Éles és gyors sikoly

Egy hosszú, kemény és izgalmas szülés

Éles és gyors sikoly című előadásunk alkotófolyamatáról

Az elmúlt időszak legfontosabb időszakának november utolsó felét mondanám. Ha nem is mindenkinek, nekünk, Ajkaiaknak biztos. Azt az időszakot, amire én személy szerint bármikor visszamennék.

Akkor „készült” el legújabb kamara- előadásunk, ami Siobhan Dowd regényéhez hasonlóan az ÉLES ÉS GYORS SIKOLY címet viseli. Kész természetesen még nincs (soha nem is lesz), hiszen folyamatosan alakul és fejlődik, ha már a darabnál maradok, mint egy kisgyerek.

Ez az előadás is az elődjeihez hasonlóan nagy futammal érkezett. Elsőként a pápai JMSZK ifjúsági bérletében volt látható 4 alkalommal.

Azonban a sikoly mégis teljesen más.

M ár csak ha a próbafolyamatot is nézem. Tavaly decemberben találkoztunk először ezzel a történettel, és azt hiszem, nem mondok azzal hülyeséget, hogy mindannyiunk kedvence lett. Hogy is kezdődött?

Tavaly egyik próbára Dia, úgy érkezett, hogy Sanyi ajánlott neki egy könyvet, ami egy jó előadás alapanyag lehet számunkra. (Tényleg az lett). Szóval szünetben mindannyian elolvastuk, és az új évi próbánk már egy elemző próba volt.

Aztán kiosztódtak a szerepek.

Be kell vallanom engem ez lepett meg elsőként a legjobban. A regény elolvasása után persze azon is el kezdtünk agyalni, hogy vajon ki kicsoda lesz. Én egyetlen karakterre mondtam azt, hogy biztos vagyok benne, hogy nem én leszek, és az az APA, JOE TALENT volt. Valahogy nem tudtam elképzelni magam akként a karakterként. Mondhatni, hogy Joe Talent állt tőlem a legtávolabb. Ezért ért váratlanul, amikor megkaptam.

És kezdetét vette a próbafolyamat… Hogy miért volt hosszú és kemény szülés? Mert azalatt az év alatt, amíg a megalkotásán dolgoztunk volt számos pozitív és negatív pillanat is. (Mint minden jó előadásban)

Azt szeretem ebben az alkotófolyamatban (többek között), hogy ez volt az, ami mindig váratlanul ér. Voltak pillanatok, amikor már kezdtek feljönni a negatív gondolatok, hogy hogyan is lesz ebből előadás, aztán a következő ennek már pont az ellentettje volt, olyan dolgok születtek, hogy vagy az előadás részévé váltak, vagy olyan röhögő görcsöt kaptunk, hogy alig tudtunk kijönni belőle. A célegyenes előtti hétvégén röhögő és sírógörcsre is egyaránt volt példa. Amellett, hogy olyan poénok születtek, hogy már a széktől fordultunk le a röhögéstől, azon a hétvégén tapasztaltuk meg igazán milyen is az előadásunk valódi énje.

Mint egy jó versenyen is, a célegyenes lett a legizgalmasabb. Legalábbis számomra. Bár be kell valljam, minden pillanatára már nem emlékszem. Az előzővel együtt az a hétvége volt az, amikor, minden más megszűnt, és CSAK a sikoly volt. És valahogy minden, ha egy kis rásegítéssel is, de elkezdett működni. Sokszor kaptuk azon magunkat, hogy már az ebédszünet következik, aztán hogy már a nap végén vagyunk.

Emlékszem, mikor szombat este (negyed tíz körül lehetett), nekiálltunk annak a bizonyos jelenetnek, amivel én a folyamat alatt a legtöbbet küzdöttem. És az is szempillantás alatt összeállt, pedig jó pár hónapot harcoltunk vele.

