egy gazdátlanság, ami könnyen válhat értetlenséggé, lehangoltsággá, elégedetlenséggé. Ha egy csapat kicsit is gazdátlan, akkor azt hiszem mindig a határon mozog. Az energikus-vitális lét és a nagyokat pislogó, bár azért aktív hangulat határán.
Olyan nagy nyugalom és bizalom alakul ki, amikor az ember tudja, hogy reflexiót fog kapni, hogy egy pont mindig biztos a próba során, hogy ez most "rendes" próba, egy biztos külső szemmel. De így van ez egy osztályban is, ezt az is tudja, akinek nagyon nem jó, meg akinek nagyon klassz osztályfőnöke volt/van. Olyan kis bénák vagyunk mi emberek, hogy nem vagyunk képesek önmagunkat felügyelni, figyelni, vigyázni. Kellenek a támaszok. Szóval ilyesmik forogtak ma próba után a fejemben, amik olyan evidens gondolatok, hogy mindenki tudja, hogy kell vezető, meg ilyesmi, de részt venni munkákban így, hogy nincs a megszokott felállás(csapat + r0endező), legyen ez egy -egy ritka alkalom, így mégis sokat lehet tanulni csoportdinamika szempontjából. Így észre lehet venni, hogy a közösség nem értem van, hanem én vagyok érte, mert tényleg csak úgy tud működni, ha százhúsz százalékkal benne van az egyén. És a sok plusz százalék fon össze.
Az is furcsa a most, szeptembertől, hogy nincs próbahelyünk, és itt-ott, ahol éppen tudunk, ott próbálunk. E-kamara, tanterem, tornaterem...kis vándor próbahely...így ma egy tanteremben próbáltunk, és a hely is idegen volt, és nem volt baj, csak olyan átmeneti hangulat. Kell egy hely, amit úgy be lehetne lakni, és dolgozni, dolgozni...amikor amennyit csak bírunk:)Hát keresgélünk! A nem-biztos lét is lét, csak abba nem szívesen helyezkedik bele az ember, az egy kicsit szürke színű:(
Nem baj, bízunk a küzdelemben:)
Kapolcsi PRÓBAnapok
Az idő akkor létezik csak, amikor szünet van. Munka közben, legyen az erősítés vagy beszédtechnika, vagy darab próba, egyszerűen a feladat ritmusától függ az idő pergése. Olyan ez, mint, amikor egy finom ételt fogyaszt el az ember....kitágul és összeszűkül a tér és idő.
Már az Ötösszámú vágóhíd adaptációját próbáljuk. Furcsa volt a váltás, mert az első két hétben a Zabhegyezőt próbáltuk, ami egészen más technika mentén haladt, mint ez a próbafolyamat.
A Zabhegyező adaptációt egy olyan reál játék mentén ragadtuk meg, ami a bennünk képzett érzeteket adta át a realitás mentén a nézőnek. A fókusz, a belső érzetek, a játék ritmusának kialakulása, az intenzitás fok, a jelenlét kérdései foglalkoztattak minket. Onnan közelítettük meg a játékot, (mindkét darabnál) hogy mindenki a darab kezdetétől a darab végéig a játéktérben van. Olyan atmoszféra teremtés szükséges, amit az sem tör meg, ha a figura átalakul, ha hangulat vagy érzelmi váltás következik be. Sőt, annak kell fokoznia a játék ívét. Végig intenzíven jelen lenni, nagyon fárasztó volt.És könnyű kiesni, és megtörni a folyamatot. Nyolc ember egymásra hangoltan kell építsen egyszerre egy hangulatot, pillanatot. A pontos és határozott szövegmondás, a test állapota, a feszültség fokozása...ezeknek mind összhangban kell lenniük, és ez őrjítően fárasztó tud lenni. De imád benne lenni az ember! Hatalmas élmény együtt építeni egy folyamatot!
Az Ötösszámú vágóhíd jelenlegi próbái során mindenkinek jelen kell lennie egyszerre a játéktérben folyamatosan. Az atmoszféra teremtés és a térrel és hangulattal való viszony kialakítása sokkal nehezebb, mert adott a díszlet és az általa már eleve megteremtett atmoszféra, ami bele kell helyezkedni és vele egynemű lényként kell létezni. Azt a hangulatot egy olyan érzetből kell felépíteni, amit a tér energiáiból lehet elcsípni, és össze kell vegyíteni a figurát építő érzettel. Ha ezt sikerül megtalálni, a darab építi önmagát.
