A Teleszterion Színházi Műhely színházi programjainak szellemi műhelye
Kapolcsi PRÓBAnapok
Az idő akkor létezik csak, amikor szünet van. Munka közben, legyen az erősítés vagy beszédtechnika, vagy darab próba, egyszerűen a feladat ritmusától függ az idő pergése. Olyan ez, mint, amikor egy finom ételt fogyaszt el az ember....kitágul és összeszűkül a tér és idő.
Már az Ötösszámú vágóhíd adaptációját próbáljuk. Furcsa volt a váltás, mert az első két hétben a Zabhegyezőt próbáltuk, ami egészen más technika mentén haladt, mint ez a próbafolyamat.
A Zabhegyező adaptációt egy olyan reál játék mentén ragadtuk meg, ami a bennünk képzett érzeteket adta át a realitás mentén a nézőnek. A fókusz, a belső érzetek, a játék ritmusának kialakulása, az intenzitás fok, a jelenlét kérdései foglalkoztattak minket. Onnan közelítettük meg a játékot, (mindkét darabnál) hogy mindenki a darab kezdetétől a darab végéig a játéktérben van. Olyan atmoszféra teremtés szükséges, amit az sem tör meg, ha a figura átalakul, ha hangulat vagy érzelmi váltás következik be. Sőt, annak kell fokoznia a játék ívét. Végig intenzíven jelen lenni, nagyon fárasztó volt.És könnyű kiesni, és megtörni a folyamatot. Nyolc ember egymásra hangoltan kell építsen egyszerre egy hangulatot, pillanatot. A pontos és határozott szövegmondás, a test állapota, a feszültség fokozása...ezeknek mind összhangban kell lenniük, és ez őrjítően fárasztó tud lenni. De imád benne lenni az ember! Hatalmas élmény együtt építeni egy folyamatot!
Az Ötösszámú vágóhíd jelenlegi próbái során mindenkinek jelen kell lennie egyszerre a játéktérben folyamatosan. Az atmoszféra teremtés és a térrel és hangulattal való viszony kialakítása sokkal nehezebb, mert adott a díszlet és az általa már eleve megteremtett atmoszféra, ami bele kell helyezkedni és vele egynemű lényként kell létezni. Azt a hangulatot egy olyan érzetből kell felépíteni, amit a tér energiáiból lehet elcsípni, és össze kell vegyíteni a figurát építő érzettel. Ha ezt sikerül megtalálni, a darab építi önmagát.
A jelenetek kísérletezése közben az a legfárasztóbb, hogy a megfelelő érzetet megtalálja a játszó. Ez hatalmas energiába kerül, pedig ha sikerül bekapcsolni, akkor ez visz, és könnyít, nem nehezít a színész munkáján. Lazán engedni kellene, hogy fusson át a testen az energia. Nehéz nyitva tartani a kis ablakainkat az ilyen energiák áramlására, mert a hétköznapokban ezt kevésbé használjuk. Mindenki keresgél itt a táborban, próbáról próbára egyre jobban és könnyebben csípjük el. Tudjuk, hogy kemény küzdelem lesz ezt tudatosan művelni, de a törekvés magasan ível!
Már az Ötösszámú vágóhíd adaptációját próbáljuk. Furcsa volt a váltás, mert az első két hétben a Zabhegyezőt próbáltuk, ami egészen más technika mentén haladt, mint ez a próbafolyamat.
A Zabhegyező adaptációt egy olyan reál játék mentén ragadtuk meg, ami a bennünk képzett érzeteket adta át a realitás mentén a nézőnek. A fókusz, a belső érzetek, a játék ritmusának kialakulása, az intenzitás fok, a jelenlét kérdései foglalkoztattak minket. Onnan közelítettük meg a játékot, (mindkét darabnál) hogy mindenki a darab kezdetétől a darab végéig a játéktérben van. Olyan atmoszféra teremtés szükséges, amit az sem tör meg, ha a figura átalakul, ha hangulat vagy érzelmi váltás következik be. Sőt, annak kell fokoznia a játék ívét. Végig intenzíven jelen lenni, nagyon fárasztó volt.És könnyű kiesni, és megtörni a folyamatot. Nyolc ember egymásra hangoltan kell építsen egyszerre egy hangulatot, pillanatot. A pontos és határozott szövegmondás, a test állapota, a feszültség fokozása...ezeknek mind összhangban kell lenniük, és ez őrjítően fárasztó tud lenni. De imád benne lenni az ember! Hatalmas élmény együtt építeni egy folyamatot!