Rá következő nap meg már a zártkörű bemutató következett. Na ami azon a vasárnapon történt, azt leírni nem lehet…én legalábbis nem tudom… szerintem át kell élni. Amikor 3 óra van az első futamig és még van hátra pár jelenet, amit még meg kell csinálni, és még benned is össze kell, hogy álljon… Az utolsó emlékem mielőtt az egész elkezdődött, hogy a jeleneteken gondolkodom. És filmszakadás… Akkor eszméltem rá, hogy hol is vagyok pontosan, amikor a tér elkezdett sötétedni… És ott vagyok újra ismerősök társaságában egy furcsa érzéssel az előadásról beszélgetve.

De mi ez az érzés? Aminek előadás után érzem magam. Gusztustalannak. Joe Talent az a személy az egész történetben, aki az egyik leggusztustalanabbnak mondható a regényben. Mindenegyes találkozásom vele egy hatalmas harc. (Jó értelemben) Mindenegyes alkalomkor, amikor a bőrébe kell bújnom, megismerem az ember azon oldalát, aki csak magával foglalkozik, és nem érdekli hány másik életét teszi tönkre a saját, olykor már beteg akaratával, döntéseivel is. Ennek az embernek mindig más oldala mutatkozik meg előttem, és amikor a végén szembesülők azzal, hogy ez én voltam, belőlem szólt, akkor egy kicsit tudom utálni magam. De ezért szeretem az előadást. Mondhatni megismerem a sötét oldalam.

Ezért is, na meg természetesen azért is, mert egy olyan társadalomról mond el egy történetet, ami egy az egyben igaz a mienkre is. Egyre több társadalomproblémával találkozom a hétköznapokban, és már egy ehhez hasonló tapasztalat is ebbe a kupacba tartozik, ami egyre többször üti fel a fejét.

És beszélni kell róla, akár ezen az előadáson keresztül, ebből kiindulva, vagy csak úgy, és nem elrejteni, menekülni előle, mint ahogy Coolbar takargatja a saját szennyét, és ahogy APA menekül saját maga elől is.

Remélem, hogy hosszú folyamatnak nézünk még elébe ezzel előadással, és jó sok helyen tudunk majd elindítani emberben egy-egy gondolatmenetet.

És hogy még jó párszor érezhessem magam gusztustalannak egy ÉLES ÉS GYORS SIKOLY után.

Veres Péter

Fotók: papa-ma.hu

Éles és gyors sikoly

Most már több mint egy éve foglalkozunk Siobhan Dowd Éles és gyors sikoly című könyvével, illetve annak színpadra állításával. Már túl vagyunk egy zártkörű premier bemutatón, és 4, pápai középiskolás diákoknak játszott előadáson. Mégsem tudom azt mondani, hogy kész van a darab. Mindig változik, mindig más részleteket fedezünk fel benne, ami pontosításra szorul, vagy nem foglalkoztunk vele eleget.

Az előző évben azzal kezdtük a próbafolyamatot, hogy elolvasta mindenki a regényt. Ismétlem MINDENKI(!). Már ezt is egy jó jelnek fogtam fel. Mindegyikőnket megragadta a történet. Nagyon sok nehéz kérdést feszeget, olyanokat, amik fontosak, mégsem „merünk” beszélni róla. Sajnos sok a tabu a világunkban, és ezt megtaláltuk a történetben is.
Elsőre megérintett a főszereplő lány, Shell sorsa. Nem ismerjük meg pontosan a belső világát, én mégis azt éreztem, hogy értem őt… Mikor kiderült, hogy az én feladatom lesz megformálni őt, megijedtem. Ez volt az, amitől az elolvasás óta tartottam. Kihívásnak fogtam fel, nem lehetetlennek. Shell „segítségével” jobban megismertem magam, és ezt minden sablon nélkül merem kijelenteni. Olyan érzelmi mélységekbe vitt el engem, ami… ami… huu, igen. Szóval eszméletlen.

