Gondolatok a Csigaházról:)



Mint az elmúlt hetekben szinte minden Zabhegyező előadás után, ma is sok okos és meglepő gondolat hangzott el Holden-nek a kacsákhoz való viszonyáról. Az előadások után a gyerekek drámafoglalkozáson vesznek részt. A foglalkozás alkalmával lehetőségük nyílik azt a kérdéskört is kibontani, hogy Holden miért foglalkozik azzal, hogy télen hová tűnnek a kacsák, ha befagy a tó? Az előadás hangsúlyosan felveti a problémát és ad válaszlehetőségeket is. Ma is több igen érdekes választ adtak a gyerekek. Többek között elhangzott, hogy Holden és a kacsák között párhuzam van, hiszen Holden sem tudja mi lesz vele, ha "befagy a tó" vagyis ha nehéz időszak érkezik az életébe. Vagy, hogy Allie miatt , a kisöccse miatt, akit korán elveszített, mivel nem nem tudja, hogy az aki meghal, hová tűnik. Tehát egyfajta fel nem dolgozott trauma következtében zavarodott össze Holden, és a kacsás kérdésen át próbálja megérteni a világ dolgait. Olyan megoldás is született, hogy a kacsák kérdéssel szeretne kommunikálni, mert úgy érzi, ez egy sokkal fontosabb dolog, mint a mindennapos rutin dolgok, hiszen ez olyan akár egy filozófia.
Sokat tanulunk nap mint nap a srácoktól, mert minden csoport más egy kicsit, mint ahogy az előadás is mindig más minden alkalommal!A foglalkozások egyben visszajelzések az előadásra is, és a közönség állapotára is.
Érdekes színházat csinálni rajzteremben, tornaszobában, konferenciateremben, aulában vagy akár tornacsarnokban. Hát ilyen helyeken fordulunk meg, a gyerekek saját közegébe visszük az előadást, és ez nekik is élmény lehet és nekünk, játszóknak is, hiszen a tér szerepe ugyanolyan fontos, mint bármelyik játszóé.
Már csak két hét van vissza a pályázat teljesítéséig, de remélem ugyanolyan színesen és aktívan fog telni, mint az elmúlt néhány hét.:)

Meseszekér fotók

8-án, kedden Veszprémben játszottuk Meseszekér, avagy a pórul járt Aesopus című előadásunkat. Az előadásról alább megtekinthetők Baky Dániel fotói, melyek kattintásra nagy méretet öltenek! :)

Újra úton a Csigaház!




Útnak indult a Zabhegyező című előadás és a hozzá tartozó színházi nevelés foglalkozás.
Mintegy 40 előadás alkalmával járjuk körbe pápai középiskolásokkal azt a témát, vajon Holden Caulfield miért olyan, amilyen, és hogy mivel érvelne a Pencey tanári kara, ha fegyelmi tárgyalásra kerülne sor a kicsapatás ügyében.




Színházi találkozón




Csoportunk tegnap az V. Soltis Lajos Színházi Találkozón lépett fel.
Sajnos nem tudtunk végig ottmaradni a fesztiválon, hiszen nagy munka áll előttünk, amit már január 31-én útnak indítunk.
Ennyi ott töltött idő is újra elég volt, hogy részesüljünk abból a hihetetlen vendégszeretetből, amivel a celldömölki színház tagjai fogadják a résztvevőket.
Szomorúan hallottuk, hogy ők is nagy nehézségekkel küszködnek, de remélem, megoldódnak gondjaik, hiszen az ország egyik legizgalmasabb és legnagyobb múltú színházi jelensége az övék.
Úgy látszik, Dosztojevszkijnek igaza volt: a Sátán a 20. században a közömbösség alakját ölti magára.
De kedves Dosztojevszkij Úr! Ne aggódjon, mert a mi feladatunk viszont ébren tartani az egymásra való odafigyelést és a közösségek iránti elkötelezettség szükségességét!
És hogy milyen eszközünk van rá?
Testünk, lelkünk és szellemünk. Kell más?

http://kultura.hu/main.php?folderID=952&ctag=articlelist&iid=1&articleID=309635

ZABHEGYEZŐ


Nyolcan játsszák. Ennyien állnak a sakktáblán hátul a sorban.
Nyolcan.
Éppen eggyel többen, mint a gonoszok.
Egyetlen sakkfigurával többen.
A királynő nálunk Holden zsebébe van zárva. Mert Jane egyszer csókot nyomott rá, és örökre megpecsételte vele az ember sorsát. Azt, hogy szeretve van. Mindegy, ki által, de szeretve van. Ez az ember rendeltetése. Hogy szeretik.
Holden talán nem érzi, vagyis csak későn érzi meg.
Vagy még éppen nem későn...
Ő a király a sakktáblán. És őt védi a királynő. Minden erejével.
És tudod, mi a szép a sakkban?
Hogy nem halállal zárul.
Körbeveszik, és amikor nem tud lépni, vége...