Az Ötösszámú vágóhíd jelenlegi próbái során mindenkinek jelen kell lennie egyszerre a játéktérben folyamatosan. Az atmoszféra teremtés és a térrel és hangulattal való viszony kialakítása sokkal nehezebb, mert adott a díszlet és az általa már eleve megteremtett atmoszféra, ami bele kell helyezkedni és vele egynemű lényként kell létezni. Azt a hangulatot egy olyan érzetből kell felépíteni, amit a tér energiáiból lehet elcsípni, és össze kell vegyíteni a figurát építő érzettel. Ha ezt sikerül megtalálni, a darab építi önmagát.
A jelenetek kísérletezése közben az a legfárasztóbb, hogy a megfelelő érzetet megtalálja a játszó. Ez hatalmas energiába kerül, pedig ha sikerül bekapcsolni, akkor ez visz, és könnyít, nem nehezít a színész munkáján. Lazán engedni kellene, hogy fusson át a testen az energia. Nehéz nyitva tartani a kis ablakainkat az ilyen energiák áramlására, mert a hétköznapokban ezt kevésbé használjuk. Mindenki keresgél itt a táborban, próbáról próbára egyre jobban és könnyebben csípjük el. Tudjuk, hogy kemény küzdelem lesz ezt tudatosan művelni, de a törekvés magasan ível!
Kedves napló!
Ez a reggel egy kicsit lazább volt. Nem kellett olyan korán kelni. A munkát nem kezdtük előbb, mint fél 10. Ettől a pillanattól fogva pedig elkezdtük a komoly munkát, vagyis elkezdtünk ugrálni régi idők nagy slágereire. Igazából ez a délelőtt az erősítésről szólt, de a zenére való ugrálást nem nevezném igazi erősítésnek. Mármint nem érzi az ember erősítésnek, inkább egy vidám ugrálásnak. Ezek a délelőttök, mikor Günterre ugrálunk, szinte kikapcsolódás az egész csoportnak. Ha jól tudom 60 percet ugráltunk folyamatosan. Zene nélkül ez nem sikerült volna, így az egész társaság élvezte a dolgot.
Azért nem úsztuk meg a minden másnap elvégzendő erősítő feladatokat, így aztán csurom vizesen, kicsit fáradtan elkezdtünk erősíteni.
Miután elvégeztük ezeket a feladatokat Sanyi nagylelkűen adott nekünk 2 órás szünetet. Ez azt jelentette, hogy 13 órától 15 óráig szabadok voltunk. Ezt az időt mindenki pihenéssel, relaxálással, szövegtanulással, avagy a feladott sudoku rejtvénnyel foglalkozott.
Délután kemény munkának álltunk. Először egyensúlygyakorlatot csináltunk. Ennek lényege, hogy különböző irányokból impulzust kapunk (golyó, dárda, stb.) és ennek a becsapódását kellett végigkövetni. Pl.: ha kaptál egy golyót a hasadba, akkor először a hasadat kezded behúzni, aztán a találat helye köré egy tölcsért próbálsz kialakítani az egész testeddel. Ezt a feladatot fokoztuk egy idő után azzal, hogy egy-egy személyt kiválasztottunk és ő adta nekünk a kiindulási pontokat (becsapódási helyeket), majd párokba rendeződtünk és egyszerre 2 impulzusnak kellett a folyamatait véghezvinni. Mármint mielőtt még az egyik folyamat hatása befejeződött volna, kaptunk egy másik impulzust is.