A próbák során úgy érzem, hogy közelebb kerültem a többiekhez, mint eddig valaha. Némely gyakorlatkor szinte szavak nélkül sejtettem egy-egy ember gondolatait, és éreztem az érzéseiket. Egyszerre volt csodálatos és fájdalmas. Sokat beszélgettünk a tapasztalatainkról. Maga az előadás létrehozása lassan indult el. Talán nem mertünk játszóként igazán elmerülni ebben a sáros, mocsáros regénybeli társadalomban. Miután viszont túllendültünk ezen, egyre szebben kirajzolódtak az egyéniségek és a viszonyok. Érdekes, arról is szó esett egyszer, hogy korábban tudtuk, értettük, hogy melyik helyzetekben kell zavarban lenni, undorodni, vagy hasonló, de amíg próbákon nem tapasztaltuk meg kicsit valóságosabban az érzést, addig csak felszínesen eljátszott dolgok maradtak. Utána viszont sokkal természetesebben tudtuk előadni a jelenetben.

Sok tapasztalatot szereztem, és rengeteget tanultam ebben az évben az előadásnak köszönhetően. Örülök, hogy a nehéz időszakok ellenére nem adtuk fel, és folytattuk. Együtt. Közös erővel. Nem beszélve Sanyi, és Dia támogatásáról. Nagyon sokat segítettek nekünk, és nem hagyták, hogy a kevesebbel is beérjük.

Remélem az Éles és gyors sikoly sokáig játszható munkánk lesz.

Bércy Maja

IETM 'World Cafe'

Amikor a pályázati felhívást megkaptuk, mely szerint lehet jelentkezni az IETM ’World Cafe’ rendezvényére, akkor rögtön három dolognak kellett utánanéznem. Mi is az az IETM, mit jelent a  „’World Cafe’ format” és vajon az egyesületünk bele tartozik a kritériumok által meghatározott halmazba?

A rendezvény pályázatában ez a leírás szerepelt: „A program elsődleges célja, hogy a világ minden táján a művészetek szigorúan vett kereteiből kilépő, nem-formális oktatást, közösségépítést, kulturális alapellátást stb. megvalósító programokról az érdeklődő szervezetek információt szerezhessenek, azokat hazai kontextusba átültethessék és nemzetközi partnereket találjanak, amelyek segítségével saját működésükben a művészeti programok lehetőségeit integrálni tudják.”

Gondoltam, ez rendben, művészeti iskolás oktatást és művészeti tevékenységet folytatunk, részt vettünk már számos közösségfejlesztést elősegítő programban, és olyan színházi előadásokat készítünk, sokszor a művészeti iskolás diákokkal együtt, ami reflektív a társadalmi problémákra, tehát ezt nekünk találták ki!
Megírtam a pályázathoz szükséges bemutatkozást, és szerencsére sikeres lett, tehát ott volt a következő feladat: felkészülni a prezentációra, utánajárni a ’world cafe format’ – nak és persze megjelenni a rendezvényen.

Az IETM honlapja rendkívül igényes és informatív, már csak azért is megérte foglalkozni a pályázattal, hogy tudomást szerezzek erről a szervezetről. Az ember, és jelen esetben egy ilyen típusú egyesület is, mint a Teleszterion Kulturális Egyesület, ilyenkor úgy érzi, minden nehézség ellenére megéri küzdeni, folytatni a valamikor megkezdett munkát, mert nincs egyedül, és igenis világszinten része egy olyan folyamatnak, ami a művészeteket és kultúrát olyan égisz alá vonja, amire igazán azt lehet mondani, hogy társadalmilag hasznos és fontos.

„Az IETM a kortárs színház- és táncművészetek területén működő szervezetek hálózata, amely 50 országból mintegy 500 tagszervezetet, többek között fesztiválokat, színházakat, impresszáriókat, kurátorokat, producereket, kormányzati szerveket, információs és kulturális központokat foglal magába.”

