A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Az ötös számú vágóhíd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Az ötös számú vágóhíd. Összes bejegyzés megjelenítése

Színházi találkozón




Csoportunk tegnap az V. Soltis Lajos Színházi Találkozón lépett fel.
Sajnos nem tudtunk végig ottmaradni a fesztiválon, hiszen nagy munka áll előttünk, amit már január 31-én útnak indítunk.
Ennyi ott töltött idő is újra elég volt, hogy részesüljünk abból a hihetetlen vendégszeretetből, amivel a celldömölki színház tagjai fogadják a résztvevőket.
Szomorúan hallottuk, hogy ők is nagy nehézségekkel küszködnek, de remélem, megoldódnak gondjaik, hiszen az ország egyik legizgalmasabb és legnagyobb múltú színházi jelensége az övék.
Úgy látszik, Dosztojevszkijnek igaza volt: a Sátán a 20. században a közömbösség alakját ölti magára.
De kedves Dosztojevszkij Úr! Ne aggódjon, mert a mi feladatunk viszont ébren tartani az egymásra való odafigyelést és a közösségek iránti elkötelezettség szükségességét!
És hogy milyen eszközünk van rá?
Testünk, lelkünk és szellemünk. Kell más?

http://kultura.hu/main.php?folderID=952&ctag=articlelist&iid=1&articleID=309635

FESZTIVÁL-HÍR


Kedves Barátaink!

A november 4-7 között, 11 külföldi, külhoni és magyar csapat részvételével lezajlott
VIII.
NEMZETKÖZI EGYETEMI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL-on
a Teleszterion Színházi Műhely
Az ötös számú vágóhíd című Vonnegut-adaptációja
az alábbi díjakat kapta a Rusznyák Gábor és Besenczi Árpád alkotta zsűritől:
A Fesztivál Legegységesebb Előadása,
valamint
Kiváló Színészi Teljesítményért díjat kapott Benkó Zsófia Anna.

Kapolcsi PRÓBAnapok

Az idő akkor létezik csak, amikor szünet van. Munka közben, legyen az erősítés vagy beszédtechnika, vagy darab próba, egyszerűen a feladat ritmusától függ az idő pergése. Olyan ez, mint, amikor egy finom ételt fogyaszt el az ember....kitágul és összeszűkül a tér és idő.
Már az Ötösszámú vágóhíd adaptációját próbáljuk. Furcsa volt a váltás, mert az első két hétben a Zabhegyezőt próbáltuk, ami egészen más technika mentén haladt, mint ez a próbafolyamat.
A Zabhegyező adaptációt egy olyan reál játék mentén ragadtuk meg, ami a bennünk képzett érzeteket adta át a realitás mentén a nézőnek. A fókusz, a belső érzetek, a játék ritmusának kialakulása, az intenzitás fok, a jelenlét kérdései foglalkoztattak minket. Onnan közelítettük meg a játékot, (mindkét darabnál) hogy mindenki a darab kezdetétől a darab végéig a játéktérben van. Olyan atmoszféra teremtés szükséges, amit az sem tör meg, ha a figura átalakul, ha hangulat vagy érzelmi váltás következik be. Sőt, annak kell fokoznia a játék ívét. Végig intenzíven jelen lenni, nagyon fárasztó volt.És könnyű kiesni, és megtörni a folyamatot. Nyolc ember egymásra hangoltan kell építsen egyszerre egy hangulatot, pillanatot. A pontos és határozott szövegmondás, a test állapota, a feszültség fokozása...ezeknek mind összhangban kell lenniük, és ez őrjítően fárasztó tud lenni. De imád benne lenni az ember! Hatalmas élmény együtt építeni egy folyamatot!
Az Ötösszámú vágóhíd jelenlegi próbái során mindenkinek jelen kell lennie egyszerre a játéktérben folyamatosan. Az atmoszféra teremtés és a térrel és hangulattal való viszony kialakítása sokkal nehezebb, mert adott a díszlet és az általa már eleve megteremtett atmoszféra, ami bele kell helyezkedni és vele egynemű lényként kell létezni. Azt a hangulatot egy olyan érzetből kell felépíteni, amit a tér energiáiból lehet elcsípni, és össze kell vegyíteni a figurát építő érzettel. Ha ezt sikerül megtalálni, a darab építi önmagát.
A jelenetek kísérletezése közben az a legfárasztóbb, hogy a megfelelő érzetet megtalálja a játszó. Ez hatalmas energiába kerül, pedig ha sikerül bekapcsolni, akkor ez visz, és könnyít, nem nehezít a színész munkáján. Lazán engedni kellene, hogy fusson át a testen az energia. Nehéz nyitva tartani a kis ablakainkat az ilyen energiák áramlására, mert a hétköznapokban ezt kevésbé használjuk. Mindenki keresgél itt a táborban, próbáról próbára egyre jobban és könnyebben csípjük el. Tudjuk, hogy kemény küzdelem lesz ezt tudatosan művelni, de a törekvés magasan ível!

Vágóhídi Jelentések...