Ezután közös filmezés következett. Persze ez sem csak úgy szimplán filmezés volt, hanem megnéztünk 2 konkrét jelenetet és ezeket kellett előadni utána. A Nagymenők című filmből volt a 2 jelenet.
Az egyik jelenet egy féltékeny nőt jelenít meg, aki a férje szeretőjét keresi meg és beszélni akar vele. Kapucsengőn próbálkozik, de nem veszi fel, illetve nem akar vele beszélni a másik nő. A feleségnek erre egyre jobban fokozódik a haragja és egy idő után már össze - vissza csapkodja a kaputelefont és ordítozik, hogy mindenkinek elmondja, hogy milyen egy kurva a nő.
A másik jelenetben a férj arra ébred, hogy a felesége pisztolyt szegez a fejéhez. Nagy nehezen sikerül a férjnek leállítania a nőt. Mikor ez sikerül, 1 hirtelen pofonnal felülkerekedik, s ezzel le is esnek az ágyról. Ekkor a férfi szegez pisztolyt a nő fejéhez. Miután otthagyja a férj feleségét, ő sírva fakad és utána ordítja, hogy BOCSÁSS MEG.
A telefonos jelentet Dia, Reguli Dóri és Erős Dóri játszották, míg a férfi-nő párbajban Julcsi-István és Zsófi-Feri párosítás valósult meg. László Dóri sajnos ebből a körből kimaradt, mivel nem érezte jól magát.
A következő feladat egy kézfogás volt, de nem akármilyen kézfogás. Kezet kellett fogni a másikkal, de úgy, hogy neki szinte szétroppanjon a keze, amit persze a partnere felé nem szeretett volna kimutatni, annak ellenére, hogy már sikítozott a fájdalomtól.
A következő pillanatban be kellett rohanni az ajtón és valami örömteli hírt kellett közölni, de úgy, hogy nézőként is érezzem, átéljem az örömét. Ez a feladat már nem volt olyan könnyű, mint az előző, mármint nem volt olyan egyszerű elérni azt, hogy a néző is éppúgy örüljön, ahogy az előadó azt szeretné. Egyes alakítások kicsit bolondosra sikeredtek, nem pedig vidámnak, de viccesek voltak, az biztos. :D
A nap csúcspontja a Zabhegyező első, végig előadott változata volt. Összeállítottunk egy színpadot a meglévő dobogókból és indulhatott is a játék. Ez persze nem volt olyan egyszerű feladat. Az első 2-3 próbálkozás sikertelen volt. Nem volt intenzitás. Nem voltak hitelesek a szövegek és nem élt a színpad. Negyedik próbálkozásra egészen fellendült a dolog. Mindenki lendületes volt, kellemes hangulatok alakultak ki, egyszerűen érdekes volt a darab. A későbbiekben kicsit zavarossá vált a kép. Nem sikerült mindenhol összehangolt, jól értelmezett mozgásokat improvizálni. Nem volt mindig teljes a figyelem mindenki részéről. Annak ellenére, hogy nem lett tökéletes, mondjuk nem is kellett, vagyis miért is kellett volna tökéletesnek lennie… születtek gyönyörű pillanatok. Olyan hangulatok, mozgások, amelyeket érdemes volt lejegyezni, amelyeket fel lehet majd használni a darab végleges változatához is.
Befejezésül annyit, hogy nagyon fárasztó volt ez a nap, de szerintem sokra mentünk. Nagy előrelépésre tettünk szert mind beszélgetéssel, mind pedig gyakorlással.
Kovács Mónika
Ez a reggel egy kicsit lazább volt. Nem kellett olyan korán kelni. A munkát nem kezdtük előbb, mint fél 10. Ettől a pillanattól fogva pedig elkezdtük a komoly munkát, vagyis elkezdtünk ugrálni régi idők nagy slágereire. Igazából ez a délelőtt az erősítésről szólt, de a zenére való ugrálást nem nevezném igazi erősítésnek. Mármint nem érzi az ember erősítésnek, inkább egy vidám ugrálásnak. Ezek a délelőttök, mikor Günterre ugrálunk, szinte kikapcsolódás az egész csoportnak. Ha jól tudom 60 percet ugráltunk folyamatosan. Zene nélkül ez nem sikerült volna, így az egész társaság élvezte a dolgot.