A ’World Cafe format’ egy olyan formája a kérdések megvitatásának, eredmények elérésének, amely valóban demokratikus. Hiszen adott egy téma. Adottak ezzel a témával kapcsolatban tények, felvetések és kérdések. Kérdéseket kapnak a résztvevők a témával kapcsolatban, amiket megvitatnak, majd a megvitatás eredményeként válaszokat, és lehetséges megoldásokat próbálnak közösen összeállítani.

A forma így néz ki: adottak asztalok, amik körül 4-5 fő ül, A3-as papír ívekkel és színes filctollakkal. Van 5-6 ilyen asztal, létszámtól függően. Jelen esetben nem egy egyszerű problémafelvetés történt egy – két kérdéssel, hanem 6 magyar és egy külföldi szervezet/alkotó 3 perces bemutatkozása után tette fel a kérdéseket a moderátor. Minden asztalhoz leült a bemutatkozó szervezetektől egy fő, és hozzá csatlakozott 4-5 fő az IETM konferencián résztvevő nemzetközi szakemberek közül. 20 perc beszélgetés és jegyzetelés következett a feltett kérdésekről. Egy fő vállalta a pontos jegyzetelést, aki majd a rendezvény végén az adott asztal szószólójaként összefoglalja a konklúziót.  A cél a probléma körüljárása volt, majd egy mondat megfogalmazása, amit úgy gondoltunk, akár megoldás lehet, vagy hozzásegíthet a megoldáshoz. Majd 20 perc után az a személy maradt csupán a helyén, aki előadó volt, és a szószóló. A többiek pedig egy másik asztalhoz ültek, mindig olyanhoz, ahol még nem voltak. Így az asztaltársaságok mindig megújuló tagokkal újabb és újabb nézőpontokkal gazdagították a végül szép színessel teleírt papír íveket. Az utolsó kör után, meghallgattuk az összefoglalókat.

Azt a témát jártuk körül kérdésekkel, hogyan működhetnének még hatékonyabban a képviselt civil szervezetek, egyesületek, alkotók?

Hogyan érhetnének el több embert az olyan közösségformáló civil szervezetek, mint amelyeket a résztvevő előadók képviselnek? És mit kellene ahhoz tenni, hogy az adott terület, amivel foglalkoznak, eljusson társadalmi szinten az emberekhez, és ők érdeklődőek legyenek? Érdeklődő legyen a tevékenység felé olyan személy is, akit nem érint közvetlenül, esetleg támogassa is a szervezetet, valamiért érezze magáénak, esetleg csatlakozzon is annak tevékenységéhez. Vagy például mi az oka annak, hogy itt Magyarországon még mindig furcsának találják az emberek a közösséghez tartozást, a civil szervezetek működését? Vagy sok esetben nem is tudnak - akár a saját lakhelyükön működő – a szervezetek munkájáról.
Az is fontos kérdés volt, hogy ki is számít hátrányos helyzetű embernek vagy társadalmi csoportnak ma. Milyen szerepe lehet a művészeteknek abban, hogy ezek a szervezetek könnyebben tudják teljesíteni céljaikat?

Az asztal, ahol én is ültem, végül arra a válaszra jutott, hogy valamilyen nézőpontból mindenki lehet hátrányos helyzetű. Ennek a mértéke nyilván az adott élethelyzettől függ, amiben van.