A jelenetek kísérletezése közben az a legfárasztóbb, hogy a megfelelő érzetet megtalálja a játszó. Ez hatalmas energiába kerül, pedig ha sikerül bekapcsolni, akkor ez visz, és könnyít, nem nehezít a színész munkáján. Lazán engedni kellene, hogy fusson át a testen az energia. Nehéz nyitva tartani a kis ablakainkat az ilyen energiák áramlására, mert a hétköznapokban ezt kevésbé használjuk. Mindenki keresgél itt a táborban, próbáról próbára egyre jobban és könnyebben csípjük el. Tudjuk, hogy kemény küzdelem lesz ezt tudatosan művelni, de a törekvés magasan ível!
Már az Ötösszámú vágóhíd adaptációját próbáljuk. Furcsa volt a váltás, mert az első két hétben a Zabhegyezőt próbáltuk, ami egészen más technika mentén haladt, mint ez a próbafolyamat.
A Zabhegyező adaptációt egy olyan reál játék mentén ragadtuk meg, ami a bennünk képzett érzeteket adta át a realitás mentén a nézőnek. A fókusz, a belső érzetek, a játék ritmusának kialakulása, az intenzitás fok, a jelenlét kérdései foglalkoztattak minket. Onnan közelítettük meg a játékot, (mindkét darabnál) hogy mindenki a darab kezdetétől a darab végéig a játéktérben van. Olyan atmoszféra teremtés szükséges, amit az sem tör meg, ha a figura átalakul, ha hangulat vagy érzelmi váltás következik be. Sőt, annak kell fokoznia a játék ívét. Végig intenzíven jelen lenni, nagyon fárasztó volt.És könnyű kiesni, és megtörni a folyamatot. Nyolc ember egymásra hangoltan kell építsen egyszerre egy hangulatot, pillanatot. A pontos és határozott szövegmondás, a test állapota, a feszültség fokozása...ezeknek mind összhangban kell lenniük, és ez őrjítően fárasztó tud lenni. De imád benne lenni az ember! Hatalmas élmény együtt építeni egy folyamatot!
Az Ötösszámú vágóhíd jelenlegi próbái során mindenkinek jelen kell lennie egyszerre a játéktérben folyamatosan. Az atmoszféra teremtés és a térrel és hangulattal való viszony kialakítása sokkal nehezebb, mert adott a díszlet és az általa már eleve megteremtett atmoszféra, ami bele kell helyezkedni és vele egynemű lényként kell létezni. Azt a hangulatot egy olyan érzetből kell felépíteni, amit a tér energiáiból lehet elcsípni, és össze kell vegyíteni a figurát építő érzettel. Ha ezt sikerül megtalálni, a darab építi önmagát.
A jelenetek kísérletezése közben az a legfárasztóbb, hogy a megfelelő érzetet megtalálja a játszó. Ez hatalmas energiába kerül, pedig ha sikerül bekapcsolni, akkor ez visz, és könnyít, nem nehezít a színész munkáján. Lazán engedni kellene, hogy fusson át a testen az energia. Nehéz nyitva tartani a kis ablakainkat az ilyen energiák áramlására, mert a hétköznapokban ezt kevésbé használjuk. Mindenki keresgél itt a táborban, próbáról próbára egyre jobban és könnyebben csípjük el. Tudjuk, hogy kemény küzdelem lesz ezt tudatosan művelni, de a törekvés magasan ível!
Kedves napló!
Ez a reggel egy kicsit lazább volt. Nem kellett olyan korán kelni. A munkát nem kezdtük előbb, mint fél 10. Ettől a pillanattól fogva pedig elkezdtük a komoly munkát, vagyis elkezdtünk ugrálni régi idők nagy slágereire. Igazából ez a délelőtt az erősítésről szólt, de a zenére való ugrálást nem nevezném igazi erősítésnek. Mármint nem érzi az ember erősítésnek, inkább egy vidám ugrálásnak. Ezek a délelőttök, mikor Günterre ugrálunk, szinte kikapcsolódás az egész csoportnak. Ha jól tudom 60 percet ugráltunk folyamatosan. Zene nélkül ez nem sikerült volna, így az egész társaság élvezte a dolgot.
Azért nem úsztuk meg a minden másnap elvégzendő erősítő feladatokat, így aztán csurom vizesen, kicsit fáradtan elkezdtünk erősíteni.
Miután elvégeztük ezeket a feladatokat Sanyi nagylelkűen adott nekünk 2 órás szünetet. Ez azt jelentette, hogy 13 órától 15 óráig szabadok voltunk. Ezt az időt mindenki pihenéssel, relaxálással, szövegtanulással, avagy a feladott sudoku rejtvénnyel foglalkozott.
Délután kemény munkának álltunk. Először egyensúlygyakorlatot csináltunk. Ennek lényege, hogy különböző irányokból impulzust kapunk (golyó, dárda, stb.) és ennek a becsapódását kellett végigkövetni. Pl.: ha kaptál egy golyót a hasadba, akkor először a hasadat kezded behúzni, aztán a találat helye köré egy tölcsért próbálsz kialakítani az egész testeddel. Ezt a feladatot fokoztuk egy idő után azzal, hogy egy-egy személyt kiválasztottunk és ő adta nekünk a kiindulási pontokat (becsapódási helyeket), majd párokba rendeződtünk és egyszerre 2 impulzusnak kellett a folyamatait véghezvinni. Mármint mielőtt még az egyik folyamat hatása befejeződött volna, kaptunk egy másik impulzust is.