Azért nem úsztuk meg a minden másnap elvégzendő erősítő feladatokat, így aztán csurom vizesen, kicsit fáradtan elkezdtünk erősíteni.
Miután elvégeztük ezeket a feladatokat Sanyi nagylelkűen adott nekünk 2 órás szünetet. Ez azt jelentette, hogy 13 órától 15 óráig szabadok voltunk. Ezt az időt mindenki pihenéssel, relaxálással, szövegtanulással, avagy a feladott sudoku rejtvénnyel foglalkozott.
Délután kemény munkának álltunk. Először egyensúlygyakorlatot csináltunk. Ennek lényege, hogy különböző irányokból impulzust kapunk (golyó, dárda, stb.) és ennek a becsapódását kellett végigkövetni. Pl.: ha kaptál egy golyót a hasadba, akkor először a hasadat kezded behúzni, aztán a találat helye köré egy tölcsért próbálsz kialakítani az egész testeddel. Ezt a feladatot fokoztuk egy idő után azzal, hogy egy-egy személyt kiválasztottunk és ő adta nekünk a kiindulási pontokat (becsapódási helyeket), majd párokba rendeződtünk és egyszerre 2 impulzusnak kellett a folyamatait véghezvinni. Mármint mielőtt még az egyik folyamat hatása befejeződött volna, kaptunk egy másik impulzust is.
Ezután közös filmezés következett. Persze ez sem csak úgy szimplán filmezés volt, hanem megnéztünk 2 konkrét jelenetet és ezeket kellett előadni utána. A Nagymenők című filmből volt a 2 jelenet.
Az egyik jelenet egy féltékeny nőt jelenít meg, aki a férje szeretőjét keresi meg és beszélni akar vele. Kapucsengőn próbálkozik, de nem veszi fel, illetve nem akar vele beszélni a másik nő. A feleségnek erre egyre jobban fokozódik a haragja és egy idő után már össze - vissza csapkodja a kaputelefont és ordítozik, hogy mindenkinek elmondja, hogy milyen egy kurva a nő.
A másik jelenetben a férj arra ébred, hogy a felesége pisztolyt szegez a fejéhez. Nagy nehezen sikerül a férjnek leállítania a nőt. Mikor ez sikerül, 1 hirtelen pofonnal felülkerekedik, s ezzel le is esnek az ágyról. Ekkor a férfi szegez pisztolyt a nő fejéhez. Miután otthagyja a férj feleségét, ő sírva fakad és utána ordítja, hogy BOCSÁSS MEG.
A telefonos jelentet Dia, Reguli Dóri és Erős Dóri játszották, míg a férfi-nő párbajban Julcsi-István és Zsófi-Feri párosítás valósult meg. László Dóri sajnos ebből a körből kimaradt, mivel nem érezte jól magát.
A következő feladat egy kézfogás volt, de nem akármilyen kézfogás. Kezet kellett fogni a másikkal, de úgy, hogy neki szinte szétroppanjon a keze, amit persze a partnere felé nem szeretett volna kimutatni, annak ellenére, hogy már sikítozott a fájdalomtól.