TRALFAMADORI
Üdvözöljük a fedélzetünkön, Mr. Pilgrim.
BILLY
Miért éppen engem?
TRALFAMADORI
Ez nagyon is földlakókra jellemző kérdés, Mr. Pilgrim. Miért ön? Azért, mert ez a pillanat egyszerűen itt van. Látott már borostyánban rabul ejtette bogarat?
BILLY
Igen.
TRALFAMADORI
Nos, Mr. Pilgrim, erről van szó. Itt vagyunk, rabul ejtve e pillanat borostyánjában. És nincs olyan, hogy miért.
BILLY
Hogyan kerültem ide?
TRALFAMADORI
A földlakók nagy magyarázók. Szeretik megmondani, mi miért következik be, és mit hogyan lehet elkerülni.
BILLY
Mit keresek az önök hajóján?
TRALFAMADORI
Ahhoz, hogy ezt megértse, egy másik Földlakóra is szükség lenne.
BILLY
Egy másik Földlakóra?
TRALFAMADORI
Persze. Aki elmagyarázza önnek. Maguk ott a Földön nagy magyarázók. Words, words, words... (általános derű az idegenek között)
BILLY
Már megbocsásson, de valamilyen magyarázatra mindig szükség van.
TRALFAMADORI
Mint például?
BILLY
Hát nem vihetnek el a maguk bolygójára csak úgy, minden ok nélkül!
TRALFAMADORI
Pedig pontosan ezt tesszük.
BILLY
Jézusom...
TRALFAMADORI
No igen, őt is ismerjük.

Vágóhídi gondolatok



"A legfontosabb dolog, amit a Tralfamador nevű bolygón az ott lakóktól megtanultam, hogy ha valaki meghal, az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna. Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban, éppen ezért nagy butaság, ha sírnak a temetésén. Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és a jövő, mindig is létezett, és mindig létezni fog. Az csak illúzió itt nálunk, hogy az egyik pillanat úgy követi a másikat, mint a zsinórra felfűzött gyöngyszemek. Ha egy Tralfamadori megpillant egy holttestet, csupán arra gondol, hogy a halott személy abban az adott pillanatban rossz állapotban van, ám ugyanaz a személy számos más pillanatban remekül érzi magát. Mármost, ha én jómagam azt hallom, hogy valaki meghalt, egyszerűen vállat vonok, és azt mondom, amit a Tralfamadoriak is mondanak a halottakra, ez pedig az, hogy: Így megy ez."

Jelentések a Vágóhídról...

(részlet a szövegkönyvből...)

"Mindig lesznek háborúk. Megakadályozni a háborúkat semmivel sem könnyebb feladat, mint feltartóztatni a gleccsereket. És ha nem zúdulnak is ránk a háborúk olyan állhatatos állandósággal, mint a gleccserek, még akkor is ott leselkedik az öreg, közönséges halál. Végül mindenkinek meg kell halnia, hogy sose mondjon vagy akarjon többé bármit is. A tömegmészárlás után legyen teljes a csend, s ez így is van mindig, ez alól csak a madarak kivételek. És mit mondanak a madarak? Egy tömegmészárlásról semmi egyebet nem lehet mondani, csak olyasmit, hogy „csipcsirip”. Megmondtam a fiaimnak, hogy soha, semmilyen körülmények közt ne vegyenek részt tömegmészárlásban, és hogy semmiféle ellenség lemészárlásáról szóló hír ne keltsen bennük soha örömet vagy diadalérzetet. „Mikor a nap feljött a földre, és Lót Coárba ért, kénköves és tüzes esőt bocsátott az Úr az égből Szodomára és Gomorára, és elsüllyeszté azokat a városokat, azt az egész vidéket, a városok minden lakóját és a föld növényeit is.” (A játéktér mozdulatlanná merevedik.) Az embereknek nem volna szabad hátratekinteniük."






Az ötös számú vágóhíd


teleszterion színházi műhely
 

az ötös számú vágóhíd



rendező: komáromi sándor



  
 Szereposztás
Billy Pilgrim - - - Kása Ferenc
Barbara Pilgrim - - - Oláh Júlia
Valencia Merble - - - László Dóra
Lionel Merble - - - Várszegi Martin
Roland Weary - - - Jung István
Paul Lazzaro - - - Benkó Zsófia Anna
Howard W. Campbell Jr. - - - Erős Dóra
Nő - - - Herczeg Diána
Hang - - - Reguli Dóra

Smink
Oláh Orsolya

Tér
Komáromi Sándor

Rendezőasszisztens
Kovács Mónika

Rendező
Komáromi Sándor


A „poo-tee-weet” filozófiája, avagy...

Mit lehet elmondani a háborúról? Mit lehet elmondani egy emberéletről? Mit lehet elmondani egy regényről? Mit lehet elmondani egy történetről?

Egy olyan történetről, amelyben nincsenek drámai konfliktusok, nincsenek hősök, nincsenek miértek, nincsenek okok, nincsenek igazi jellemek...

Valami olyasmit, amit a madarak is mondanak? Annyit, hogy „Csipcsirip”?

Ez a darab úgy kezdődik, hogy feljön a fény, és úgy végződik, hogy lemegy a fény. És a halálban senki és semmi nincs ott. Még Billy Pilgrim sem.