Ezután közös filmezés következett. Persze ez sem csak úgy szimplán filmezés volt, hanem megnéztünk 2 konkrét jelenetet és ezeket kellett előadni utána. A Nagymenők című filmből volt a 2 jelenet.
Az egyik jelenet egy féltékeny nőt jelenít meg, aki a férje szeretőjét keresi meg és beszélni akar vele. Kapucsengőn próbálkozik, de nem veszi fel, illetve nem akar vele beszélni a másik nő. A feleségnek erre egyre jobban fokozódik a haragja és egy idő után már össze - vissza csapkodja a kaputelefont és ordítozik, hogy mindenkinek elmondja, hogy milyen egy kurva a nő.
A másik jelenetben a férj arra ébred, hogy a felesége pisztolyt szegez a fejéhez. Nagy nehezen sikerül a férjnek leállítania a nőt. Mikor ez sikerül, 1 hirtelen pofonnal felülkerekedik, s ezzel le is esnek az ágyról. Ekkor a férfi szegez pisztolyt a nő fejéhez. Miután otthagyja a férj feleségét, ő sírva fakad és utána ordítja, hogy BOCSÁSS MEG.
A telefonos jelentet Dia, Reguli Dóri és Erős Dóri játszották, míg a férfi-nő párbajban Julcsi-István és Zsófi-Feri párosítás valósult meg. László Dóri sajnos ebből a körből kimaradt, mivel nem érezte jól magát.
A következő feladat egy kézfogás volt, de nem akármilyen kézfogás. Kezet kellett fogni a másikkal, de úgy, hogy neki szinte szétroppanjon a keze, amit persze a partnere felé nem szeretett volna kimutatni, annak ellenére, hogy már sikítozott a fájdalomtól.
A következő pillanatban be kellett rohanni az ajtón és valami örömteli hírt kellett közölni, de úgy, hogy nézőként is érezzem, átéljem az örömét. Ez a feladat már nem volt olyan könnyű, mint az előző, mármint nem volt olyan egyszerű elérni azt, hogy a néző is éppúgy örüljön, ahogy az előadó azt szeretné. Egyes alakítások kicsit bolondosra sikeredtek, nem pedig vidámnak, de viccesek voltak, az biztos. :D
A nap csúcspontja a Zabhegyező első, végig előadott változata volt. Összeállítottunk egy színpadot a meglévő dobogókból és indulhatott is a játék. Ez persze nem volt olyan egyszerű feladat. Az első 2-3 próbálkozás sikertelen volt. Nem volt intenzitás. Nem voltak hitelesek a szövegek és nem élt a színpad. Negyedik próbálkozásra egészen fellendült a dolog. Mindenki lendületes volt, kellemes hangulatok alakultak ki, egyszerűen érdekes volt a darab. A későbbiekben kicsit zavarossá vált a kép. Nem sikerült mindenhol összehangolt, jól értelmezett mozgásokat improvizálni. Nem volt mindig teljes a figyelem mindenki részéről. Annak ellenére, hogy nem lett tökéletes, mondjuk nem is kellett, vagyis miért is kellett volna tökéletesnek lennie… születtek gyönyörű pillanatok. Olyan hangulatok, mozgások, amelyeket érdemes volt lejegyezni, amelyeket fel lehet majd használni a darab végleges változatához is.
Befejezésül annyit, hogy nagyon fárasztó volt ez a nap, de szerintem sokra mentünk. Nagy előrelépésre tettünk szert mind beszélgetéssel, mind pedig gyakorlással.
Kovács Mónika
Ez a reggel egy kicsit lazább volt. Nem kellett olyan korán kelni. A munkát nem kezdtük előbb, mint fél 10. Ettől a pillanattól fogva pedig elkezdtük a komoly munkát, vagyis elkezdtünk ugrálni régi idők nagy slágereire. Igazából ez a délelőtt az erősítésről szólt, de a zenére való ugrálást nem nevezném igazi erősítésnek. Mármint nem érzi az ember erősítésnek, inkább egy vidám ugrálásnak. Ezek a délelőttök, mikor Günterre ugrálunk, szinte kikapcsolódás az egész csoportnak. Ha jól tudom 60 percet ugráltunk folyamatosan. Zene nélkül ez nem sikerült volna, így az egész társaság élvezte a dolgot.
Azért nem úsztuk meg a minden másnap elvégzendő erősítő feladatokat, így aztán csurom vizesen, kicsit fáradtan elkezdtünk erősíteni.