A következő pillanatban be kellett rohanni az ajtón és valami örömteli hírt kellett közölni, de úgy, hogy nézőként is érezzem, átéljem az örömét. Ez a feladat már nem volt olyan könnyű, mint az előző, mármint nem volt olyan egyszerű elérni azt, hogy a néző is éppúgy örüljön, ahogy az előadó azt szeretné. Egyes alakítások kicsit bolondosra sikeredtek, nem pedig vidámnak, de viccesek voltak, az biztos. :D
A nap csúcspontja a Zabhegyező első, végig előadott változata volt. Összeállítottunk egy színpadot a meglévő dobogókból és indulhatott is a játék. Ez persze nem volt olyan egyszerű feladat. Az első 2-3 próbálkozás sikertelen volt. Nem volt intenzitás. Nem voltak hitelesek a szövegek és nem élt a színpad. Negyedik próbálkozásra egészen fellendült a dolog. Mindenki lendületes volt, kellemes hangulatok alakultak ki, egyszerűen érdekes volt a darab. A későbbiekben kicsit zavarossá vált a kép. Nem sikerült mindenhol összehangolt, jól értelmezett mozgásokat improvizálni. Nem volt mindig teljes a figyelem mindenki részéről. Annak ellenére, hogy nem lett tökéletes, mondjuk nem is kellett, vagyis miért is kellett volna tökéletesnek lennie… születtek gyönyörű pillanatok. Olyan hangulatok, mozgások, amelyeket érdemes volt lejegyezni, amelyeket fel lehet majd használni a darab végleges változatához is.
Befejezésül annyit, hogy nagyon fárasztó volt ez a nap, de szerintem sokra mentünk. Nagy előrelépésre tettünk szert mind beszélgetéssel, mind pedig gyakorlással.
Kovács Mónika
Kapolcsi PRÓBAnapok (2010. augusztus 04-05.)
A megérkezésünk napja kapolcsra augusztus negyedike volt. Természetesen, két keréken érkeztünk Veszprémből! Átkerekeztünk erdőn-mezőn, tócsákon, bogár rajokon és az Óperencián, míg végül egy szerpentines lendülettel begurultunk Kapolcsra, pontosan nyolcan. (Erős Dóri, Reguli Dóri, László Dóri, Benkó Zsófi, Jung István, Oláh Julcsi, Kása Feri, Komáromi Sanyi). Itt Kapolcson vártak minket már Herczeg Dius, Király Dani és Kovács Móni. A már előzőnap Kapolcsra szállított holmit ők rendezték be a művelődési házba, ahol a próbákat tartjuk, és az iskolaépületbe, ahol a szállásunk van. Otthonos, szép hangulatok mozognak mind a próbatérben, mind a szálláson. Ezt nagyon jó érzés volt tudomásul venni! Mivel ez azt jelenti, hogy aktívan pihenhetjük végig az augusztust!!!!Gyönyörű zöld udvar, az erdős hegyoldal, ami elénk tárul...Az atmoszféra a mi oldalunkon áll, a munkához szükséges energiák tálalva!
A szerda este a pakolásé és a lazításé volt. A Sanyi lefektette a táborszabályokat, tisztáztuk a napirendet, amit nyomtatott formában is megkaptunk. A napirend átlagosan reggel nyolc és este tíz között jelent kötelező feladatot. Ami még kikötés, az például az egymás felé történő tiszta kommunikáció, a munka felé a teljes odaadás és tisztelet.
Csütörtökön reggel elindultunk felfedezni a falut, persze két keréken. Ezután még tisztáztunk néhány kötelező gyakorlatot, amit egyéni tempóban mindennap meg kell csinálni. Ilyenek például: váll és hátizom erősítő gyakorlatok, zsonglőr gyakorlatok kontakt labdával, tányérral, labdával, meteorozás, astro jax fortélyainak kitanulása.
A Király Dani vezette a beszédtechnikát és a napi kötelező logikai feladatot is levezényelte. Mindennap kapunk valami rém bonyolultnak tűnő logikai fröccsöt, ami aztán üdítőleg hat az agyra, mert a megoldás szikrája gyönyörű.