Főként olyan szervezetek vettek részt a rendezvényen, akik valamilyen integrációs programmal foglalkoznak. Menekültekkel, romákkal, mozgássérült emberekkel, börtönviselt fiatalokkal; tehát nehéz sorsú, a társadalomi periférián élőkkel. Én egy olyan szervezetet képviseltem, ami nem kifejezetten hátrányos helyzetű személyekkel vagy társadalmi csoporttal foglalkozik, és annak a csoportnak az életébe kívánja a művészeti tevékenységet integrálni, ezért az én asztalomnál ülők picit más kérdésben is részt vehettek. A mi civil egyesületünk olyan dolgokban vesz részt főként, amikbe a színházat, a drámapedagógiát tudja belevinni, ezzel megsegítve más civil közösségek munkáját, és olyan oktatást nyújt a diákjainak, ami által könnyebben és nyitottabban fordulnak saját és társadalmunk problémáihoz. Olyan munkáink vannak, amelyek egy vidéki kisváros mindennapi életébe próbálják a művészeti tevékenységeket, a közösségi élet hasznosságát belevinni.

Ezt pedig legkönnyebben a fiatalok bevonásával lehet elérni, ők pedig az oktatáson keresztül a legkönnyebben elérhetőek, és erre alkalmas a művészetoktatás.

Végül a konklúzió körülbelül minden csoportnál ugyanaz lett. Mindenhol picit probléma specifikusan megközelítve, de abban mindenképpen egyetértettünk,hogy a művészeti tevékenységeknek, főleg a színházi, azaz színjátszó és önismereti tréningeknek, hatalmas feladataik vannak a kisközösségek életében, hiszen önismeret fejlesztő hatásúak, és az egyén ha tisztában van a saját értékeivel, könnyebben megtalálja a helyét a társadalomban, esetleg olyan válaszokat talál meg, amik pozitívabb életszemlélettel gazdagítják. De tulajdonképpen minden kreatív, művészeti tevékenység fejlesztő hatással bír az egyénre, és ezáltal a közösségre is, amelyben az az egyén részt vesz. Tehát nagy feladata ezeknek a szervezeteknek, hogy kiálljanak a saját ügyeikért. Mit kell ehhez tenniük?

Egyetértés volt abban, hogy ki kell építeniük jól működő kapcsolati hálót, és ezáltal könnyebben megtalálni a működéshez szükséges forrásokat, mind anyagilag, mind emberileg. Akkor is, ha ez az adott politikai és/vagy társadalmi helyzetben sokszor nehéz és sok erőfeszítést igényel. Fontos továbbá a kommunikáció. Hangot adni a tevékenységről, annak milyenségéről és eredményeiről. Kulcsszavak lettek a láthatóság, kommunikáció, művészeti tevékenység, közös projektekben való gondolkodás. Az, hogy ne elszigetelten és láthatatlanul küzdjék meg a hétköznapokat  ezek a szervezetek, hanem merjenek nagyok lenni, mert jó és hasznos az, amit és ahogyan képviselnek. Az emberséget, egy emberibb társadalmi és közösségi felfogást.

Köszönöm a lehetőséget, inspiratív és feltöltő volt részt venni ezen a rendezvényen, úgy érzem valós párbeszédek alakultak ki.

A képeket Balázs Turós készítette.
forrás
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1013587488678779.1073741842.238023369568532&type=3

IETM facebook, honlap:

https://www.facebook.com/IETMnetwork/

https://www.ietm.org/

A FESZTIVÁLGYŐZTES SZÍNJÁTSZÓ ELŐADÁSOK

 FESZTIVÁLJA

MU SZÍNHÁZ 2015 SZEPTEMBER 11 - 13.

A Teleszterion Színházi Műhely is ott lesz!

http://www.mu.hu/hu/program/1990/feszt-fest

Szeptember 11. 16:00 Teleszterion Színházi Műhely (Pápa): Euripidész: MÉDEIA

az előadás időtartama: 60 perc
jegyár: 1500 Ft
XI. kerületi lakosok számára: 1350 Ft

A Komlói Amatőrszínházi Találkozó (KASZT) fődíjasa, a címszereplő, Herczeg Diána ugyanitt a legjobb női alakítás díját nyerte el.