A Magyar Kultúra Napja



2011. január 22-én Csöndszilánkok címmel a Magyar Kultúra Napja alkalmából mutattuk be a klasszikus és kortárs költők és költőnők verseiből szerkesztett oratórikus játékot. A műsornak (ugyanúgy, ahogyan Zabhegyező című munkánknak is) a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár nagyterme adott otthont.
Csoportunk a tavalyi év júniusától otthontalanul, a Pannon Egyetem által mellőzött csoportként, tehát már nem egyetemi háttérrel működik.
De bármennyire is afelé tendál a világ, hogy a mindannyiunk számára történelmi létezést és más, idegen országokkal közös alapokon (humán értékeken) nyugvó kommunikációt biztosító test-test közeli kulturális létezést egyre nehezebb helyzetbe hozza, a törekvést a hétköznapi létezésen túllépő, magasabb szellemi szint megélésére nem tudja megfojtani az emberekben.

A lelki és szellemi élet alapvető sajátossága ugyanis, hogy nem helyhez kötődik, hanem kizárólag azokhoz a törekvésekhez, amelyek az emberi aktivitásban, a cselekedetértékű megnyilvánulásokban mutatkoznak meg.

Ha belegondolunk - Krisztust egy istállóban hozta világra Mária. Ezzel meg is pecsételődött a legmagasabb szintű emberi törekvések sorsa, nevezetesen az, hogy ne kötődjön semminemű világi értékrendhez, születésének és létének egyes-egyedüli helyeként az embert és az emberek közötti kommunikációs teret határozza meg.

Ha ezt elveszítjük, legfőbb törekvésünket veszítjük el: elemelkedni a vegetáció szintjéről annak érdekében, hogy Emberré váljunk.

Az ember első műalkotásai nem egyszerűen az önkifejezésről szóltak, elsősorban a világot akarták visszatükrözni. Megismételni, absztrahálni, kifejezni mindazt, ami az ember és a világ kapcsolatából lecsapódik. A művészi forma éppen ezért a világot megélt emberen keresztül átszűrt esszenciája a valóságnak. Nem puszta valóság, hanem lényegiség, amit semmilyen más forma nem ad vissza ilyen intenzitással. Mert művelői tudják, hogy egyetlen igaz érték van csupán a világban: a haladás. De hogy mit jelent a haladás?

Ezen a napon ne kérdezzünk róla mást, csak Kölcseyt!

"Vagynak emberek, mint az állóvíz, mely bizonyos határokban áll, de tesped, s haladásra nem való. Mások, mint a csendes folyam, mely akadálya nem lévén, szokott útját egyformán járja. Amazoknak hasznát nem vehetni; ezeken pedig próba nélkül nem építhetsz. Vess útjokba akadályt, vagy várd, míg mások vetni fognak; s ha akkor az akadállyal meg nem küzdve másfelé folynak, csak gyengéiket használhatod; ha pedig megküzdenek, s küzdenek lankadatlan, fűzd őket kebeledhez. Ily küzdők egyesűlete bölcseség által vezetve a legszebb társaság."

/Parainesis/


Új év, új lendület, új darab!
Épphogy csak elkezdődött ez az év, mi már új darabon törjük a fejünket.
2011. 01. 15-én ismét elindult a Teleszterionos alkotótábor, Salinger Zabhegyező című művére alapozva. 15-én, azaz szombaton útnak indult kis csapatunk Balatonalmádiba, a tábor helyszínére. A leérkezés zökkenőmentes volt, a kezdés már nem annyira: akadt egy kis technikai problémánk, de persze nem kell aggódni, hamar kiküszöböltük a dolgot.
Az első nap ráhangolódással, mozgással, játékkal indult, majd később áttértünk a darabra. Rengeteget beszélgetünk a darab kapcsán: beszélünk célokról, érzelmekről, élményekről, benyomásokról.
Már nagyon várom az elkövetkezendő napok fejleményeit, s amint tudom, írom is a következő bejegyzést.
Kovács Mónika