A megérkezésünk napja kapolcsra augusztus negyedike volt. Természetesen, két keréken érkeztünk Veszprémből! Átkerekeztünk erdőn-mezőn, tócsákon, bogár rajokon és az Óperencián, míg végül egy szerpentines lendülettel begurultunk Kapolcsra, pontosan nyolcan. (Erős Dóri, Reguli Dóri, László Dóri, Benkó Zsófi, Jung István, Oláh Julcsi, Kása Feri, Komáromi Sanyi). Itt Kapolcson vártak minket már Herczeg Dius, Király Dani és Kovács Móni. A már előzőnap Kapolcsra szállított holmit ők rendezték be a művelődési házba, ahol a próbákat tartjuk, és az iskolaépületbe, ahol a szállásunk van. Otthonos, szép hangulatok mozognak mind a próbatérben, mind a szálláson. Ezt nagyon jó érzés volt tudomásul venni! Mivel ez azt jelenti, hogy aktívan pihenhetjük végig az augusztust!!!!Gyönyörű zöld udvar, az erdős hegyoldal, ami elénk tárul...Az atmoszféra a mi oldalunkon áll, a munkához szükséges energiák tálalva!
A szerda este a pakolásé és a lazításé volt. A Sanyi lefektette a táborszabályokat, tisztáztuk a napirendet, amit nyomtatott formában is megkaptunk. A napirend átlagosan reggel nyolc és este tíz között jelent kötelező feladatot. Ami még kikötés, az például az egymás felé történő tiszta kommunikáció, a munka felé a teljes odaadás és tisztelet.
Csütörtökön reggel elindultunk felfedezni a falut, persze két keréken. Ezután még tisztáztunk néhány kötelező gyakorlatot, amit egyéni tempóban mindennap meg kell csinálni. Ilyenek például: váll és hátizom erősítő gyakorlatok, zsonglőr gyakorlatok kontakt labdával, tányérral, labdával, meteorozás, astro jax fortélyainak kitanulása.
A Király Dani vezette a beszédtechnikát és a napi kötelező logikai feladatot is levezényelte. Mindennap kapunk valami rém bonyolultnak tűnő logikai fröccsöt, ami aztán üdítőleg hat az agyra, mert a megoldás szikrája gyönyörű.
Nyári tevékenységek:)
Mivel is indítsam ezt a kis beszámolót, így, a nyár derekán?
Hol is kezdődött? Igen, az a pont a legfontosabb, hogy megszűnt az eddigi próbahelyünk, véglegesen július másodikán, de már május óta nem tudtunk ott próbálni. Jelenleg keresgélünk!
Meg kellett beszélnünk már a nyár kezdetén, hogyan tovább nyáron (ki miben vesz részt, mi lesz a tábor ideje, elvárások, vállalások), hogyan készül el a két új darab. Az időpont augusztus lett,(elejétől a végéig)és a helyszín Kapolcs. Oda megyünk, ahol szeretettel helyet kapunk!:)Nagy várakozással vagyunk a tábort illetően!
A nyár hajnalán összeraktunk egy Mesejátékot, öten (Feri, Zsófi, István, magam, Sanyi). Aesopus főszereplésével, négy ördöggel fűszerezve született meg egy kis meseparódiaként. Megfordultunk vele néhány helyen. Számomra rengeteg tapasztalatot hozott, mert jó kis gyakorlat volt az improvizációra, az egymásra hangolódásra és arra, hogy a negatív körülményeket( forróság, izzadás, a színpad szálkái, fáradság) tudjuk hasznunkra fordítani, vagy legalábbis semmissé tenni az energikus játékkal. A pozitív körülményeket pedig észrevenni és kihasználni!!! Volt, hogy ez sikerült, volt hogy nem annyira!
Június végén Agárdon voltunk (19-26.)! Egy workshop héten vettünk részt, amelyet a Tűz Art szervezett(főszervező: Molnár Hajnalka és a Pir Kompánia csapata). Egy felújított Magtárban tartottuk a tréningeket, és a Magtár udvarára szervezett I.Jazz Face fesztiválon mutattuk be a Sanyi által rendezett produkciót, amely egy olyan előadás volt, amiben a workshop héten elsajátított technikákat fűztük fel egy cselekményszálra, atmoszférát teremtő zenével kísérve. A workshop héten gyakorlatokat csináltunk a színpadi jelenlét és a színpadi mozgás megteremtésére, a tárgyakkal és eszközökkel való kapcsolat kialakítására(hogy az eszköz ne csak eszköz maradjon a színpadon), összeraktunk egy koreográfiát, és mindenkinek lehetősége nyílt zsonglőr eszközökkel való gyakorlásra(pl.: labda, karika, buzogány), a tűz technikákkal való megismerkedésre(meteorok, tenyérfáklya).