Miután elvégeztük ezeket a feladatokat Sanyi nagylelkűen adott nekünk 2 órás szünetet. Ez azt jelentette, hogy 13 órától 15 óráig szabadok voltunk. Ezt az időt mindenki pihenéssel, relaxálással, szövegtanulással, avagy a feladott sudoku rejtvénnyel foglalkozott.
Délután kemény munkának álltunk. Először egyensúlygyakorlatot csináltunk. Ennek lényege, hogy különböző irányokból impulzust kapunk (golyó, dárda, stb.) és ennek a becsapódását kellett végigkövetni. Pl.: ha kaptál egy golyót a hasadba, akkor először a hasadat kezded behúzni, aztán a találat helye köré egy tölcsért próbálsz kialakítani az egész testeddel. Ezt a feladatot fokoztuk egy idő után azzal, hogy egy-egy személyt kiválasztottunk és ő adta nekünk a kiindulási pontokat (becsapódási helyeket), majd párokba rendeződtünk és egyszerre 2 impulzusnak kellett a folyamatait véghezvinni. Mármint mielőtt még az egyik folyamat hatása befejeződött volna, kaptunk egy másik impulzust is.
Ezután közös filmezés következett. Persze ez sem csak úgy szimplán filmezés volt, hanem megnéztünk 2 konkrét jelenetet és ezeket kellett előadni utána. A Nagymenők című filmből volt a 2 jelenet.
Az egyik jelenet egy féltékeny nőt jelenít meg, aki a férje szeretőjét keresi meg és beszélni akar vele. Kapucsengőn próbálkozik, de nem veszi fel, illetve nem akar vele beszélni a másik nő. A feleségnek erre egyre jobban fokozódik a haragja és egy idő után már össze - vissza csapkodja a kaputelefont és ordítozik, hogy mindenkinek elmondja, hogy milyen egy kurva a nő.
A másik jelenetben a férj arra ébred, hogy a felesége pisztolyt szegez a fejéhez. Nagy nehezen sikerül a férjnek leállítania a nőt. Mikor ez sikerül, 1 hirtelen pofonnal felülkerekedik, s ezzel le is esnek az ágyról. Ekkor a férfi szegez pisztolyt a nő fejéhez. Miután otthagyja a férj feleségét, ő sírva fakad és utána ordítja, hogy BOCSÁSS MEG.
A telefonos jelentet Dia, Reguli Dóri és Erős Dóri játszották, míg a férfi-nő párbajban Julcsi-István és Zsófi-Feri párosítás valósult meg. László Dóri sajnos ebből a körből kimaradt, mivel nem érezte jól magát.
A következő feladat egy kézfogás volt, de nem akármilyen kézfogás. Kezet kellett fogni a másikkal, de úgy, hogy neki szinte szétroppanjon a keze, amit persze a partnere felé nem szeretett volna kimutatni, annak ellenére, hogy már sikítozott a fájdalomtól.
A következő pillanatban be kellett rohanni az ajtón és valami örömteli hírt kellett közölni, de úgy, hogy nézőként is érezzem, átéljem az örömét. Ez a feladat már nem volt olyan könnyű, mint az előző, mármint nem volt olyan egyszerű elérni azt, hogy a néző is éppúgy örüljön, ahogy az előadó azt szeretné. Egyes alakítások kicsit bolondosra sikeredtek, nem pedig vidámnak, de viccesek voltak, az biztos. :D
A nap csúcspontja a Zabhegyező első, végig előadott változata volt. Összeállítottunk egy színpadot a meglévő dobogókból és indulhatott is a játék. Ez persze nem volt olyan egyszerű feladat. Az első 2-3 próbálkozás sikertelen volt. Nem volt intenzitás. Nem voltak hitelesek a szövegek és nem élt a színpad. Negyedik próbálkozásra egészen fellendült a dolog. Mindenki lendületes volt, kellemes hangulatok alakultak ki, egyszerűen érdekes volt a darab. A későbbiekben kicsit zavarossá vált a kép. Nem sikerült mindenhol összehangolt, jól értelmezett mozgásokat improvizálni. Nem volt mindig teljes a figyelem mindenki részéről. Annak ellenére, hogy nem lett tökéletes, mondjuk nem is kellett, vagyis miért is kellett volna tökéletesnek lennie… születtek gyönyörű pillanatok. Olyan hangulatok, mozgások, amelyeket érdemes volt lejegyezni, amelyeket fel lehet majd használni a darab végleges változatához is.
Befejezésül annyit, hogy nagyon fárasztó volt ez a nap, de szerintem sokra mentünk. Nagy előrelépésre tettünk szert mind beszélgetéssel, mind pedig gyakorlással.
Kovács Mónika
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
