A színházi műhely 2013 óta működik, jelenleg művészeti iskolás tevékenysége, fizikai színházi kísérleteik és országosan egyedülálló, prózát és látványt ötvöző tűzszínházi profiljuk alakítják arculatukat. A „Szélkötő Kalamona” című tűzszínházi előadásuk a tavalyi évad Paál István Diplomása volt.

A Médeia című előadásuk a Rakovszky Zsuzsa féle fordítás szövegét használja, és igyekszik újraértelmezni bizonyos görög színházi tradíciókat. Munkájukban nagy hangsúlyt fektetnek a magyar színházi hagyományok, valamint a kortárs európai színházi tendenciák közötti különbözőségek felmutatására, illetve ezek áthidalására. Hisznek a színház spiritualitásában, hangoló és áthangoló erejében, embert megvilágító lehetőségeiben.

szereplők:
Médeia: Herczeg Diána
Iaszón: Szekeres Máté
Aigeus: Tegyi Kornél
Gyermekek: Benkó Zsófia, Móczár Bence

rendező: Komáromi Sándor
bábok: Ramazuri Bábszínház
a rendező munkatársai: Pápai Fruzsina, Veres Péter

Kedves színjátszást, színházat és drámajátékot kedvelő fiatalok!

Itt a tanév első hete...
és mi a legjobb a szeptemberben? 

....
A művészeti iskolák is megnyitják kapuikat! Ha érdeklődsz a színjátszás és drámajátékok iránt, ha szeretnél heti egy alkalommal aktívan pihenni, akkor jelentkezz a Pápán vagy Ajkán induló színjáték és dráma csoportok egyikébe!

További információ:

PÁPAI felhívás:
Jelentkezz az ECK IMRE ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI ISKOLA dráma és színjáték képzésére, mely heti egy alkalommal jelent kreatív és hasznos elfoglaltságot a tanév során.
Oktatóink a Teleszterion Színházi Műhely munkatársai. Jelentkezés és beiratkozás menete: jelentkezési lapot és tájékoztatást 2015 szeptember 4.-én tartandó nyílt szülői értekezleten kaphatsz, melyet a HEMO (Pápa, Huszár lakótelep 3.) 2. emeleti termében tartunk 18.00 órai kezdettel.
Várjuk szeretettel a leendő diákokat és szüleiket!
A beiratkozás folyamatos 2015 szeptember 11-ig Pápán a Honvéd utca 5. -ben, munkanapokon 9.00-16:00-ig Érdeklődni, info:
Komáromi Sándor: +3670 603 3490
Herczeg Diána: +3670 620 8005
web.: http://pecsiszinhaz.hu/?page_id=2351


AJKAI felhívás:
Jelentkezz az ECK IMRE ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI ISKOLA dráma és színjáték képzésére, mely heti egy alkalommal jelent kreatív és hasznos elfoglaltságot a tanév során.
Oktatóink a Teleszterion Színházi Műhely munkatársai. 
Jelentkezés és beiratkozás menete: jelentkezési lapot és tájékoztatást 2015 szeptember 9.-én tartandó nyílt szülői értekezleten kaphatsz, melyet Ajkán, a József Attila utcában, a dráma teremben tartunk (Fekete István Ált.Isk. udvara) 18.00 órai kezdettel.
Várjuk szeretettel a leendő diákokat és szüleiket! A beiratkozás folyamatos 2015 szeptember 11-ig Pápán a Honvéd utca 5. -ben, munkanapokon 9.00-16:00-ig (pótbeiratkozás Ajkán: szeptember 14. 16.00-18.00) érdeklődni, info: Komáromi Sándor: +3670 603 3490; 
Herczeg Diána: +3670 620 8005 
web.:http://pecsiszinhaz.hu/?page_id=2351

Éjszakai fürdőzés?Tüzes hangulattal!

Pápán, a Várkertfürdőben, az éjszakai fürdőzést megfűszerezzük egy kis tüzes hangulattal...elő a fürdőruhákat és péntek este várunk szeretettel a Termálfürdőbe!