Tanulhattunk Kálmán bácsitól zsonglőrködést, Ritter Emőkétől talaj és karika gyakorlatokat , Komáromi Sanyitól a színházi eszközöket, Molnár Hajnalkától és a tanítványaitól a tüzes eszközökkel való bánást, ott volt Rossa Linda,aki trapéz mutatványt hozott,a Prospero színkör néhány tagja, táncosok, és a Teleszterionosok közül néhányan.
Kipróbálhattuk a karikát, a tisu-t, és a legfőbb dolog talán, hogy csapatként tudtunk dolgozni úgy, hogy sokakkal ott találkoztunk az első munkanapon először életünkben. (az alábbi képen Ritter Emőke varázsol a karikán:)
Ha voltak is súrlódások, vagy egyet nem értések, és úgy érzékeltem, hogy amit fel lehetett, azt sikerült feloldani. Nyitott és kreatív emberek vettek részt a táborban, és ez sokat számított, mivel így a munka tempója lehetett fokozott és hatékony azok számára, akik fejlődni szerettek volna. Számomra gyönyörű élmény volt részt venni a közös produkcióban, mivel egy alkotásban sokan, közös koncentrációban mozgattuk meg a színpadot, és kötöttük le a nézőközönséget.Jó érzés volt létrehozni valamit közösen, ami mindenkié volt, mert akkor és ott a közös energiáink mentén született meg!!!!
Azóta néhány Teleszterionos részt vett egy-egy mozgástréningen Pesten, az MMS stúdióban, amiről majd közösben beszámolunk, és tanulunk egymástól. Így telt ez a nyár eddig, munkával és pihenéssel és forrósággal...és most jön majd az a munkafolyamat, amiről egy következő beszámolóban már tudok írni...
Hol is kezdődött? Igen, az a pont a legfontosabb, hogy megszűnt az eddigi próbahelyünk, véglegesen július másodikán, de már május óta nem tudtunk ott próbálni. Jelenleg keresgélünk!
Meg kellett beszélnünk már a nyár kezdetén, hogyan tovább nyáron (ki miben vesz részt, mi lesz a tábor ideje, elvárások, vállalások), hogyan készül el a két új darab. Az időpont augusztus lett,(elejétől a végéig)és a helyszín Kapolcs. Oda megyünk, ahol szeretettel helyet kapunk!:)Nagy várakozással vagyunk a tábort illetően!
A nyár hajnalán összeraktunk egy Mesejátékot, öten (Feri, Zsófi, István, magam, Sanyi). Aesopus főszereplésével, négy ördöggel fűszerezve született meg egy kis meseparódiaként. Megfordultunk vele néhány helyen. Számomra rengeteg tapasztalatot hozott, mert jó kis gyakorlat volt az improvizációra, az egymásra hangolódásra és arra, hogy a negatív körülményeket( forróság, izzadás, a színpad szálkái, fáradság) tudjuk hasznunkra fordítani, vagy legalábbis semmissé tenni az energikus játékkal. A pozitív körülményeket pedig észrevenni és kihasználni!!! Volt, hogy ez sikerült, volt hogy nem annyira!
Június végén Agárdon voltunk (19-26.)! Egy workshop héten vettünk részt, amelyet a Tűz Art szervezett(főszervező: Molnár Hajnalka és a Pir Kompánia csapata). Egy felújított Magtárban tartottuk a tréningeket, és a Magtár udvarára szervezett I.Jazz Face fesztiválon mutattuk be a Sanyi által rendezett produkciót, amely egy olyan előadás volt, amiben a workshop héten elsajátított technikákat fűztük fel egy cselekményszálra, atmoszférát teremtő zenével kísérve. A workshop héten gyakorlatokat csináltunk a színpadi jelenlét és a színpadi mozgás megteremtésére, a tárgyakkal és eszközökkel való kapcsolat kialakítására(hogy az eszköz ne csak eszköz maradjon a színpadon), összeraktunk egy koreográfiát, és mindenkinek lehetősége nyílt zsonglőr eszközökkel való gyakorlásra(pl.: labda, karika, buzogány), a tűz technikákkal való megismerkedésre(meteorok, tenyérfáklya).
Tanulhattunk Kálmán bácsitól zsonglőrködést, Ritter Emőkétől talaj és karika gyakorlatokat , Komáromi Sanyitól a színházi eszközöket, Molnár Hajnalkától és a tanítványaitól a tüzes eszközökkel való bánást, ott volt Rossa Linda,aki trapéz mutatványt hozott,a Prospero színkör néhány tagja, táncosok, és a Teleszterionosok közül néhányan.
Kipróbálhattuk a karikát, a tisu-t, és a legfőbb dolog talán, hogy csapatként tudtunk dolgozni úgy, hogy sokakkal ott találkoztunk az első munkanapon először életünkben. (az alábbi képen Ritter Emőke varázsol a karikán:)
Ha voltak is súrlódások, vagy egyet nem értések, és úgy érzékeltem, hogy amit fel lehetett, azt sikerült feloldani. Nyitott és kreatív emberek vettek részt a táborban, és ez sokat számított, mivel így a munka tempója lehetett fokozott és hatékony azok számára, akik fejlődni szerettek volna. Számomra gyönyörű élmény volt részt venni a közös produkcióban, mivel egy alkotásban sokan, közös koncentrációban mozgattuk meg a színpadot, és kötöttük le a nézőközönséget.Jó érzés volt létrehozni valamit közösen, ami mindenkié volt, mert akkor és ott a közös energiáink mentén született meg!!!!
Azóta néhány Teleszterionos részt vett egy-egy mozgástréningen Pesten, az MMS stúdióban, amiről majd közösben beszámolunk, és tanulunk egymástól. Így telt ez a nyár eddig, munkával és pihenéssel és forrósággal...és most jön majd az a munkafolyamat, amiről egy következő beszámolóban már tudok írni...
Vágóhídi Jelentések...
TRALFAMADORI
Üdvözöljük a fedélzetünkön, Mr. Pilgrim.
BILLY
Miért éppen engem?
TRALFAMADORI
Ez nagyon is földlakókra jellemző kérdés, Mr. Pilgrim. Miért ön? Azért, mert ez a pillanat egyszerűen itt van. Látott már borostyánban rabul ejtette bogarat?
BILLY
Igen.
TRALFAMADORI
Nos, Mr. Pilgrim, erről van szó. Itt vagyunk, rabul ejtve e pillanat borostyánjában. És nincs olyan, hogy miért.
BILLY
Hogyan kerültem ide?
TRALFAMADORI
A földlakók nagy magyarázók. Szeretik megmondani, mi miért következik be, és mit hogyan lehet elkerülni.
BILLY
Mit keresek az önök hajóján?
TRALFAMADORI
Ahhoz, hogy ezt megértse, egy másik Földlakóra is szükség lenne.
BILLY
Egy másik Földlakóra?
TRALFAMADORI
Persze. Aki elmagyarázza önnek. Maguk ott a Földön nagy magyarázók. Words, words, words... (általános derű az idegenek között)
BILLY
Már megbocsásson, de valamilyen magyarázatra mindig szükség van.
TRALFAMADORI
Mint például?
BILLY
Hát nem vihetnek el a maguk bolygójára csak úgy, minden ok nélkül!
TRALFAMADORI
Pedig pontosan ezt tesszük.
BILLY
Jézusom...
TRALFAMADORI
No igen, őt is ismerjük.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)